Moszkva katonai kiképzésben részesült delfineket telepített szevasztopoli haditengerészeti bázisára − számolt be több nyugati hírportál műholdfelvételekre hivatkozva. A Maxar Technologies űrtechnológiai vállalat képeit elemző amerikai haditengerészeti intézet arra a következtetésre jutott, hogy a
Krím félsziget délnyugati partján elterülő város kikötőjébe még februárban, a háború első napjaiban telepíthettek palackorrúakat, amelyek azóta is az orosz fekete-tengeri flotta védelmét látják el.
Ez elsőre furcsának tűnhet, ugyanakkor a tengeri emlősök − a delfinek mellett oroszlánfókák vagy éppen belugák − harcászati alkalmazása nem új keletű, már a hidegháború idején is volt rá példa, főként az Egyesült Államok és a Szovjetunió részéről.
Hatékonyabbak a legmodernebb technológiáknál
A szevasztopoli delfinek legfőbb feladata valószínűleg az ellenséges búvárok szabotázsakcióinak megakadályozása, ezt pedig a következőképpen hajtják végre: a betolakodó észlelését követően egy bójaszerű szerkezetet helyeznek el a hátán vagy valamelyik végtagján, ami aztán a felszínre rántja a búvárt, akit így a parti őrség könnyedén el tud fogni.
Ezenfelül a delfineknek fontos szerepük lehet az aknák és a különböző robbanószerkezetek feltérképezésében, ebben pedig segítségükre van rendkívüli biológiai szonárjuk, melynek precizitása a legmodernebb technológiákat is túlszárnyalja, ezáltal kiváló pontossággal tudják azonosítani a tenger mélyén leselkedő veszélyeket.
Régi gyakorlat
A tengeri emlősök harcászati alkalmazását a hidegháború idején, 1960 körül kezdték kutatni az Egyesült Államokban, a vietnami háborúban pedig már be is vetették őket. Mivel Moszkva nem engedhette meg magának, hogy a fegyverkezés bármely aspektusában Washington mögött maradjon, így az oroszok 1965-ben éppen Szevasztopolban kezdték el saját delfinjeik katonai kiképzését.
A szóbeszédek és beszámolók szerint az oroszok azonban továbbmentek, és arra is megtanították a tengeri emlősöket, hogy meg tudják ölni az ellenséges búvárokat.
Ezt a hátukra erősített szigonyokkal vagy szén-dioxid-fecskendőkkel oldották meg, emellett pedig állítólag öngyilkos akciókra is felhasználták őket: testükre robbanószerkezetet erősítettek, ami a célpont közelébe érve felrobbant.
A Szovjetunió felbomlásával a szevasztopoli delfinek Ukrajna haderejét erősítették tovább, a súlyos gazdasági és társadalmi problémákkal küzdő állam azonban nem engedhette meg magának ezt a pluszköltséget, Iránnak adták el a tengeri emlősöket. 2012-ben aztán újjáélesztették a programot, de két évvel később, a Krím félsziget orosz annexiójával a delfinek Moszkva birtokába kerültek. Azt hinnénk, hogy az ő történetük ennyivel véget is ért, de nem: a The Guardian brit hírportál 2018-ban arról számolt be, hogy az
oroszok által elfogott delfinek nem hajlandók engedelmeskedni új kiképzőiknek, sőt éhségsztrájkba kezdtek, végül pedig éhhalált haltak.
Fontos szerep
Oroszország 2016-ban vásárolt öt delfint harcászati célokra, nem kizárt, hogy most éppen ők kerültek Szevasztopolba. Egyes források szerint 2018-ban Szíria partjainál is bevetették őket, a tartúszi haditengerészeti bázis védelmét látták el. Emellett 2019-ben norvég halászok egy furcsa hámot viselő belugára lettek figyelmesek, mely a hatóságok szerint orosz hírszerzési feladatokat teljesíthetett a rászerelt kamerával.
Washington sem hagyott fel a tengeri emlősök katonai kiképzésével,
jelenleg körülbelül hetven delfin és harminc oroszlánfóka tartozik a hadsereg állományához, közülük sokan az Egyesült Államok legnagyobb nukleáris arzenálját − az ország atomtölteteinek csaknem negyedét − őrzik a Washington állambeli Bangor haditengerészeti bázison. A két nagyhatalom mellett Izrael is használ harci delfineket, sőt a Hamász egyik búvárját valószínűleg éppen egy izraeli palackorrú ölte meg januárban. Az ügy azért érdekes, mert a történelem során ebben az egy esetben gyanúsítottak meg katonai delfineket emberöléssel. Az izraeli vezetés érdemben nem reagált a vádra.
Borítókép: Amerikai harci delfin és kiképzője (Forrás: U.S. Navy)
