Tíz éve kezdődött az arab tavasz

Éppen tíz évvel ezelőtt, 2010. december 17-én robbant ki és söpört végig az észak-afrikai és a közel-keleti térség államain az arab tavasznak nevezett eseménysorozat. Egy fiatal utcai árus gyújtotta fel magát aznap Tunéziában, halála a munkanélküliség és a drágaság elleni tiltakozó mozgalmat indított el. Míg a lázadás kiváltó okai gyakorlatilag azonosak voltak, Tunézia, Líbia, Szíria, Jemen vagy éppen Egyiptom más irányba fordult.

People take part in a rally in support of the National Transitional Council (NTC) and chairman Mustafa Abdul Jalil near a courthouse in Benghazi December 13, 2011. Tens of thousands of protesters gathered in the eastern Libyan city of Benghazi on Monday to show their frustration with leaders who came to power after Muammar Gaddafi was overthrown. They chanted "The revolution started in Benghazi" and demanded changes to Libya's interim leadership, the National Transitional Council (NTC), and the removal from government of anyone associated with Gaddafi's rule. REUTERS/Esam Al-Fetori (LIBYA - Tags: POLITICS CIVIL UNREST) - GM1E7CE0DVO01 Fotó: Esam Omran Al-Fetori

– A nagyobb átalakulást megélt arab országok gyakorlatilag háromféle irányba indultak el – mondta lapunk megkeresésére Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója. Elmondta, hogy a demokratizálódás folyamata csak Tunéziában ment végbe, ahol egyúttal rendszerváltás is történt. A másik átalakulási folyamat a restauráció, amikor valamilyen formában az előző rendszer visszaépíti magát, ez történt Egyiptom esetében. Szalai Máté hozzátette, úgy tűnik, az arab tavasz eseményei óta a polgárháború sújtotta Szíriában is egy korábban sikertelen politikai rendszer visszaépítésére lehet számítani. Bassár el-Aszad államfőnek elsősorban az orosz beavatkozásnak köszönhetően sikerült megálljt parancsolnia az ellenzéki csoportok katonai fellépésének és az Iszlám Állam terrorcsoport térhódításának. A harmadik irány a kormányellenes felkelések nyomán kialakult állandó polgárháború és instabilitás, mint Jemenben és Líbiában. Az észak-afrikai államban a felek az elmúlt hónapokban kötöttek tűzszünetet, és az ENSZ közvetítésével folytatnak béketárgyalásokat. Jemen viszont a polgárháború mellett súlyos humanitárius válsággal is küzd.

Arra a kérdésre, hogy mi okozhatta a kormányellenes tüntetések kudarcát, Szalai Máté azt mondta, egyik erőforrásokkal rendelkező elit csoport sem tudott a mozgalmak élére állni, de az országok nemzeti hadseregei is meghatározó szerepet játszottak abban, hogy a lakossági megmozdulások sikeresek voltak-e, vagy sem. – Az, hogy enged-e a kormány a követeléseknek, attól függött, a katonai elit mennyire tartott ki a vezető mellett. Tunéziában nem tartott ki, Egyiptomban úgy tűnt, lesz átalakulás, de kiderült, ez csak átmeneti volt. Líbiában és Jemenben pedig a hadsereg kitartott a kormány mellett – magyarázta.

Több arab államban tettek már kísérletet a nagyhatalmak arra, hogy importálják a nyugati értékeket, beleértve a demokráciát is, azonban kevés országban tudott megvalósulni. – Ez a helyi politikából és kultúrából adódik. Maga az állam is importált dolog volt, amit a nyugatiak építettek fel, és így nem tudott úgy fejlődni, mint Nyugaton – magyarázta Szalai Máté, hogy az arab kultúrában miért nem sikerült nyugati mintára formálni az egykor mesterségesen, az európai gyarmatbirodalom nyomán létrejött államokat. Habár a tíz évvel ezelőtt megindult kormányellenes tüntetéssorozat idején az arab lakosság nagy része támogatta a demokráciák kialakítását, idővel ez az irányvonal egyre inkább elhalványult. A legtöbb észak-afrikai és közel-keleti ország nem rendelkezik olyan intézményi struktúrákkal és társadalmi rendszerekkel, amelyek kedveznének az ilyen mértékű, radikális politikai változásoknak. Az arab tavasz országai közül Moammer el-Kadhafi volt líbiai vezető kormányzása is erre mutat rá, hiszen antidemokratikus intézkedésekkel vezette az észak-afrikai államot, azonban stabilitást teremtett. Gazdasági szempontból Kadhafi uralma idején Líbia volt a térség legfeltörekvőbb állama.

Európa is megérezte

Európa leginkább a migrációs és menekülthullám felerősödésében érezte meg az arab tavasz hatásait. Líbia vezetője, Moammer el-Kadhafi már 2010-ben arra figyelmeztetett: amennyiben nem kap több pénzt Európától az embercsempészek elleni fellépésre, „Európa Afrikává válik”, vagyis több millióan indulnak útnak Líbiából a tengeri útvonalon keresztül. Végül a Kadhafi-ellenes erők oldalán fellépő nyugat-európai országok az Egyesült Államok közreműködésével buktatták meg az ezredest, Líbia anarchiába süllyedt, a migránsok pedig megindultak Európa felé, ahogyan Kadhafi megjósolta. A legnagyobb mozgás 2015-ben történt, amikor több mint egymillióan érkeztek Európába, az elsődleges kiindulópont Líbia volt. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának adatai szerint 2014 és 2017 között 625 ezer bevándorló érkezett Olaszországba, többségük Líbiából. Az észak-afrikai államnak nyújtott olasz és európai segítség – például a líbiai határőrök kiképzése – nyomán tavaly 11 ezerre csökkent az Olaszországban partot érők száma. Az arab tavasz következtében hagyták el mintegy hatmillióan Szíriát is az elmúlt tíz évben: a háború elől menekülők elsősorban a szomszédos Törökországban találtak menedékre, mintegy 3,7 millióan. Sokan közülük Görögországon, majd Európán keresztül vándoroltak tovább, a nyugat- és észak-európai államokba folytatva útjukat. Öt évvel ezelőtt 850 ezren érkeztek kontinensünkre a balkáni útvonalon keresztül, ez a szám tavaly hatvanezer volt. A csökkenés elsősorban az Európai Unió és Törökország között létrejött menekültügyi megállapodásnak köszönhető. Az ENSZ legfrissebb statisztikai adatai szerint a dél-európai országokba idén érkezett bevándorlók csaknem húsz százaléka már tunéziai, ezzel a migránsok között ők vannak a legnagyobb arányban. Habár a tíz évvel ezelőtti mozgalom nyomán demokratikus átalakulás ment végbe Tunéziában, a gazdasági stabilitást nem tudta garantálni az új vezetés sem. (MN)