Líbiában Moammer Kadhafi 2011-es megbuktatása óta gyakorlatilag állandósult a káosz: különböző fegyveres csoportok kezdtek egymással harcolni a hatalomért, és a küzdelembe a térség más országai is beszálltak, a 2014-es választások után pedig az ország két részre szakadt: a keleti és déli részt Halífa Haftar tábornok tartja ellenőrzése alatt, aki már több mint egy éve folytat offenzívát Tripoli, a nemzetközileg elismert nemzeti egységkormány székhelye ellen. A Fájez esz-Szarrádzs elnök által vezetett kabinet a fővároson kívül egy kisebb területet ellenőriz Líbia nyugati és déli régióiban. A baj csak az, hogy a líbiai polgárháború messze túlmutat a belpolitikai káoszon. A világ legmegosztottabb államának számító, több mint száznegyven törzs által lakott észak-afrikai országban ugyanis már jó ideje megjelent az úgynevezett zsoldoshadsereg-jelenség, a polgárháborús országban tartózkodó jelentős létszámú külföldi harcos pedig nem a líbiai érdekeket hivatott szolgálni.
Hatékonyság, emberveszteség nélkül
Az effajta zsoldosok ugyanis jellemzően olyan – Líbiához hasonlóan – káoszba fulladt államokban jelennek meg, ahol több kis- és középhatalom vívja a saját „kiszervezett”, illetve „helyettesekkel” vívott (proxy) háborúját. Lapunk megkeresésére Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) vezető kutatója elmondta: a kormányok, különösen a Közel-Keleten, egyre inkább szeretik kiszervezni a háborúzás feladatát más szereplőknek, magánhadseregeknek vagy zsoldosoknak. – Ugyan pontos információk nem állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a Líbiában tartózkodó zsoldosok milyen nemzetiségűek, azonban az ENSZ jelentései arról tanúskodnak, hogy szíriai, orosz, belarusz, moldáv, szerb és ukrán nemzetiségűek biztosan közreműködnek a Moammer el-Kadhafi 2011-es megbuktatása óta káoszba süllyedt országban dúló polgárháborúban – fűzte hozzá a szakértő. Sajtóhírek szerint egyébként Törökország Tunéziából, Egyiptomból és Szudánból is toboroz katonákat.
A kutató szerint a Líbiában lévő zsoldosok számának növekedése kétféleképpen magyarázható. Egyrészt, ha hazai hadkiegészítésű alakulatokat küldenének az államok, azok emberveszteségére sokkal érzékenyebben reagálna a társadalom, míg – különösen külföldi származású – zsoldosok halála kevésbé okoz otthon belpolitikai feszültségeket. – Másrészt a sorozott vagy alacsony fizetésű katonákból álló állami hadseregeknél a zsoldoscsapatok hatékonyabban tudnak működni – magyarázta a KKI kutatója. Zsoldosok alkalmazásakor azonban minden esetben mérlegelniük kell a kormányoknak, hogy az milyen gazdasági, politikai és katonai kockázattal járhat.