The Wall Street Journal: Megtalálja az utat a vevőkhöz az orosz kőolaj

A jelek szerint az orosz kőolaj megtalálja az utat a felhasználók felé a már elrendelt és a még függőben lévő importtilalom ellenére is. Egyre több tartályhajót indítanak útjára ugyanis orosz kikötőkből a célállomás pontos megjelölése nélkül – jelentette a The Wall Street Journal (WSJ) című amerikai napilap csütörtökön.

Klaipéda, 2020. június 7. Az NS Captain navû, Libériában bejegyzett olajszállító tankhajó várakozik a litvániai Klaipéda kikötõjében 2020. június 6-án. A tankhajó nyersolajat szállít az egyesült államokbeli Beaumont városából Fehéroroszországba. Sajtójelentések szerint Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök arra törekszik, hogy diverzifikálja országa energiaforrásait, miután Oroszország leállította fehéroroszországi olajszállításait. MTI/EPA/Valda Kalnina Fotó: Valda Kalnina

A konzervatív politikai-üzleti lap mindebből a kőolaj eredetének elfedésére szolgáló trükkökre következtet. Idézi a TankerTrackers.com nyomkövető portált, amelynek adatai szerint az orosz kikötőkből az Európai Unió tagállamaiba irányuló kőolajexport áprilisban eddig átlagosan napi 1,6 millió hordóra emelkedett. Az unió tagállamai hagyományosan az orosz nyersolaj legnagyobb vásárlói.

Az Ukrajna elleni támadást követően márciusban az export napi 1,3 millió hordóra esett vissza. A Kpler, egy másik áruforgalmi adatszolgáltató adatai szerint a forgalom áprilisban napi 1,3 millióra emelkedett a március közepi napi egymillióról.

A The Wall Street Journal elemzőkre és kereskedőkre hivatkozva megjegyzi: az „ismeretlen rendeltetési hely” bejegyzés használata arra utal, hogy a rakományt más, nagyobb tankerekre rakodják át nyílt tengeren, összekeverve így az orosz nyersolajat a másik hajó szállítmányával. 

A gyakorlat egyébként az Irán és Venezuela ellen elrendelt szankciók megkerülésére alakult ki a nemzetközi olajkereskedelemben. A lap által idézett kereskedők szerint mindemellett új finomított termékfajták is megjelentek a piacon „Latvian blend” és „Turkmenistani blend” néven. Feltételezések szerint ezek a keverékek nagyrészt orosz nyersolajat tartalmaznak.

Mellesleg az Urals néven ismert orosz nyersolajfajta ára húsz-harminc dollárral a Brent referenciaár alatt van. A háború előtt az Urals ára jellemzően egy-két dollárral volt az irányadó Brent-jegyzés alatt. Az Urals olajtípust Indiának értékesítette mostanában Oroszország.

Mindenesetre a tengeri orosz olajexport nagy részét a szállítási dokumentumokon még mindig pontosan feltüntetett célállomással indítják útjára. A lap információi szerint a Romániába, Észtországba, Görögországba és Bulgáriába irányuló export a hordók száma alapján ebben a hónapban több mint kétszeresére nőtt a márciusi átlaghoz képest. Jelentősen nőtt a legnagyobb európai vásárlónak számító Hollandiába, valamint a finnországi kikötők felé indított mennyiség is.     

Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Kanada és Ausztrália már megtiltotta az orosz nyersolaj behozatalát. Az EU annak tudatában, hogy súlyos csapást mérne vele saját gazdaságára, még vonakodik az embargó elrendelésétől, mert szükségletének 27 százalékát orosz importból fedezi – jegyzi meg az amerikai lap.

A The Wall Street Journal felidézi: annak ellenére is, hogy még nem tilos orosz nyersolajat importálnia, számos európai energiaipari vállalat önkorlátozásra kényszerült, mivel az importkereskedelem banki finanszírozása elapadt, a biztosítási költségek pedig az egekbe szöktek.

Borítókép: Az NS Captain nevű, Libériában bejegyzett olajszállító tankhajó várakozik a litvániai Klaipéda kikötőjében 2020. június 6-án (Fotó: MTI/EPA/Valda Kalnina)