A háború köde: az orosz hódítás még nem jelent ellenőrzést is

A támadóknak sem létszámuk, sem szándékuk nincs megszállni az elfoglalt területek nagy részét.

Műholdképek ide, csúcstechnológiás felderítés és geolokációs módszerek oda, „a háború ködében” a térképek már mindig egy elavult állapotot mutatnak, a frontvonalak mozgását nem lehet „élőben közvetíteni”. A médiában is megjelent térképeken az „oroszok által meghódított területek” amőbaszerű terjeszkedését is érdemes fenntartásokkal kezelni; a hódítás nem feltétlenül jelent ellenőrzést is.

Már csak taktikai okokból sem: az ukránok a kezdetektől inkább kitérnek a nyílt összecsapások elől, helyette próbálják rajtaütésekkel zavarni, illetve városi harcra kényszeríteni a támadókat. Ezzel párhuzamosan a harcok első hetében az oroszok is sietősen törtek előre, a gyors győzelem reményében a komolyabb ellenállási pontokat olykor egyszerűen megkerülve. 

Az oroszoknak megfelelő létszámuk, képességük és szándékuk sincs arra, hogy a maguk mögött hagyott területeket ténylegesen megszállják és ellenőrizzék, vagy legalábbis ha stratégiai érdekük ezt nem diktálja. 

Különösen igaz ez az északi fronton, ahol jól látszik, hogy a főváros felé törő hadoszlopot rendszeresen támadják – papíron már meghódított területekről.

Az oroszok eddig két nagyvárost vettek be, mindkettőt a déli fronton: a 300 ezres Herszont, valamint a 150 ezres Melitopolt. 

Ha azonban abban reménykedtek, hogy „sóval és kenyérrel”, orosz zászlókat lobogtatva várják őket, hát csalódniuk kellett. 

A közösségi médiába feltöltött felvételek tanúsága alapján mindkét településen folyamatosak a tüntetések, az emberek elszántságát jelzi, hogy akár puszta kézzel esnek neki a páncélosoknak. 

Ellentmondásosak az információk arról is, hogy a hódítók hogyan viselkednek. Az internetes videók alapján az orosz katonák inkább kerülik az összeütközést a civilekkel, ukrán híradások szerint viszont van, ahol már a nőket erőszakolják. Herszonban a polgármester arról adott hírt, hogy „fegyveresek tettek látogatást nála”, és ugyan a televíziót elfoglalták, az internetet korlátozták, úgy tűnik, a városvezetés egyelőre a helyén maradt, mert azóta is változatlanul aktívak a közösségi médiában.

Más a helyzet a stratégiailag kulcsfontosságú területekkel. 

A déli fronton, a 2014-ben elcsatolt Krím félszigetről induló offenzíva például már az első napon végigsöpört az Észak-krími-csatorna mentén, és azóta is orosz ellenőrzés alatt áll. 

Korábban ez a csatorna adta a Krím vízellátásának 85 százalékát, feltöltése máris megkezdődött, a tervek szerint áprilisra lesz újra használható, így borítékolható, hogy a hódítással hosszabb távon is számolnak. Másik szemléletes példa a nemzetközi médiában is nagy port kavaró zaporizzsjai nukleáris erőmű elfoglalása. A térképek szerint a frontvonal még el sem érte a várost, de a nukleáris létesítmény már bizonyítottan orosz kézen van. Ugyanakkor a híradások szerint az ukrán személyzet tovább végzi a munkáját, csak már orosz irányítás alatt.

Borítókép: Ukránok tüntetnek Herszonban az orosz elnyomás ellen. (Fotó: Twitter)