Minap 550 nő jelentette be, hogy csatlakozik az Egyesült Államokban benyújtott, polgári peres, csoportos bírósági keresethez, amelyben szexuális zaklatással vádolják az alternatív személyszállítást kínáló cég sofőrjeit. Az egykori ügyfelek zaklatásról, bántalmazásról, szexuális erőszakról, sőt emberrablásról is beszámoltak – és állítják, a vállalat évekig tétlen volt az ügyben, semmit nem tett az utasok biztonságának növelése érdekében.
Holott még a nemrég közzétett belső vizsgálatuk is arra jutott, hogy csupán két év alatt, 2019-ben és 2020-ban több mint 3800 szexuális zaklatásról tettek bejelentést az ügyfelek.
De van ennél nagyobb gondjuk is. Néhány nappal ezelőtt több nemzetközi médium lerántotta a leplet az Uber agresszív lobbitevékenységéről, a világ vezető politikusaihoz fűződő kétes kapcsolatairól, és a törvényekre tudatosan fittyet hányó üzletpolitikájáról. A cég belső ügyeibe Marc MacGann, a korábbi európai, közel-keleti és afrikai lobbista engedett ritka bepillantást, miután a vállalat több mint 124 ezer belső dokumentumát, köztük levelezéseket, üzenetváltásokat juttatott el újságírókhoz. Állítása szerint azért, mert „erkölcsileg nem volt más választása”, ugyanakkor az adatok mind a 2013–2017-ig terjedő időszakból valók, így nem világos, miért várt öt évet szivárogtatással.
Az „Uber-akták” egyik megdöbbentő tanúsága, hogy az akkoriban egyik leggyorsabban fejlődő vállalat hogyan rángatta dróton a világ vezető politikusait.
Bidenre várok, de késik. Az embereim már tudatták vele, hogy ahány percet késik, annyi perccel kevesebb időt szánok rá
– írta például a 2016-os davosi Világgazdasági Fórumon Travis Kalanick, a cég akkori vezetője, hogyan leckéztette Joe Bident, aki ekkor az Egyesült Államok alelnöke volt Barack Obama alatt.

Kétségtelen, hogy akkoriban aranytojást tojó tyúknak tűnt a szolgáltatás, amely – Joe Biden szavaival élve – emberek milliói számára teremthet munkát, ráadásul úgy, hogy annyi órát dolgoznak, amennyit csak akarnak, és úgy terelik életüket, ahogy csak akarják.