„Az elmúlt évek folyamatai kikezdték a Nyugat kivételességének mítoszát”

– Északon egy 1300 kilométer hosszú szakaszon lett határos a NATO közvetlenül Oroszországgal. Ez még sokféle gondot jelenthet, elég csak a tavalyi belarusz–lengyel határon történtekre gondolni – hívta fel a figyelmet a Magyar Nemzetnek adott interjúban Stepper Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) vezető kutatója. A NATO-szakértővel az európai biztonsági helyzet változásáról, valamint egy újabb hidegháború kialakulásának veszélyéről beszélgettünk.

Polish (R) and Romanian (L) soldiers stand next to military vehicles and a NATO flag on the sidelines of a press conference of the Polish and Lithuanian president following a joint visit of the NATO Multinational Division North East mobile command center near Szypliszki village, located in the so-called Suwalki Gap - an 80-kilometer stretch of the Polish-Lithuanian border sandwiched between Kaliningrad and Belarus, in north-eastern Poland, on July 7, 2022. (Photo by Wojtek RADWANSKI / AFP) Fotó: AFP

– Egyes elemzők az Egyesült Államok és Oroszország közötti proxyháborúnak tartják az ukrajnai eseményeket. Egyetért ezzel?

– Annyiban persze lehet proxyháborúnak nevezni a konfliktust, hogy az amerikai és nyugati országok fegyverei nélkül Ukrajna nem tudna ellenállni az agresszor támadásának. Van egy kis létszámú külföldi alakulat is, amelyben néhány amerikai állampolgár önkéntes alapon harcol az ukrán fegyveres erők oldalán. Viszont sem a NATO, sem NATO-tagállamok nem részesei a fegyveres konfliktusnak, és nagyon vigyáznak rá, hogy ne következzen be ilyen irányú eszkaláció. Azt is látni kell, hogy Oroszország döntött úgy, hogy megtámadja szomszédját, ezt a támadást nem az Egyesült Államok provokálta ki, volt lehetősége a feleknek a tárgyalóasztalnál egyezkedni. Ukrajna is döntött, és egyes előzetes várakozásokkal ellentétben nem hagyta az orosz térnyerést, hanem próbálja minden lehetséges módon, de leginkább nyugati segítséggel megvédeni a jelenlegi rezsimet.

Stepper Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) vezető kutatója. Fotó: Külügyi és Külgazdasági Intézet

– A nagyhatalmak és az atomhatalmak már hosszú évek óta költenek egyre több pénzt saját hadseregük felfegyverzésére, fejlesztésére. Ez a tendencia előjele lehetett annak, hogy előbb-utóbb komolyabb fegyveres konfliktus alakul ki?

– A fegyverkezésre hosszú ideje nem költenek eleget a nagyhatalmak, főleg nem az európai NATO-tagállamok, amelyek túl sokáig élvezték az 1990-es évek óta jelentkező békeosztalék áldásait.

Az utóbbi években az ebből fakadó évtizedes lemaradást próbálják orvosolni, ahogy ezt teszi hazánk is a Zrínyi 2026 programmal.

Az EU, a NATO és más biztonsági közösségek létezése mellett önmagában a honvédelmi kiadások növelése nem lesz egy komolyabb háború oka. Fegyveres konfliktusok viszont mindig is voltak és lesznek, ezekre fel kell készülnie a NATO-nak, de értelemszerűen a többi nagyhatalom, Kína és Oroszország is felkészült és korszerű hadsereggel akar rendelkezni.

– A háború és az abból fakadó gazdasági és energetikai válság hogyan formálja át a világrendet, az amerikai–kínai–orosz nagyhatalmi háromszög egymáshoz való viszonyulását?

– A háborúnak eddig csak vesztesei vannak, Oroszország lehet, hogy limitált győzelmet arat a két kelet-ukrajnai terület megszerzésével, de jelentős gazdasági árat fizet érte. Kína számára az oroszok megsegítése nem kellemes feladat, de elutasítani sem fogják őket. Az Amerikai Egyesült Államok jelentős anyagi áldozatot vállalva támogatta az ukrán védelmet, de közben erőforrásokat von el emiatt a csendes-óceáni térségből, ami valójában fontos lenne számára.

Mégis a legnagyobb vesztese a konfliktusnak – Ukrajnán kívül persze – az európaiak lesznek, akiknek a gazdasági és emiatt katonai jelentősége is jelentősen csökkenni fog.

A magas energiaárak mellett veszélybe kerülnek a klímacélok és a rövid távú ellátásbiztonság is.

– Ebben az átalakuló világrendben Európának milyen szerep jut biztonságpolitikai és gazdasági szempontból?

– Európa támogatni fogja legszorosabb szövetségesét, az Amerikai Egyesült Államokat a hegemón pozíciója megőrzésében Kínával szemben, illetve közben igyekszik függetlenedni az orosz befolyástól. Mindkét lépésnek nagy ára lesz, de a hatalmi realitásokat látva nincs igazán más alternatíva. Amennyiben beindulnak egyes amerikai beruházások, sikerül összeegyeztetni a klímacélokat és az energiaellátás kérdéseit, akkor az Európai Unió még mindig egy jelentős gazdasági tényező marad globálisan, de szoros versenyben lesz az átalakulásból profitáló indiai és más, feltörekvő ázsiai országokkal.

Borítókép: Lengyel és román katonák katonai járművek mellett Lengyelországban 2022. július 7-én (Fotó: AFP/Wojtek Radwanski)