Kinek a háborúja? (11. rész) – Padlássöprésre készül az unió, és felszámolná az energetika jogi keretrendszerét

Óriási az aggodalom Európa energiaellátásával kapcsolatban – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.

Európa energiaminiszterei aggódnak – egészen pontosan óriási az aggodalom Európa energiaellátásával kapcsolatban, mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, miután Luxemburgban részt vett az Európai Unió energetikai ülésén. Van is miért, szögezzük le rögvest, ha a szövetség első számú politikusainak nyilatkozatait és az eddigi intézkedéseket nézzük – kár, hogy az uniós vezetők nem hallgatnak a szaktárcavezetőikre. Kérdés, kire hallgatnak úgy egyébként. Eddig hat szankciós csomagot szavaztak meg, szárnyal az infláció, az energiahordozók ára az egekben, ellenben a gáztározók töltöttsége a béka feneke alatt, a szállítások akadoznak, azt se tudjuk, lesz-e a jövőben elegendő földgázkínálat, és Oroszország még mindig nem méltóztatott összeroppanni, cserébe remekül keres a szankciók által felhajtott nyersanyagárakon – mivel energiahordozó-nagyhatalom. Van mit eladnia, és van hova. Kína, India, Japán mind felvevőpiac, meg is köttettek az új szerződések, az orosz kőolaj vidáman hajókázik más partok felé, mi pedig zuhanyozzunk kevesebbet, dideregjünk a 14 fokos lakásban és járjunk gyalog, amúgy sem lesz nagyon mivel közlekedni, ha megszüntetik a benzines, illetve dízelautók értékesítését, miközben az elektromos autók akkumulátorához szükséges lítium bányászati jogát épp felvásárolják az oroszok. Majd az orosz lítium importját is jól betiltja a 42. szankciós csomag, slussz-passz, azután visszaköltözünk a barlangba…

Padlássöprés brüsszelita módra

Na de visszatérve a tagállamok energiaminisztereihez, legutóbbi tanácskozásukon elhangzott, hogy komoly nehézségek állnak az európai kontinens előtt az energiaellátás biztonságát tekintve. Már a legerősebb országban is vészhelyzetet hirdettek az energiaellátás bizonytalansága miatt. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter rámutatott, hogy az ukrajnai háború és az emiatt kivetett szankciók egy ördögi kört eredményeztek: az energiahordozók drágultak, az Európába szállított mennyiségük csökkent, ami további áremelkedést idézett elő, és most Brüsszel újabb szankciókat helyezett kilátásba, ami ismét felhajtja az árakat. A nyári időszakban fel kell tölteni a gáztározókat is októberig, így az akadozó orosz földgázsszállítás további aggodalomra ad okot. A kialakult helyzetet az uniós vezetés először úgy próbálta megoldani, hogy egy rendelettel kötelezte a tagállamokat a tározók nyolcvanszázalékos feltöltésére augusztusig, csakhogy nem minden országnak van tározója. Ennél a pontnál állt elő a legújabb ötlettel Manfred Weber, az Európai Néppárt német elnöke: Rendkívüli uniós csúcson döntsenek arról, hogy méltányosan, de kötelezően osszák el a gázt az uniós országok között. Szerinte ugyanis elfogadhatatlan, hogy az általa „szerencsésnek” nevezett tagországok feltöltött tározókkal, mások pedig energiahiánnyal sújtva vágjanak neki az őszi–téli időszaknak.

„Ezt már ismerjük a szocializmusból, akkor padlássöprésnek nevezték” – így összegezte a felvetést Tóth Máté energiajogász. Éppen Németország volt, amely először felrúgta szerződését a Gazprommal, megsértve a nemzetközi jogi normákat, majd lefoglalta az orosz állami cég németországi gáztározóit, sőt most arra készül, hogy a területén lévő orosz tulajdonú gázvezetékekre is rátegye a kezét. Eközben azok a tagállamok, amelyek hosszú távú gázszerződéseket kötöttek, és tartották is magukat a megállapodáshoz, kötelesek lennének a saját készleteiket rendelkezésre bocsátani. Brüsszel energiaválságot okozott az Oroszország elleni szankciókkal, most pedig azoktól az országoktól venné el a tartalékot, amelyek előre figyelmeztettek az embargós politika kockázataira.

Energiakommunizmus vagy energiaunió?

A gáztározók közös üzemeltetésének ötletét, vagyis az energiaunió létrehozására való törekvést érdemes kissé távolabbról is szemügyre venni. A tagállamok egy része hangosan követelte és keresztül is vitte az orosz energiahordozók szankcióját még úgy is, hogy mindvégig tudatában volt saját függőségének és annak, hogy súlyos energia- és gazdasági válságot okozhat az embargós politikával. Németország az olajembargó javaslatára még áprilisban azt mondta, hogy a német gazdaság számára nélkülözhetetlen az orosz kőolaj. Két héttel később már a német vezetés követelte a leghangosabban a hatodik szankciós csomagot, és fenyegette Magyarországot a vétóért. Az ideológiavezérelt német politika ma odáig jutott, hogy a zöldpárti képviselő Daniel Freund közölte: zárják ki Orbán Viktort az európai uniós csúcstalálkozókról. És senki nem torkollta le. De menjünk tovább: a saját működését is felülírná Brüsszel, és az eddigi konszenzusos, a valóban húsba vágó kérdések tekintetében a tanácsban egyhangú szavazást megkövetelő rendszerét is megváltoztatná, csak hogy megakadályozhassa a magyar vétót. Ötpárti határozat készülhetett az Európai Parlamentben arról, hogy hosszabb távon szüntessék meg a nemzeti vétójogot (vagyis pontosabban: az egyhangú döntéshozatalt a tanácsban), és térjenek át a minősített többségi szavazásra adózási ügyekben. Hajmeresztő ütemben halad az európai közösség rendszere egy olyan berendezkedés felé, amit a Szovjetunió korszakából már ismerünk. Sajnos.

A nemzetközi energetikai együttműködés jogi kereteinek lebontása

Balról beúszott egy újabb felvetés: számoljuk fel a nemzetközi energiaellátás harmincévnyi munkával kialakított jogrendszerét – lépjünk ki az energiacharta-egyezményből uniós szinten. Így egyszerűen. Spanyolország részéről hangzott el a követelés, egy olyan beruházásra hivatkozva, ami szerintük nem összeegyeztethető a klímacélokkal. Nagyon úgy hangzik, mint valami ürügy. Valójában azonban a háború mellett zajló nemzetközi gazdasági konfliktus és a világ átrendeződése szempontjából súlyos üzenetről van szó, amire nagyon oda kell figyelnünk, mondta Tóth Máté. Az energiajogász szerint az egységes kilépési szándék meglebegtetése mérföldkő, és hatalmas jelentősége van. Az energiacharta-egyezmény ugyanis a gerince a nemzetközi együttműködésnek és annak a törékeny bizalomnak is, amiket a befektetők, illetve az egymást bizalmatlanul méricskélő országok nehezen nélkülöznek. A világban mostanra egyensúlyba került energiaellátási láncokat hosszú évtizedek során alakították ki, folyamatos finomhangolással igazítva hozzá a szabályozást és a jogi garanciákat, hogy minden szereplő biztonságban legyen. Annak a nagyon kényes energiaellátási kapcsolatrendszernek tehát, ami a nemzetközi térben kialakult, az energiacharta adja a jogi keretét. Ez az a háló, amire fel tudtak fűződni az üzleti kapcsolatok egyrészt az államok közötti együttműködés szintjén, másrészt a befektető cégek szintjén is. Így építhettek olajfinomítókat vagy erőműveket különböző vállalatok másik országokban, ez a kiegyensúlyozott jogi rendszer garantálta az energiahordozók hosszú távú szállítási szerződéseinek betartását. Ha ezt a hálót kilyukasztjuk vagy elvágjuk, éppen az a bizalom sérül meg, ami miatt eddig létrejöhettek a beruházások és megállapodások.

Tóth Máté rávilágított: lényegében az energiacharta hozta létre azt a közös nevezőt, ami az államok és más államok cégei, befektetői között rögzíti az együttműködés minimumfeltételeit, egymás tiszteletben tartásának kötelezettségét, a kisajátítástól, valamint a tisztességes és méltányos elbánást sértő állami viselkedéstől való tartózkodás kötelezettségét. És a legfontosabb része: az államok alávetését kikényszerítő mechanizmus, benne pedig, hogy nemzetközi választott bíróság dönt a vitás kérdésekben, és akár el is marasztalhat renitens, önkényeskedő államokat. Épp ezért az energiacharta az az egyetlen kötelék, ami kézzelfogható, számon kérhető, kikényszeríthető az energiaellátás és befektetések világában.

A spanyol felvetés előrevetíti, hogy az EU kiesésével összeomlana az a jogi háló, amire a világ törékeny energetikai kapcsolatrendszere felépülhetett, miközben jogi garanciák hiányában nem volna olyan befektető, amelyik kisegítené az energiaválsággal küzdő uniót.

Már csak az a kérdés, kinek éri meg vajon egyszerre lebontani Európa kompromisszumos döntéshozatali rendszerét és a világ kölcsönös bizalmon alapuló energetikai együttműködését biztosító jogi hálót? Azt a két rendszert, ami kívülről és belülről szavatolja Európa fennmaradását, működését és versenyképességét.

(A szerző a Hír TV Háború Ukrajnában című műsorának felelős szerkesztője, a cikk a 07. 05. és 07. 06-i adás alapján készült.)

A sorozat korábbi cikkeit ITT olvashatja.

Borítókép: Szavaznak a képviselők a Fit for 55 (Irány 55 százalék) uniós klímavédelmi csomag egyes elemeiről az Európai Parlament strasbourgi üléstermében 2022. június 8-án (Fotó: MTI/EPA/Julien Warnand)