Tíz év után felcsillant a remény a békére Líbiában

Az újonnan megalakult egységkormány segítségével a decemberi választásokat is megtarthatják.

Tobrok, 2021. március 17. Abdulhamíd Mohamed Dbeibeh ideiglenes miniszterelnök, Fájez esz-Szarrádzs, az ENSZ támogatását élvezõ nemzeti egységkormány leköszönt vezetõje, valamint Mohamed Júnesz al-Menfí, a háromtagú elnöki tanács vezetõje (b-j, elöl), miután esz-Szarrádzs átadta a hatalmat Dbeibehnek és al-Menfínek Tripoliban 2021. március 16-án. A 2014-es választások óta nyugati és keleti frakciókra oszlott líbiai törvényhozás március 10-én szavazott bizalmat az ideiglenes líbiai egységkormánynak. Az állam átmeneti vezetésének megbízatása a december 24-re kitûzött választásokig tart. MTI/AP/Hazem Turkia Fotó: Hazem Turkia

Véget érhet a zsoldosbiznisz

Zsoldoshadseregek bevetésére gyakorlatilag egy komolyabb iparág épült fel a legtöbb konfliktusövezetben, Líbiában sincs ez másként. A világ legmegosztottabb államának számító, több mint száznegyven törzs által lakott észak-afrikai országban ugyanis már jó ideje megjelent az úgynevezett zsoldoshadsereg-jelenség, a polgárháborús országban tartózkodó, jelentős létszámú külföldi harcos pedig nem a líbiai érdekeket hivatott szolgálni.

– Minden zsoldosnak azonnal távoznia kell Líbiából

– szögezte le Najla el-Mangus, az egységkormány külügyminisztere, aki egyébként az első nő, aki betölti ezt a pozíciót.

Harcosok hergelik egymást Tripoliban
Fotó: Reuters

A nemzetközi politikában gyakorlatilag egyetértés van abban, hogy az országban zajló konfliktus lezárásához és a líbiai egység helyreállításához a zsoldoscsapatok távozása is szükséges. Az országban jelen van az orosz Wagner-csoport, melynek egy korábbi ENSZ-jelentés szerint több mint ezer katonája vehetett részt a líbiai harcokban. A világszervezet korábban arról is értekezett, hogy szíriai, belarusz, moldáv, szerb és ukrán nemzetiségűek biztosan közreműködnek a líbiai polgárháborúban. Sajtóhírek szerint Törökország is részt vesz a harcokban Tunéziából, Egyiptomból, Szíriából és Szudánból toborzott katonákkal: a dubaji székhelyű al-Arabija hírcsatorna forrásai szerint 2020. június közepén Törökország mintegy 13 ezer szír zsoldost küldött Líbiába, júliusban pedig körülbelül ezernégyszáz, szélsőséges szervezetekhez köthető tunéziai harcost szállítottak át Szíriából Líbiába.

Miért fontos Líbia?

Líbia az észak-afrikai térség egyik olajban leggazdagabb állama. A Kőolajexportáló Országok Szervezete (OPEC) 2019-es statisztikai adatai szerint az ország közel 49 milliárd hordónyi olajat termelt a múlt évben, és további 1505 milliárd köbméternyi gázzal rendelkezett, ezek biztosítják az ország gazdaságának az alapját. Líbia több európai államba is exportál olajat, valamint gázt, ezek fő felvásárlói Németország, Olaszország és Spanyolország.

Nigeriek várnak, hogy útra keljenek Líbiába. Onnan már „látni” Európát
Fotó: Reuters/Zohra Bensemra

A háború sújtotta észak-afrikai állam azonban nemcsak a „folyékony arany” miatt fontos Európának, hanem a migrációs válság miatt is: az ENSZ adatai szerint 2020 januárja óta mintegy 34 ezren keltek át a tengeren Olaszországba, túlnyomóan ebből az irányból. A migránsok többsége nem líbiai származású, hanem bangladesi vagy valamelyik szubszaharai országból származó férfi. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának adatai szerint 2014 és 2017 között 625 ezer bevándorló érkezett Olaszországba, főként Líbiából.

Moammer el-Kadhafi korábbi líbiai vezető 2010-ben arra figyelmeztetett, hogy amennyiben nem kap több pénzt Európától az embercsempészek elleni fellépésre, akkor „Európa Afrikává válik”, vagyis több millióan indulnak útnak Líbiából a tengeri útvonalon keresztül.

A politikus megbuktatásával azonban Líbia anarchiába süllyedt, a migránsok pedig megindultak Európa felé, ahogyan Kadhafi megjósolta.

A Líbiát uraló káosz tíz évvel ezelőtt, az úgynevezett arab tavasszal kezdődött. A lakosság a több mint négy évtizede uralkodó Moammer el-Kadhafi távozását követelte, a politikus kivégzése azonban nem hozta el a várva várt demokráciát, helyébe polgárháborút kaptak a líbiaiak. Az ország két részre szakadt, amelynek nyugati felét a nemzetközileg is elismert és Törökország által támogatott kormány irányította, a keleti és déli területeket pedig Halifa Haftar tábornok Oroszország, Egyiptom, az Egyesült Arab Emirátusok és Franciaország támogatásával. Tavaly októberben azonban tűzszünetet kötöttek egymással a szemben álló felek az ENSZ kezdeményezésére, eszerint a frontvonalon harcoló csapatoknak vissza kell vonulniuk, a külföldi fegyvereseknek pedig el kell hagyniuk az országot.