Kinek a háborúja? (14. rész) – Extraprofit bármi áron – az energetikai tömegverekedés árát fizesse a lakosság

Lassanként megoldhatatlanná sikerül fejleszteni Európa energiaellátását: az Északi Áramlat 1 gázvezetéken jelenleg csak az orosz nyersanyag húsz százaléka érkezik, az európai gáztárolók feltöltésének időszakában, az Északi Áramlat 2-t a németek még a háború előtt leállították. A cseppfolyósított földgáz (LNG) kevés, drága és nincs elegendő visszagázosító üzem sem Európában. 2025-ig az unió teljes, körülbelül évi 400 milliárd köbméter gázimport-igényének nagyjából a tíz százalékát lehet LNG-vel helyettesíteni, mutatott rá Toldi Ottó, a Mathias Corvinus Collegium Klímapolitikai Intézetének kutatásvezetője, de azt csak akkor, ha minden eddigi ígéret teljesül. Brüsszel nemrég elfogadott egy rendeletet a gázfelhasználás csökkentéséről, illetve a kötelező gázmegosztásról a tagállamok között, de úgy tűnik, hamarosan nem lesz mit megosztani. A kontinens legerősebb gazdasága, Németország az energia-vészhelyzeti forgatókönyv második fokozatánál tart a háromból – a 27 német atomerőműből már csak három működik, azokat is be akarják zárni, bár újabban felvetődött, hogy talán mégse, mert most is a franciáktól kell áramot venni, többszörös áron.

Hol tartunk most?

Németországban egy átlag család jelenleg havi 133 ezer forintot fizet a gázért. Magyarországon ez kevesebb, mint 16 ezer forint. Jelenleg Magyarországon a legalacsonyabb a rezsiköltség Európában: a villany piaci ára a magyar hatósági ár hat és félszerese, a gáz pedig nyolcszorosa lett, és ez várhatóan tovább emelkedik. A németek kedden értesültek arról, hogy Norvégia nem tud tovább áramot és földgázt exportálni, mert nekik sincs elég. Franciaország, amely nemrégiben még nukleáris nagyhatalom volt 56 működő reaktorral, most az elmúlt évtizedek legnagyobb energiaellátási gondjaival küzd: a többi közt elöregedtek a régebbi blokkok – 12 reaktort korrózió miatt kellett leállítani – és a hetek óta tartó szárazság is súlyos gondot okoz, jelentősen csökkent a hűtésre használt folyóvíz, illetve az is melegebb a megengedettnél. A francia kormány gyors intézkedéseket vezetett be: a kiskereskedőknek éjjel 1 és hajnal 6 óra között le kell kapcsolni a fényreklámokat, a klimatizált üzletek ajtaja ezentúl nem lehet nyitva, és télen maximum 19, míg nyáron minimum 26 Celsius-fok lehet a nagyáruházakban. Az Egyesült Királyságban épp polgári engedetlenségi mozgalom indul, miután kiderült, nem háromszoros, hanem négyszeres áremelkedés várható a fűtési szezonban az elektromos áramra vonatkozó ársapka ellenére, és októbertől minden negyedik háztartás nem tudja majd fizetni a rezsiszámlát a Citizens Advice felmérése szerint.

Csak nem roppan össze az orosz gazdaság a szankciók súlya alatt

Oroszország idei energiaexport-bevétele 337,5 milliárd dollár lehet, 38 százalékkal meghaladva a tavalyit, áll az orosz gazdaságfejlesztési minisztérium jelentésében, amelyet a Reuters szerzett meg. Az indoklásban ez áll: az orosz olajkivitel emelkedett, ami párosult a magasabb gázárakkal. A minisztérium becslése szerint az exportra szánt földgáz átlagára több mint a duplájára nő az idén, ezer köbméterenként 730 dollár lesz. Igaz ugyan, hogy a földgázexport csökkenésére számítanak, de már épül a gázvezeték, amely egészen Sanghajig viszi majd a Szibériában kitermelt nyersanyagot.

Németország: lakossági sarc az energiaszolgáltatók igényei szerint

A héten jelentette be a német kormány: a gázimportőrök támogatása érdekében a németországi fogyasztóknak október 1-jétől jelentős többletet, úgynevezett gázilletéket kell fizetniük. A végfelhasználók illetékfizetési kötelezettsége másfél évig áll fenn. Az állami gázadó összege 2,419 cent lesz kilowattóránként. Ez a lakosság számára azt jelenti, hogy egy négyszemélyes háztartásnak – amelynek éves fogyasztása 20 000 kilowattóra – 480 euróval többet kell majd fizetnie a földgáz használatáért, és ebbe még nem számolták bele az uniós szabályok miatt kötelező forgalmi adót: ezzel együtt akár hatszáz euróra is ugorhat a többletköltség. A németországi iparvállalatoknak pedig a 2,419 cent gázadó csaknem hatmilliárd euróba fog kerülni – jelezte a Német Gazdasági Intézet (IW). Nem sokkal a gázilleték kihirdetése előtt az iparvállalatok 16 százaléka jelentette be, hogy a magasabb energiaárak miatt csökkentenie kell üzleti tevékenységét, vagy részben fel kell hagynia németországi termelésével. Az élelmiszeripar, a vegyipar, az üveg- és kerámiaipar és a fémipar is rengeteg energiát használ, a többszörös energiaárak miatt eddig is nehéz helyzetben voltak, a további emelkedés pedig gazdasági válsághoz vezethet.

Ezért a német kormány Brüsszelhez fordult, hogy a gázadóra ne kelljen rátenni még az uniós szabályok miatt kötelező forgalmi adót is. Christian Lindner pénzügyminiszter levélben kérte az Európai Bizottságot az áfamentességre, Brüsszel azonban elutasította azt és leszögezte, hogy a gázadó áfaköteles.

Kinek jó ez?

A gázilleték bevezetésének hátterében az áll, hogy a megemelkedett beszerzési árak miatt ne kelljen fizetésképtelenséget jelentenie egyetlen németországi gázszolgáltatónak sem. A földgáz használatára kivetett pótdíjat arra használják, hogy a megnövekedett beszerzési költségeket az importőrök áthárítsák a fogyasztókra – mondván, nehogy csődbe menjenek, mivel a szállítási kötelezettségeknek csak úgy tudnak eleget tenni, hogy az Oroszországból kieső mennyiségeket sokkal drágábban vásárolják. Csakhogy miközben Németországban lassan nyolc-tízszeres energiaár-növekedés tapasztalható, egyszerre drágul a földgáz és a villamos energia, a német lakosság terhelhetősége lassan a végéhez közeledik és energiahiánytól is kell tartani, addig egyes németországi energiakitermelő cégek hatalmas profitra tesznek szert a kialakult helyzetben. 

A BASF német vegyipari vállalat többségi tulajdonában álló Wintershall Dea eurómilliárdos bevételt ért el az első félévben, miután a kritikus hangok ellenére folytatja a Gazprommal közös gázkitermelését a szibériai földgáz mezőkön. Csak hogy lássuk: a Szibériában kitermelt földgázt Kínába irányítják majd a most épülő vezetéken, amely 2025-től egészen Shanghajig viszi az orosz nyersanyagot. A BASF német vegyipari óriás tehát remekül profitál, miután hetven százalékos részesedése van a Wintershall Dea energiakitermelő cégben. Ez utóbbit sokan a Gazprom lobbistájának tartják, azonban a vállalat vezetése szerint ők minden szankciós intézkedést betartanak. A Global Witness londoni civil szervezet arra hívta fel a figyelmet, hogy az említett óriáscégek egy brutális háborúból profitálnak, miközben európaiak millióit sodorják energiaszegénységbe a rekordmagas áraikkal. Mario Mehren, a Wintershall Dea vezérigazgatója azonban azzal védekezik, hogy vállalatuk termeléssel, és nem kereskedéssel foglalkozik: „Nem importálunk gázt Oroszországból, így minket nem érintenek a szankciók.”

Érdemes azt is megemlíteni, hogy a Wintershall Dea volt az a vállalat, amelyik 2015-ben eladta a rehdeni gáztározót a Gazpromnak, amely Németország legnagyobb földgáztározója volt. Cserébe a Wintershall részesedéseket kapott az orosz energiaóriás szibériai gázmezőiben. A megállapodásnak 2014-ben kellett volna létrejönnie, azonban a Krím annektálása után ezt felfüggesztették. Sigmar Gabriel akkori szociáldemokrata alkancellár az üzletet sajtóértesülések szerint engedélyezte, és több milliárd dolláros garanciát vállalt az ügyletre. A szövetségi kormány akkor azt mondta, hogy az ellátásbiztonság a megkötött üzletet nem érinti. Az Ukrajna elleni támadást követően a szövetségi kormány államosította a tárolót, így az visszakerült Németország tulajdonába.

Fontos tudni, hogy az állami gáztározók feltöltése kormányzati hatáskör, kötelezettség, míg a magáncégek csak nyereséggel hajlandóak a tárolóikat megtölteni. Nem véletlen, hogy a magyar baloldal által eladott hazai gáztárolókat 2013-ban a kormány visszavásárolta és bővítette is, a stratégiai tárolók kapacitása meghaladja a lakossági szükségletek mértékét. A mi gáztárolóink felett az állam diszponál, ellentétben Európával, ahol a tárolók jelentős része piaci alapon működik, és most, amikor drága a gáz, nem fognak betárolni.

Nyerészkedés Franciaországban

Miközben Franciaország az elmúlt évtizedek legsúlyosabb nukleáris energiaellátási gondjaival küzd, és energiaexportőrből energiaimportőrré vált mostanra, addig a legnagyobb energiatermelő vállalata kártérítést követel. Az EDF nagy állami cég 8,34 milliárd eurós kártérítést nyújtott be a francia állammal szemben, mert az energiaárak további növekedésének megállítása érdekében arra kényszerült, hogy az atomerőművekben megtermelt energia egy részét nyomott áron adja el. A helyzet az elhibázott energiapolitika iskolapéldája, mondta Tóth Máté energiajogász, rávilágítva arra, hogy az EDF egyébként 84 százalékban állami cég, amely a saját fenntartójával fordul szembe. A francia elszámolási rendszer ugyanis helyi hatósági ármechanizmusra épül, amely nem a lakosság védelmét szolgálja, mint nálunk a rezsicsökkentés. Franciaországban a kereskedelemben hoztak létre egy kvótarendszert, amelyben az állami energiatermelő nagyvállalatnak kötelező nyomott áron értékesíteni az áramot a piaci energiaelosztó cégeknek, akiktől azután az ipari szereplők megvásárolhatják. A rendszer miatt most az EDF a bekerülési ár egyötödéért kénytelen továbbadni a megtermelt villamosenergiát, így elesik a profittól. És bár többségében állami cégként nem is profitszerzés lenne a dolga, úgy tűnik, ezt az EDF másképp értékeli: így tehát nem elég, hogy az ipar és a lakosság is hat-nyolcszoros rezsiszámlát fizet, még a nagyvállalat profitját is ki kellene pótolnia majd az adójából.

A brüsszelita szankciós őrületben most az látszik, hogy nem Oroszország került válságba, hanem az európai energiaellátás, gazdaság, ipar és a lakosság is. Ám valami rejtélyes módon a nyerészkedési lánc csúcsszereplői ezen megint csak extraprofitra tesznek szert.

A cikk szerzője a Háború Ukrajnában – Kinek a háborúja? felelős szerkesztője

Borítókép: illusztráció (Fotó: Pexels)