Abu-Dzabiba, majd onnan egyenesen Rijádba utazott szerdán Boris Johnson, hogy rábírja az Öböl menti országokat arra, segítsenek növelni az energiaellátást és stabilizálni az ukrajnai orosz invázió által megzavart piacokat – írta a Financial Times. A brit üzleti lap emlékeztetett: az Egyesült Királyság múlt héten jelentette be, hogy az év végéig fokozatosan megszünteti az orosz olajimportot, Gerry Grimstone befektetési államtitkár pedig már hónapok óta igyekszik „körüludvarolni” a szaúdiakat, hogy szálljanak be egy brit zöldenergia-projektbe, amely az egyik központi eleme a brit miniszterelnöknek az olaj- és gázimport csökkentésére irányuló törekvéseinek. A Sky News szerint Johnson közel-keleti vizitje kettős célt szolgál:
a miniszterelnök egyrészt fokozza azokat az erőfeszítéseket, amelyek célja, hogy a fosszilis tüzelőanyagokból származó bevételek megvonásával kiéheztesse Moszkvát, másrészt pedig törekszik megszüntetni a Nyugatnak, de elsősorban Európának az orosz olaj- és gázfüggőségét.
Ennek szükségessége mellett érvelt Johnson a minap a The Daily Telegraph napilapban megjelent kommentárjában is. Ebben kifejtette: az orosz olaj- és gázellátásról való lemondás mostanra vált elengedhetetlenné.
A brit miniszterelnököt azonban sok bírálat is érte rijádi útja miatt az ellenzék részéről, tekintve, hogy múlt héten egyetlen nap alatt 81 embert végeztek ki a sivatagi királyságban. Keir Starmer munkáspárti vezető szerint például Johnson nem tesz mást,
csak diktátortól diktátorig jár, hogy segítségért könyörögjön,
ahelyett, hogy már évekkel ezelőtt kiegyensúlyozottabb energiastratégiát vezetett volna be, de jogvédő szervezetek is évek óta kifogásolják a gyakori kivégzéseket Szaúd-Arábiában. A nyugati kormányok rendszeresen fel is szólalnak az emberi jogok lábbal tiprása miatt; Kanadának például 2018 óta sem sikerült normalizálnia politikai és gazdasági kapcsolatait Rijáddal, miután a szaúdi vezetés zokon vette, hogy Christia Freeland akkori külügyminiszter, jelenlegi miniszterelnök-helyettes a Twitteren élesen bírálta Rijádot, amiért – más nőkkel együtt – letartóztatta Samar Badawi szaúdi emberi jogi aktivistát.
Szaúd-Arábia azonban a világ legnagyobb nyersolajexportőre, és úgy tűnik, ez elegendő indok ahhoz, hogy Boris Johnson – legalábbis egyelőre – zárójelbe tegye emberi jogi aggályait.
Noha a BBC szerint a brit miniszterelnök, mielőtt Rijádba indult volna, ígéretet tett arra, hogy szót emel az emberi jogok fontossága mellett, a brit sajtóban sokkal nagyobb hangsúlyt kapott Johnson azon érvelése, miszerint egy globális koalícióra van szükség „az új valóság kezelésére”, amellyel Oroszország ukrajnai inváziója szembesítette a világot. Az SPA szaúdi hírügynökség szerint egyébként Johnson és Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceg találkozóján Abdulaziz bin Szalman szaúdi energiaügyi miniszter is részt vett, a közösen kiadott közleményük szerint pedig az Egyesült Királyság és Szaúd-Arábia egy szándéknyilatkozatot is aláírt egy stratégiai partnerségi tanács létrehozásáról. Az al-Dzsazíra pánarab hírügynökség megjegyezte:
Johnson egyike azon kevés vezető politikusnak, aki Rijádba látogatott Dzsamál Hasogdzsi ellenzéki újságíró 2018-as kivégzése óta.
Hasonlóan nagyot fordult a világ az ukrajnai orosz inváziónak köszönhetően az évek óta páriaként kezelt Venezuelával is: Nicolás Maduro venezuelai elnök nemrég egy amerikai delegációt fogadott Caracasban annak ellenére, hogy az Egyesült Államok elvileg nem ismeri el őt legitim államfőnek. A Fehér Ház közlése szerint a tárgyalások főként energetikai kérdésekre összpontosítottak. Az ukrajnai háború ráadásul úgy tűnik, az Európai Uniót is közelebb hozza Venezuelához: noha a 27 tagállamból álló blokknak 2018 óta rendkívül feszült a viszonya a világ egyik legnagyobb olajtartalékával rendelkező dél-amerikai országgal, múlt héten Josep Borrell, az EU külügyi főképviselőe és Félix Plasencia venezuelai külügyminiszter a „békés párbeszéd” folytatásában állapodtak meg egy antalyai fórumon.
