Bátor , Ákos 2024. február 27.
logo

A nincstelen zsoldosnak kifizetődő a vérontás

Dócza Edith Krisztina
2020.09.27. 07:05
A nincstelen zsoldosnak kifizetődő a vérontás

Egyre komolyabb iparág épül a zsoldoshadseregek bevetésére a kisebb-nagyobb lokális konfliktuszónákban, ennek pedig legújabb bizonyítéka a migrációs válság miatt Európára is nagy hatást gyakorló líbiai polgárháború. A külföldi zsoldosoknak a „helyettesekkel” vívott (proxy) háborúkban való bevetésének ugyanis megannyi előnye van: nem jár például olyan emberveszteséggel, amely esetleg az anyaországban belpolitikai feszültséget szítana – magyarázta lapunknak Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója. A szakértő arra is rávilágított: az üzlet a zsoldosoknak is kifizetődő, a magas összegű készpénzes kifizetés mellett ugyanis még egy nyugati ország állampolgársága is ütheti a markukat.

Líbiában Moammer Kadhafi 2011-es megbuktatása óta gyakorlatilag állandósult a káosz: különböző fegyveres csoportok kezdtek egymással harcolni a hatalomért, és a küzdelembe a térség más országai is beszálltak, a 2014-es választások után pedig az ország két részre szakadt: a keleti és déli részt Halífa Haftar tábornok tartja ellenőrzése alatt, aki már több mint egy éve folytat offenzívát Tripoli, a nemzetközileg elismert nemzeti egységkormány székhelye ellen. A Fájez esz-Szarrádzs elnök által vezetett kabinet a fővároson kívül egy kisebb területet ellenőriz Líbia nyugati és déli régióiban. A baj csak az, hogy a líbiai polgárháború messze túlmutat a belpolitikai káoszon. A világ legmegosztottabb államának számító, több mint száznegyven törzs által lakott észak-afrikai országban ugyanis már jó ideje megjelent az úgynevezett zsoldoshadsereg-jelenség, a polgárháborús országban tartózkodó jelentős létszámú külföldi harcos pedig nem a líbiai érdekeket hivatott szolgálni.

Hatékonyság, emberveszteség nélkül

Az effajta zsoldosok ugyanis jellemzően olyan – Líbiához hasonlóan – káoszba fulladt államokban jelennek meg, ahol több kis- és középhatalom vívja a saját „kiszervezett”, illetve „helyettesekkel” vívott (proxy) háborúját. Lapunk megkeresésére Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) vezető kutatója elmondta: a kormányok, különösen a Közel-Keleten, egyre inkább szeretik kiszervezni a háborúzás feladatát más szereplőknek, magánhadseregeknek vagy zsoldosoknak. – Ugyan pontos információk nem állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a Líbiában tartózkodó zsoldosok milyen nemzetiségűek, azonban az ENSZ jelentései arról tanúskodnak, hogy szíriai, orosz, belarusz, moldáv, szerb és ukrán nemzetiségűek biztosan közreműködnek a Moammer el-Kadhafi 2011-es megbuktatása óta káoszba süllyedt országban dúló polgárháborúban – fűzte hozzá a szakértő. Sajtóhírek szerint egyébként Törökország Tunéziából, Egyiptomból és Szudánból is toboroz katonákat.

A kutató szerint a Líbiában lévő zsoldosok számának növekedése kétféleképpen magyarázható. Egyrészt, ha hazai hadkiegészítésű alakulatokat küldenének az államok, azok emberveszteségére sokkal érzékenyebben reagálna a társadalom, míg – különösen külföldi származású – zsoldosok halála kevésbé okoz otthon belpolitikai feszültségeket. – Másrészt a sorozott vagy alacsony fizetésű katonákból álló állami hadseregeknél a zsoldoscsapatok hatékonyabban tudnak működni – magyarázta a KKI kutatója. Zsoldosok alkalmazásakor azonban minden esetben mérlegelniük kell a kormányoknak, hogy az milyen gazdasági, politikai és katonai kockázattal járhat.

Titkos vállalatok a zsoldosok mögött

A zsoldosok toborzása különféle módokon történhet, Szalai Máté ezek közül kétfélét ismertetett, melyek Líbia esetében kifejezetten gyakoriak. Léteznek olyan privát biztonsági cégek, amelyek munkavállalóként foglalkoztatják a katonákat, mint például az orosz Wagner-csoport. Korábban közreadott ENSZ-jelentésekből kiderült, hogy az orosz katonai magánvállalkozás 800-1200 embert vethetett be a líbiai harcokban, továbbá több olyan repülőgépet sikerült bemérniük, melyek Líbia és Oroszország között közlekedtek, és bizonyíthatóan a Wagner-csoporthoz köthetők.

A dokumentumok szerint a zsoldosokat különböző katonai feladatokban alkalmazzák, többek között mesterlövész-csapatokban vetik be őket. Noha számos szakértő tartja a Wagner-csoportot az orosz hadsereg, illetve titkosszolgálat fedetten működő, irreguláris alakulatának, Vlagyimir Putyin orosz elnök azt nyilatkozta januárban, hogy a Líbiában működő katonai erőknek nincs közük az orosz kormányhoz.

A toborzás egy másik módja a helyi milíciákkal való kapcsolatok kiépítésén alapul. Törökország ezt a módszert választva egyre több zsoldost küldött Szíria északi részéről Líbiába, sajtóhírek szerint Afrin régióban toborzóközpontokat is állítottak fel a helyiek meggyőzésére. A dubaji székhelyű Al-Arabiya forrásai szerint június közepén Törökország mintegy 13 ezer szír zsoldost küldött Líbiába, júliusban pedig körülbelül 1400, szélsőséges szervezetekhez köthető tunéziai harcost szállítottak át Szíriából Líbiába.

A nincsteleneknek kecsegtető a Magas fizetés

Szalai Máté rámutatott: sajtóhírek szerint Ankara 1800-2000 dolláros fizetést és az alapvető életkörülmények biztosítását kínálja a zsoldosoknak. A fizetéseket jellemzően készpénzben kapják meg. Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja szerint Törökország a sérült katonák orvosi számláit is fizeti, valamint minden elhunyt zsoldost hazaszállítanak Szíriába. A Pentagon úgy véli, hogy Ankara állampolgárságot is felajánlott a szíriaiaknak szolgálatukért cserébe. – Egy török útlevéllel rendelkező szíriai vízumot szerezhet az Egyesült Államokba, vagy akár a schengeni térségbe, ami egy szír útlevéllel nehéz vagy lehetetlen – mutatott rá a török állampolgárság jelentőségére Victoria Rietig német migrációs szakértő egy korábbi interjúban a Deutsche Wellének.

– A zsoldosság meghatározott ideig tart, utána az illető vagy hazamegy, vagy újra leszerződik. Gyakori, hogy ugyanabban a konfliktusban egy-egy zsoldos akár az egymással ellentétes oldalakon is harcolhat különböző időpontokban – magyarázta a KKI kutatója. A zsoldosok életéről kevés információ áll rendelkezésre, azt azonban több szakértő is alátámasztja, hogy nem az ideológia vagy a politikai érdek, hanem a katonai szolgálatért kapott fizetés és egyéb juttatások motiválják őket.

 

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.