Márciusban az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) közgyűlése elképesztő többséggel fogadta el az orosz agressziót elítélő határozatot − már ami az országok számát illeti. A 193 tagot felvonultató szervezet 141 országa szavazott igennel, öt nemmel (Oroszországot beleszámítva), 35 pedig tartózkodott. Habár ez elsőre tényleg elsöprő többségnek tűnhet, érdemes megnézni, hogy mely országok azok, melyek nemmel szavaztak vagy tartózkodással nyilvánították ki véleményüket. Olyan államok tartoznak ebbe a csoportba többek közt, mint Kína, India, az afrikai országok túlnyomó része, Irán, Szíria, a volt szovjet köztársaságok.
Ezen országok lakosságát figyelembe véve látszik, hogy a 141 igen szavazat korántsem a világ nagyobbik részét alkotja.
Igennel szavazott egyébként az Egyesült Államok és legtöbb szövetségese, az Európai Unió tagállamai − köztük Magyarország is −, több latin-amerikai, ázsiai és óceániai ország is.
A nemmel szavazó országokat kevésbé érdekes vizsgálni, ugyanis ide vagy a nyugati világ által hagyományosan remeteállamként nyilvántartott országok tartoznak − mint Észak-Korea vagy Eritrea −, vagy olyan államok, melyek Oroszország legnagyobb szövetségeseinek számítanak, Belarusz és Szíria. Belarusz esetében ez azért sem meglepő, mivel az orosz egységek az invázió kezdetén belarusz területről vonultak Kijev felé, Szíria pedig a legfrissebb nyugati információk szerint zsoldosokkal is támogatja Oroszországot a háborúban.
Annál érdekesebbek a tartózkodó országok.
Itt megtalálhatjuk a Föld két legnépesebb országát, Kínát és Indiát is.
Kína a háború kezdete óta óvatosan fogalmaz Ukrajnával kapcsolatban, próbál semleges pozíciót felvenni, ugyanakkor közben támogatásáról biztosította Oroszországot, a szankciók miatt pedig az egyik legfontosabb kereskedelmi partnere lehet az elkövetkező időszakban. Hasonlóan tesz a világ legnagyobb demokráciája, India is. Újdelhi és Moszkva már dolgoznak egy, a SWIFT-hez hasonló tranzakciós rendszer kidolgozásán, melynek keretein belül India zökkenőmentesen tud majd kőolajat, szenet és fegyvereket vásárolni Oroszországból. Moszkva ezenfelül felajánlotta, hogy kedvezményes áron adja a kőolajat ázsiai partnerének, amennyiben az nem csatlakozik a nyugati szankciókhoz. A két ország hivatalos álláspontja az volt, hogy a határozat csak a konfliktus további eszkalálódásához vezet, nem segít annak megoldásában.
Irak ENSZ-nagykövete azzal indokolta a tartózkodás melletti döntését, hogy a szervezet az iraki háborúval kapcsolatban nem volt ennyire érzékeny, az országot megtámadó Egyesült Államokat támogatta.
Hasonlóan állnak hozzá a kérdéshez azok az afrikai országok is, melyek gyarmati múltjukból kifolyólag tartózkodtak a határozat megszavazásától. Emellett az ő esetükben az is fontos tényező volt, hogy az ukrán hatóságok a háború első napjaiban nem engedték az Ukrajnában élő afrikai állampolgároknak, hogy elhagyják az országot. Ezenfelül pedig az sem elhanyagolható, hogy ezen államokat Moszkva látja el fegyverekkel, valamint fontos kereskedelmi partnerei is Oroszországnak.
Ugyanezek az indokok − legfőképp a Nyugat-ellenesség − vezérelhették Iránt és Pakisztánt is.
Számos latin-amerikai ország − Bolívia, Ecuador vagy éppen Kuba − is a tartózkodás mellett döntött, ennek is különböző történelmi és gazdasági okai lehetnek, azonban egyvalami biztos: a világ népességének több mint felét adó országcsoportot nem sikerült meggyőznie a Nyugatnak, hogy forduljon Oroszország ellen.
Borítókép: Az orosz agressziót elítélő ENSZ-határozat szavazásának eredménye (Fotó: Twitter)
Orosz–ukrán háború
