Bátor , Ákos 2024. február 27.
logo

Tíz év után felcsillant a remény a békére Líbiában

Dócza Edith Krisztina
2021.04.04. 06:45
Tíz év után felcsillant a remény a békére Líbiában

Felcsillant a remény a líbiai konfliktus rendezésére: nemrégiben három európai politikus, Luigi Di Maio olasz, Jean-Yves Le Drian francia és Heiko Maas német külügyminiszter látogatott az országba, és azt közölték az Európai Unió nevében, hogy készek támogatni a választásokat megelőző előkészületeket. Március közepén lépett hivatalba az új egységkormány, miután az ország keleti felében működő tobruki parlamentben letette esküjét az Abdulhamíd Mohammed Dbeiba ideiglenes miniszterelnök vezette kabinet. Az esemény két szempontból is fontos az arab országnak: egyrészről úgy tűnik, az új vezetés jelentősebb mértékben felléphet a Líbiában szolgáló külföldi zsoldoscsapatok ellen, másrészről pedig december 24-én elnökválasztásokat tartanak az országban. Az egységkormány hivatalba lépését követően Párizs újra megnyitotta nagykövetségét a fővárosban, Tripoliban, melyet 2014 nyarán zártak be, miután a líbiai helyzet súlyosbodni látszott. A magyar külképviselet szintén bezárt korábban, 2017 végén azonban annak újranyitása mellett döntött a kormány, hogy a helyszínen is segítse az illegális migráció elleni harcot.

– Ha létrejön egy működő kormány, akkor az már előrelépés az elmúlt öt évhez képest

– magyarázta Tarek Megerisi, a Külkapcsolatok Európai Tanácsa (ECFR) elemzőközpont kutatója, aki lát arra némi esélyt, hogy lezáródik a konfliktus, és új fejezet kezdődhet Líbia történelmében.

Bíznak a decemberi elnökválasztásban

Korábban Egeresi Zoltán, a Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet szakértője nyilatkozott lapunknak, aki szerint a belső ellentétek elsimítása koránt sem lesz olyan gyors és egyszerű, mint amennyire az látszik. A helyiek azonban – a továbbra is feszült politikai légkör ellenére – abban bíznak, hogy az egységkormány létrejöttével van remény a demokratikus és békés választásokra, valamint a hatalomátvételre.

– Jó, hogy van végre kormányunk, de sokkal fontosabb, hogy ez a kormány elvezesse az országot a választásokig

– jelentette ki Hálid al-Adzsili, egy 42 éves üzletember a Reuters hírügynökség tudósítójának.

Abdulhamíd Mohamed Dbeiba ideiglenes miniszterelnök, Fájez esz-Szarrádzs, az ENSZ támogatását élvező nemzeti egységkormány leköszönt vezetője, valamint Mohamed Júnesz al-Menfí, a háromtagú elnöki tanács vezetője (b-j, elöl)
Fotó: MTI/AP/Hazem Turkia

Ján Kubiš, az ENSZ líbiai különmegbízottja arról tájékoztatta az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy az országban nagy támogatottsága van a közelgő elnökválasztásnak, különösen a fiatalok részéről. A helyiek lelkessége többek közt annak is köszönhető, hogy Dbeiba ígéretet tett arra: a vezető politikai tisztségek harminc százalékát nők fogják betölteni a jelenlegi 15 százalék helyett. Az átmeneti jellegű egységkormány feladata egyébként a választás részleteinek a kidolgozása. A kabinet felelős azért, hogy az ehhez szükséges politikai és biztonsági feltételeket megteremtsék, biztosítsák a nemzeti választási bizottság működéséhez szükséges pénzeket, valamint lehetővé tegyék a közvélemény-kutatások lebonyolítását.

Véget érhet a zsoldosbiznisz

Zsoldoshadseregek bevetésére gyakorlatilag egy komolyabb iparág épült fel a legtöbb konfliktusövezetben, Líbiában sincs ez másként. A világ legmegosztottabb államának számító, több mint száznegyven törzs által lakott észak-afrikai országban ugyanis már jó ideje megjelent az úgynevezett zsoldoshadsereg-jelenség, a polgárháborús országban tartózkodó, jelentős létszámú külföldi harcos pedig nem a líbiai érdekeket hivatott szolgálni.

– Minden zsoldosnak azonnal távoznia kell Líbiából

– szögezte le Najla el-Mangus, az egységkormány külügyminisztere, aki egyébként az első nő, aki betölti ezt a pozíciót.

Harcosok hergelik egymást Tripoliban
Fotó: Reuters

A nemzetközi politikában gyakorlatilag egyetértés van abban, hogy az országban zajló konfliktus lezárásához és a líbiai egység helyreállításához a zsoldoscsapatok távozása is szükséges. Az országban jelen van az orosz Wagner-csoport, melynek egy korábbi ENSZ-jelentés szerint több mint ezer katonája vehetett részt a líbiai harcokban. A világszervezet korábban arról is értekezett, hogy szíriai, belarusz, moldáv, szerb és ukrán nemzetiségűek biztosan közreműködnek a líbiai polgárháborúban. Sajtóhírek szerint Törökország is részt vesz a harcokban Tunéziából, Egyiptomból, Szíriából és Szudánból toborzott katonákkal: a dubaji székhelyű al-Arabija hírcsatorna forrásai szerint 2020. június közepén Törökország mintegy 13 ezer szír zsoldost küldött Líbiába, júliusban pedig körülbelül ezernégyszáz, szélsőséges szervezetekhez köthető tunéziai harcost szállítottak át Szíriából Líbiába.

Miért fontos Líbia?

Líbia az észak-afrikai térség egyik olajban leggazdagabb állama. A Kőolajexportáló Országok Szervezete (OPEC) 2019-es statisztikai adatai szerint az ország közel 49 milliárd hordónyi olajat termelt a múlt évben, és további 1505 milliárd köbméternyi gázzal rendelkezett, ezek biztosítják az ország gazdaságának az alapját. Líbia több európai államba is exportál olajat, valamint gázt, ezek fő felvásárlói Németország, Olaszország és Spanyolország.

Nigeriek várnak, hogy útra keljenek Líbiába. Onnan már „látni” Európát
Fotó: Reuters/Zohra Bensemra

A háború sújtotta észak-afrikai állam azonban nemcsak a „folyékony arany” miatt fontos Európának, hanem a migrációs válság miatt is: az ENSZ adatai szerint 2020 januárja óta mintegy 34 ezren keltek át a tengeren Olaszországba, túlnyomóan ebből az irányból. A migránsok többsége nem líbiai származású, hanem bangladesi vagy valamelyik szubszaharai országból származó férfi. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának adatai szerint 2014 és 2017 között 625 ezer bevándorló érkezett Olaszországba, főként Líbiából.

Moammer el-Kadhafi korábbi líbiai vezető 2010-ben arra figyelmeztetett, hogy amennyiben nem kap több pénzt Európától az embercsempészek elleni fellépésre, akkor „Európa Afrikává válik”, vagyis több millióan indulnak útnak Líbiából a tengeri útvonalon keresztül.

A politikus megbuktatásával azonban Líbia anarchiába süllyedt, a migránsok pedig megindultak Európa felé, ahogyan Kadhafi megjósolta.

A Líbiát uraló káosz tíz évvel ezelőtt, az úgynevezett arab tavasszal kezdődött. A lakosság a több mint négy évtizede uralkodó Moammer el-Kadhafi távozását követelte, a politikus kivégzése azonban nem hozta el a várva várt demokráciát, helyébe polgárháborút kaptak a líbiaiak. Az ország két részre szakadt, amelynek nyugati felét a nemzetközileg is elismert és Törökország által támogatott kormány irányította, a keleti és déli területeket pedig Halifa Haftar tábornok Oroszország, Egyiptom, az Egyesült Arab Emirátusok és Franciaország támogatásával. Tavaly októberben azonban tűzszünetet kötöttek egymással a szemben álló felek az ENSZ kezdeményezésére, eszerint a frontvonalon harcoló csapatoknak vissza kell vonulniuk, a külföldi fegyvereseknek pedig el kell hagyniuk az országot.

 

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.