A mindennapok részévé vált a háborús helyzet Kárpátalján

A magyarlakta térség továbbra is a béke szigete, ám az elhúzódó hadiállapot megviseli a lakosokat.

Fotó: Arpad Kurucz

Sajnos az is természetesnek hat, hogy az iskolákban nem gyerekek tanulnak, a sportcsarnokokban nem labda pattog, hanem mindenfelé belső-ukrajnai menekülteket szállásolnak el. A háború elhúzódásával egyre inkább érezhető a feszültség, megesik, hogy rendőrt kell hívni a menekültszállásokra. 

A kárpátaljai lakosok körében is egyre többen teszik szóvá, hogy miközben a „mi fiainkat” elviszik a frontvonalba, az onnan ide menekülő férfiak nagy része hallani sem akar arról, hogy fegyvert fogjon a kezébe és az életét kockáztassa. 

Azzal érvelnek, hogy nem azért menekültek el, hogy visszamenjenek meghalni. Megteszik ezt helyettük a kárpátaljaiak. A hatóságok pontos számot nem közölnek a harcokban elesett ukrán katonákról – csak az orosz veszteségeket tartják számon –, de legkevesebb félszázra tehető a kárpátaljai áldozatok száma. Szinte nincs olyan nap, hogy ne lennének katonatemetések a megyében. Csak az ungvári Kálvária sírkertben legalább húsz katonasírral találkozhatunk. A háború pedig nem válogat nemzetiségi alapon, eddig már négy magyar áldozata van a harcoknak.

A mindennapossá váló búcsúztatásokat nem lehet sem megszokni, sem feldolgozni. Azt már könnyebben megemészti az ember, hogy folyamatosan helikopterek és kisgépek köröznek a levegőben, hogy a boltokban megcsappant a választék és mindennek nagyon felment az ára, hogy az üzemanyag már drágább, mint például Magyarországon, de ennek ellenére továbbra is üzemanyaghiány van.

A katonaköteles korú férfiak hadiállapot miatt bevezetett határstopja is nehezíti sok család helyzetét. 

Van, ahol, amíg még lehetett, a férfiak külföldre utaztak, s hónapok óta nem volt együtt a család, vagy éppen fordítva, az asszonyok és a gyerekek vannak távol a családi otthontól, az otthon maradt férj, apuka pedig megpróbál kitartani, ha mind ez idáig megúszta a mobilizációt – amelyet egyre nehezebb kikerülni. Az első hetekben még nagyon sok volt az önkéntes jelentkező, de a lelkesedés mára kezd kifulladni, ezért van az, hogy a hadkiegészítő és a rendőrség emberei újabban már közúti igazoltatás közben, a települések utcáit járva vagy éppen pályaudvarokon, vendéglőkben is keresik a behívásra alkalmas férfiakat.

   Borítókép: Ungvár belvárosa 2022 tavaszán (Fotó: Kurucz Árpád)