Minap 550 nő jelentette be, hogy csatlakozik az Egyesült Államokban benyújtott, polgári peres, csoportos bírósági keresethez, amelyben szexuális zaklatással vádolják az alternatív személyszállítást kínáló cég sofőrjeit. Az egykori ügyfelek zaklatásról, bántalmazásról, szexuális erőszakról, sőt emberrablásról is beszámoltak – és állítják, a vállalat évekig tétlen volt az ügyben, semmit nem tett az utasok biztonságának növelése érdekében.
Holott még a nemrég közzétett belső vizsgálatuk is arra jutott, hogy csupán két év alatt, 2019-ben és 2020-ban több mint 3800 szexuális zaklatásról tettek bejelentést az ügyfelek.
De van ennél nagyobb gondjuk is. Néhány nappal ezelőtt több nemzetközi médium lerántotta a leplet az Uber agresszív lobbitevékenységéről, a világ vezető politikusaihoz fűződő kétes kapcsolatairól, és a törvényekre tudatosan fittyet hányó üzletpolitikájáról. A cég belső ügyeibe Marc MacGann, a korábbi európai, közel-keleti és afrikai lobbista engedett ritka bepillantást, miután a vállalat több mint 124 ezer belső dokumentumát, köztük levelezéseket, üzenetváltásokat juttatott el újságírókhoz. Állítása szerint azért, mert „erkölcsileg nem volt más választása”, ugyanakkor az adatok mind a 2013–2017-ig terjedő időszakból valók, így nem világos, miért várt öt évet szivárogtatással.
Az „Uber-akták” egyik megdöbbentő tanúsága, hogy az akkoriban egyik leggyorsabban fejlődő vállalat hogyan rángatta dróton a világ vezető politikusait.
Bidenre várok, de késik. Az embereim már tudatták vele, hogy ahány percet késik, annyi perccel kevesebb időt szánok rá
– írta például a 2016-os davosi Világgazdasági Fórumon Travis Kalanick, a cég akkori vezetője, hogyan leckéztette Joe Bident, aki ekkor az Egyesült Államok alelnöke volt Barack Obama alatt.
Kétségtelen, hogy akkoriban aranytojást tojó tyúknak tűnt a szolgáltatás, amely – Joe Biden szavaival élve – emberek milliói számára teremthet munkát, ráadásul úgy, hogy annyi órát dolgoznak, amennyit csak akarnak, és úgy terelik életüket, ahogy csak akarják.
Emmanuel Macron segítsége
Ennél is szorosabb összefonódást tártak fel a dokumentumok Emmanuel Macronnal. A jelenlegi francia elnök akkoriban még gazdasági miniszterként mindent megtett, hogy az új munkahelyek reményében egyengesse a robbanásszerűen növekvő vállalat franciaországi hódítását.
Egyetlen szóval: lenyűgöző! Ilyet még nem láttam. Most hagytuk el Macron irodáját, úton vagyunk a repülőtérre. Útközben még jelentek. Sok munka vár ránk, de táncolni fogunk!
– lelkendezett Mark MacGann a politikussal folytatott beszélgetéseikről.
Pedig ekkoriban Franciaországban nagyon forró volt számukra a talaj. Az alternatív szállítási lehetőséget kínáló Uber ott is feldühítette a hivatásos taxisokat, a vállalat annak ellenére fenntartotta szolgáltatásait, hogy a bíróság betiltotta tevékenységüket, az ellenük szervezett tüntetések pedig többször erőszakba torkollottak.
Az bizonyos, hogy Emmanuel Macron több alkalommal is tárgyalt a cég vezetőivel, üzenetei alapján befolyását is felhasználta, hogy számukra kedvező törvényreformot hajtsanak végre. Ennek ellenére a francia elnök tagadja, hogy bármi törvénytelent követett volna el, a kiszivárgott hírekre úgy reagált, most is mindent ugyanúgy csinálna, és ha ezzel munkahelyeket teremtettek Franciaországban, hát büszke is rá.
Neelie Kroes, a brüsszeli barát
Elég kínosak a Neelie Kroesról, az Európai Bizottság korábbi alelnökéről, digitális ügyekért felelős uniós biztosról kiszivárgott információk is.
Mindenekelőtt, a holland politikus már hivatali ideje alatt tárgyalt arról az Uberrel, hogy később tanácsadóként csatlakozik a céghez.
A brüsszeli szabályok szerint a leköszönő biztos csak a bizottság jóváhagyásával állhatott volna lobbistának a pozíciója végét követő 18 hónapon belül. Csakhogy nagyon úgy tűnik, ezt nem várta meg, ehelyett engedély nélkül próbált nyomást gyakorolni a holland kormányra az Uber érdekében. Ekkoriban Hollandiában is állt a bál: több Uber sofőrt letartóztattak, a cég amszterdami irodájában is razziázott a rendőrség.
Közbenjárását az amerikai vállalat meg is hálálta: végül felvették a holland politikust a jól jövedelmező pozícióba, amit 2018-ig töltött be.
Ők pedig csak a legnagyobb halak. Az „Uber-akták” szerint egyeztettek még mások mellett George Osborne brit pénzügyminiszterrel és Olaf Scholz jelenlegi német kancellárral, akkori hamburgi polgármesterrel. Próbálkozták kivetni hálóikat Magyarországon is, azonban hazánkban erős ellenállásba ütköztek, így 2016-ban az Uber végül csendben ki is vonult.
Törvények felett
Hogy effajta óriásvállalatok politikai vezetőknél lobbiznak, nem is lenne szokatlan, csakhogy mindezt úgy tették, hogy üzletpolitikájuk arra alapult, hogy megkerülhetik a törvényeket, akár az államot is megkárosíthatják, és nem törődnek saját sofőrjeik biztonságával sem. Állítólag a vállalat munkatársai egymás közt gyakran kalózként hivatkoztak egymásra, egy alkalommal pedig Nairi Hourdajian, az Uber globális kommunikációjának igazgatója nyíltan kimondta:
rohadtul illegális, amit csinálunk.
Hogy a hatóságok kijátszását tudatosan és rendszerszinten űzték, azt jól jelzi, hogy egy külön informatikai rendszert hoztak létre abból a célból, hogy razzia esetén azonnak le tudjanak kapcsolni egy irodát az Uber hálózatáról, hogy a hatóságok ne férjenek hozzá az adatokhoz. A „Kill Switch” nevű informatikai műveletet többször használták, például Hollandiában és Magyarországon is.
Legalábbis erősen véleményesek Travis Kalanick korábbi cégvezető olyan belső kijelentései is, melyek szerint
„a sofőrjeik elleni erőszak garantálja a sikert”, vagy mikor arra biztatta a munkavállalóit, hogy „akkor se hagyják abba a terjeszkedést, amikor már a kocsijukat gyújtogatják.”
Az „Uber-akták” nyilvánosságra kerülése óta a 2017-ben leváltott Travis Kalanick mindent tagad. Dara Khosrowshahi, a vállalat jelenlegi vezetője inkább próbál előremenekülni, nyilatkozataiban azt hangsúlyozta, hogy ezt a korszakot már maguk mögött hagyták, a cég mára teljesen más képet mutat, ugyanakkor elismerik hibáikat.
Borítókép: Taxis tüntetés az Uber ellen Párizsban. (Fotó: Eric Feferberg/AFP)
