Ukrajna és Oroszország új szintre emelte az információs háborút

Vörös foltok a földön, mozdulatlan testek, szétszórt csizmák, megégett ruhadarabok, kiégett harceszközök, füst, borult égbolt, remegő kép, jajveszékelés, ordítozás, tompa robbanások. Effajta „hozzávalókból” áll össze az orosz–ukrán háború miatt újra reflektorfénybe kerülő műfaj, a háborús tudósítás. De vajon mennyire lehet hinni ezeknek?

6563763 Fotó: EVGENY BIYATOV

Oroszország ugyanakkor „hazai pályán” eredményesebb, jól kontrollálja a háborút – avagy az általuk használt kifejezés szerint különleges katonai műveletet – kritizáló hangokat. Jól szemlélteti a szigort annak a tanárnak az esete, aki az iskolai órák közötti szünetben azt mondta a tanítványainak, hogy Ukrajna egy Oroszországtól különálló ország, mire néhány nappal később őrizetbe vették, és nagyjából 130 ezer forintnak megfelelő rubelre bírságolták az Orosz Fegyveres Erők nyilvános rágalmazásáért. Példája nem egyedüli; a Putyin elnök által márciusban aláírt törvény – mely szerint 15 év börtönbüntetésre ítélhető az, aki a Kreml különleges katonai művelettel kapcsolatos narratíváját hamisként hirdeti – alapján az orosz OVD-Info emberi jogi szervezet szerint mintegy 400 esetben született elmarasztaló ítélet orosz állampolgárokkal szemben.

Új terep: a közösségi média

A videók közösségi médiában történő terjedése, terjesztése külön tényezőnek tekinthető az információs hadviselésben. Forgács Mariann közösségimédia-szakértő, a Be Social alapító-ügyvezetője lapunknak nyilatkozva kiemelte, hogy a háború alatt a befolyásolás érdekében egészen váratlan platformokat is felhasználnak a felek: 

a nyugati narratívát orosz nőknek társkereső platformokon továbbítják, valamint a Google különböző helyszínekkel kapcsolatos szolgáltatásában (Google Places) a háború helyszíneivel kapcsolatos történések részleteit helyezik el, megkerülve ezzel az orosz cenzúrát.

Forgács Mariann szerint a hagyományosabbnak nevezhető csatornák üzemeltetői, azaz a Facebookot fejlesztő Meta, illetve a TikTokot fejlesztő ByteDance a háború elején nem voltak kellően körültekintők az álhírek kiszűrésében. A TikTok esetében a szakértő hangsúlyozta, hogy a nagyszámú fiatal felhasználó miatt különösen lesújtó volt, hogy a háború első napjaiban ezek a sérülékeny csoportok szűretlenül kapták a – gyakran brutális és megrázó – tartalmat.

Az alapvető etikai, akár kegyeleti szabályok megsértése ugyanakkor mindkét oldalon megfigyelhető: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök Instagram-hírfolyamába is feltöltöttek olyan fotókat, amiken a háttérben halottak fekszenek.

Forgács Mariann hangsúlyozta, hogy a tartalmak megosztásánál rendkívül fontos a megfelelő forráskritika: amennyiben nem állnak rendelkezésre eszközök vagy ismeretek egy forrás valódiságának megítéléshez, úgy a tartalmat inkább ne osszuk tovább.

Bizonyíték lehet

A videókon hanggal vagy arccal megjelenő személyek, és az általuk elkövetett kegyetlenségek az elkészült és publikált videók a megosztással számos szerverre felkerülnek, így a későbbiekben is lehívhatók, adott esetben bizonyítékok is lehetnek. Tóth Norbert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Jogi Tanszékének docense lapunknak úgy nyilatkozott, hogy ugyan a közösségi médiában terjedő háborús videók nemzetközi vagy nemzeti büntetőbíróságok, törvényszékek előtti, bizonyítékként történő felhasználására ismeretei szerint még nem volt példa, 

akár a Nemzetközi Büntetőbíróság, akár az egyes ügyek kivizsgálásával megbízott más fórumok szakértőket fognak kirendelni a képsorok hitelességének igazolására, és a lehetőleg nemzeti bíróságok előtt folytatandó büntetőeljárások támogatására.

Borítókép: Az orosz RT (egykori Russia Today) logója (Fotó: Evgeny Biyatov/Sputnik/Sputnik via AFP)