Újra terítéken a közös adósságkibocsátás Brüsszelben

Olaszország felvetette, hogy az orosz–ukrán háború súlyos gazdasági következményei miatt újabb uniós mentőalapra lehet szükség. Az EU-ban óvatosak, egyelőre a vírusválság miatti gigacsomag forrásait költenék, nem megismételve a 2020-as vitát a közös eladósodás mikéntjéről. A védelmi kiadások növelése, s az energiafüggetlenség hosszú távú árát elemzők már most ezermilliárdokra becsülik.

BELGIUM-EU-POLITICS-SUMMIT Fotó: JOHANNA GERON Forrás: EU Council

A koronavírus-válságból is ismert közös adósságkibocsátás terve köszön vissza az Európai Unióban, miután az orosz–ukrán háború a blokk védelmi kiadásainak jelentős növelését, valamint az orosz energiahordozóktól való fokozatos leválást irányozza elő. Emlékezetes, az Európai Bizottság a múlt héten tett javaslatot rá, hogy a kontinens már 2030 előtt függetlenedjen az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól, miközben a tagállamok a héten immár az ötödik szankciós csomagra ütöttek pecsétet. Ez többek között a luxuscikkek kivitelét korlátozza, az orosz acéltermékekre pedig uniós importtilalmat rendel el. 

Elemzők már a múlt heti, rendkívüli franciaországi EU-csúcs előtt úgy becsülték, hogy az orosz agressziónak vaskos európai árcédulája van, ami hosszú távon akár 2,2 ezermilliárd euróra rúghat. 

A Bloomberg amerikai hírügynökség brüsszeli szerkesztőségének információi szerint a jogszabály-kezdeményezésért felelős Európai Bizottságban megfogalmazódott annak a gondolata, hogy újra a közös adósságkibocsátás útjára lépjenek, például a vírusválságban létrehozott SURE nevű finanszírozási eszköz mintájára: ez kedvező feltételekkel felvehető, hosszú lejáratú hitel formájában nyújt segítséget elsősorban az európai munkavállalóknak, 100 milliárd eurós keretösszeggel. Emlékezetes, 2020 nyarán az unió emellett jóval nagyobb ívű döntést is hozott, amikor egy 750 milliárd eurós, ideiglenes helyreállítási alapot is kezdeményezett az új, hétéves keretköltségvetéshez: ez hiteleket és támogatásokat nyújt a tagállamoknak. 

Történelmi lépésről van szó, hiszen a csomag révén az EU története során először fordult a piaci hitelezők felé. 

Diplomáciai források egyelőre nem fedték fel, hogy mekkora lehet az új adósságkibocsátás célzott keretösszege, s arról egyelőre a Versaillesben elfogadott vezetői deklarációban sem esett szó. Paschal Donohoe, az eurócsoport elnöke egy csütörtökön megjelent interjújában mindenesetre óva intett a spekulációktól, mint azt mondta, 

egyelőre a jelenlegi keretköltségvetéshez és a mentőalaphoz kapcsolódó, már létező költségvetési eszközök végrehajtásáról van konszenzus a tagállamok között.

– Nincs semmiféle megállapodás arról, hogy ennél messzebbre mennénk – szögezte le. 

Az eurócsoport elnöke Forrás: Európai Unió Tanácsa

 

Újra a régi lemez pörög: szolidaritás vagy felelőtlenség?

Mario Draghi olasz miniszterelnök a múlt héten nem kertelt, kijelentette, hogy az orosz válság és nem mellesleg az energiaválság margóján újabb uniós mentőcsomagra lehet szükség. Az olaszoknál látványosan kevésbé eladósodott EU-államok részéről viszont egyelőre hallani sem akarnak a 2020-ban már hosszas vitákhoz vezető „szolidaritás vagy közös eladósodás?” kérdésről. Bruno Le Maire francia pénzügyminiszter a tárcavezetők eheti brüsszeli ülésén – Donohoe-hoz hasonlóan –  azt hangoztatta, hogy egyelőre a rendelkezésre álló, de még le nem hívott uniós forrásokat kellene használni. Magdalena Andersson svéd miniszterelnök, az egyik „fukar” EU-állam vezetője ennél is messzebbre ment: szerinte „egyes tagországok mindig kifogásokat keresnek, csak ne kelljen fizetni a kiadásokért”. Versaillesban Emmanuel Macron elnök a mérleg nyelve pozíciót vette fel, a kérdésben kijelentve, hogy a történelmi idők bizony történelmi jelentőségű döntéseket igényelnek. 

Ismert az is, hogy a nagy ívű helyreállítási alap esetében az Európai Bizottság kezdeményezésére a tanács huszonkettő tagállam tervének adott zöld jelzést. 

Magyarország és Lengyelország esetében például politikai természetű viták hátráltatják a megegyezést. 

Amennyiben újra hasonlóan nagy programot vizionálnak az unióban, kérdéses, hogy miként lehetne kiszűrni a hasonló vitákat, azok fényében hogy lenne elképzelhető a konszenzus megteremtése 2022-ben. 

Uniós források mindenesetre inkább elképzelhetőnek tartják, hogy a háború miatti gazdasági hanyatlás elsősorban a „bent álló” helyreállítási tervek zöld jelzését eredményezi, így – a fenti vezetői nyilatkozatokkal összhangban – mindenhol megkezdődhet a teljes körű forrásfelhasználás. Írtunk róla, hogy a kondicionalitás-rendelet körüli jogállamisági vitában a háború máris uniós kivárást eredményezett. 

Máris csoportosítanak át. Az EU Tanácsa a héten jóváhagyta azt a jogalkotási javaslatot, amely a kohéziós politika keretében finanszírozást biztosít a tagállamoknak az ukrajnai háború elől menekülők támogatására – az intézkedés lehetővé fogja tenni a tagállamok, különösen a válság frontvonalában található országok számára, hogy sürgősen erőforrásokat irányítsanak át a menekültek támogatására, miközben továbbra is a járvány utáni helyreállításon dolgoznak. A szabályozás emellett rugalmasságot vezet be a finanszírozás átcsoportosításában, és egy számviteli évvel meghosszabbítja az uniós költségvetésből a kohéziós programok számára biztosított 100 százalékos finanszírozást. Az intézkedésnek köszönhetően a tagállamok gyorsabban fel tudják majd használni a 20140ľ2020-as időszakra vonatkozó, nem programozott források egészét. Emellett felhasználhatják a világjárványt követő egyik uniós közberuházási program, a REACT-EU keretében 2022-ben rendelkezésre álló, 10 milliárd euró összegű részletet is.
 Borítókép: Ursula von der Leyen, az EB elnöke (Forrás: EU Tanács)