Az olajárak meredek emelkedés után múlt kedden érték el csúcsukat: az amerikai WTI típus esetében ez 130, a Brent esetében kevéssel 135 dollár fölötti árat jelentett. A háború előtt mindkét típus 90 és 95 dollár között mozgott, így ez az olajpiac történetének egyik leghevesebb árrobbanása volt. A trend aztán múlt héten megfordult, és ezen a héten szabadesésbe váltott az árfolyam: kedden napközben már mindkét típus ára száz dollár alatt járt. Az esés így még hevesebb volt, mint az emelkedés, az ár lényegében visszatért a háború előtti szintre.
A heves mozgás meglepő lehet, ugyanakkor több dolog indokolja. A háború miatt ugyan komoly félelmek alakultak ki az olajkínálatot illetően, ugyanakkor eddig nem szűnt meg az orosz olajexport, legfeljebb csökkent: az Egyesült Államok és Nagy-Britannia jelezte, hogy nem fognak a továbbiakban orosz olajat vásárolni, de egyikük esetében sem jelentős tétel, ami így kiesik.
Az árat így leginkább nem is a hiány hajthatta fel, hanem technikai tényezők: egyrészt a kínálattól független pánikvásárlások, másrészt kényszerű helyzetbe kerülhettek azok a befektetők, akik a háború lehetőségével nem számolva még korábban jelentős shortpozíciókat nyitottak, melyeken akkor lett volna nyereségük, ha az ár esik.
A háború kezdete után egy darabig még a százdolláros határ is komoly ellenállás volt az olajárnak, azonban annak áttörése után felgyorsult, pánikszerűvé vált a folyamat. Vélhetően az esésre számítók, akik shortpozíciókat nyitottak, itt húzták meg azt a szintet, ahol nem akarnak további veszteségeket vállalni, ezért száz dollár fölött tömegesen aktiválhatták a veszteséget limitáló „stop loss” megbízásaikat, ami piaci áron történő azonnali vásárlást jelent. Miután sok ilyen vétel egyszerre jelentkezett, az ár meredek emelkedésbe kezdett, és végül, mikor ezek a pozíciók lezárultak, senkinek nem volt már sürgős a vásárlás a hirtelen 30-35 százalékkal megemelkedett árakon, így megindult az áresés.
A csökkenő árhoz azonban a technikai tényezőkön kívül megfelelő olajkínálatra is szükség van, hisz enélkül ilyen nagy zuhanás nem tudna megvalósulni.
A háború megindulása és az Oroszország elleni szankciók kivetése után egyrészt a kitermelők maguktól is a kínálat növelésén kezdtek gondolkozni, másrészt nyomás is nehezedett rájuk a vásárlók részéről. Az OPEC ennek hatására nem kizárt, hogy nagyobb mértékben növeli napi kitermelését áprilisban, mint ezt korábban tervezte, de lehet, hogy az eddig szankciók által sújtott Venezuela és Irán is növelheti kitermelését és exportját.
Kanada jelezte, hogy a kínálatot akár napi egymillió hordóval is tudja növelni, ezzel kiváltva az USA orosz importját, de maga az Egyesült Államok is sokat tehet: a palaolaj kitermelői komoly növelésre lehetnek képesek, és ezt most az amerikai kormányzat teljes mértékben támogatja.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: AFP/Getty Images)
