Tizenegy évvel ezelőtt Líbia is csatlakozott az arab tavasznak nevezett eseménysorozathoz és éppen tegnap, február 17-én kezdődött az egyik legfontosabb csatája, amelynek tétje a főváros, Tripoli volt. 2014-ben pedig újabb polgárháború robbant ki, amely jelenleg is tart, noha a katonai egyensúly beállta óta alacsony intenzitásúvá alakult a konfliktus. Az országban gyakorlatilag állandósultak a harcok, és az ENSZ által koordinált békefolyamat ellenére a politika sem viharoktól mentes. Tavaly tavasszal iktatták be az Abdulhamíd Mohammed Dbeiba ideiglenes miniszterelnök vezette kabinetet, aki a tavaly december 24-re halasztott választásokig maradt volna hivatalában. Múlt héten viszont a parlament új kormányfőt választott meg Fati Basaga személyében, ugyanis a képviselők szerint miután a választásokra nem került sor tavaly, Dbeiba egységkormánya elvesztette legitimációját. A politikus azonban kijelentette, csak egy megválasztott kormány javára hajlandó lemondani a hatalomról.
A két miniszterelnök megléte önmagában nem jelenti azt, hogy ténylegesen két érdemi tevékenységet végző kormány fog létrejönni
– fejtette ki Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) vezető kutatója arról, lehet-e olyan helyzetre számítani, mint az elmúlt években 2014-től kezdve, hogy két kormány párhuzamosan létezett Líbiában.
A Közel-Kelet-szakértő hozzátette, a miniszterek kinevezéséig még több lépést kell tenni, valamint könnyen lehet, hogy ha létre is jönnek a kormányok, csak papíron fognak létezni. Hangsúlyozta, „Líbiában az alkotmány és a választási törvény létrehozásáig, valamint a választás lefolytatásáig ezek a pozíciók nem jelentenek túl sokat, a valódi hatalom a katonai vezetők kezében van”. Szalai Máté arról is beszélt lapunknak, hogy az erős állami intézmények hiányában folyamatosan instabil a biztonsági helyzet az országban. Ennek ellenére az egyes városokat és területeket irányító milíciák igyekeznek rendet tartani, ugyanis nekik sem érdekük, hogy a szélsőségesek felerősödése miatt külső beavatkozás történjen Líbiában. Ez a környezet azonban az embercsempészeknek is kedvez, amely veszélyt jelent Európára is, hiszen az észak-afrikai ország a kontinensre tartó illegális bevándorlók fontos tranzitországa.
A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) adatai szerint 2021 szeptemberében több mint 610 ezer migráns tartózkodott az országban: tízből kilencen gazdasági okok miatt menekültek el főként Nigerből, Egyiptomból, Szudánból és Csádból.
Az Európai Unió már évek óta együttműködik a líbiai hatóságokkal annak érdekében, hogy csökkentsék a kontinensre irányuló migrációs hullámot. A projekt kiterjed többek közt a parti őrség képzésére, a határigazgatás javítására, valamint a migránsok és menekültek védelmére, megsegítésére. Szalai Máté ugyanakkor elmondta, az európai államok főleg nem állami szereplőkkel működnek együtt a migráció feltartóztatására.
Jelenleg ez az együttműködés nagyjából kiszámítható viszonyokat teremtett, ennek fenntarthatósága azonban középtávon kérdéses
– fogalmazott a KKI munkatársa.
Borítókép: Migránsokkal teli gumicsónak a Földközi-tenger Líbiához tartozó vizein. (Fotó: AFP/Jérémie Lusseau)
