Kinek a háborúja? (12. rész) – Sakk és matt

Megvan a szankciós politika újabb kormányzati áldozata: a bolgár után megbukott a brit kabinet, és úgy tűnik, felkészül a német is. Beigazolódott tehát az a jóslat, miszerint ha a kormányok a nemzetközi pénzügyi háttérhatalmaknak engedelmeskednek, és nem a saját választóiknak, akkor bizony leváltják őket. A globalista erők és az emberek közötti harc azonban még nem dőlt el.

Válság válság hátán

Moszkva hozzáértőbb utódban reménykedik, Írország pedig azt reméli, hogy enyhül az utóbbi időben feszültté vált viszony Dublin és London között, miután Boris Johnson a héten lemondott elnökségéről.

Bár még hivatalban marad, Johnson lépése hathat az ukrán háborúra is, mivel benne az egyik legnagyobb és a legharcosabb támogatóját vesztette el Kijev – mondta Tóth Máté energiajogász, a Rátky és Társa Ügyvédi Iroda energetikai csoportját vezető ügyvéd, aki arra is rámutatott, hogy egy hasonló brit miniszterelnök-váltásnak a második világháború előtt is sorsfordító szerepe volt a történelem alakulásában. Akkor Chamberlain békepolitikájának vetett véget az utána következő Churchill háborús retorikája. Bár az előjel ebben az esetben ellentétes, a világ pénzmozgásának nagyságához képest még mindig jelentős London hozzáállásán ma is sok múlik az orosz–ukrán háború alakulásában.

De nem csak a brit háború- és szankciópárti kormány került az elmúlt héten válságba. Korábban a bolgár kabinet volt kénytelen lemondani néhány hónappal azután, hogy bejelentette az orosz gázról való teljes leválását úgy, hogy az ország közel 90 százalékban ettől az energiahordozótól függ. Rezeg a léc azóta a francia kabinet alatt is, pedig Macron a háború kitörése óta igyekezett átvenni az Európa vezetőjeként elismert Németország helyét abban, hogy közvetíteni próbált Oroszország és a Nyugat között, sikertelenül. A szlovák kormány szintén a bukás szélén áll, a koalíciós partner kilépéssel fenyeget, ha nem menesztik – elhibázott pénzügypolitikája miatt – a pénzügyminisztert, és akár új választások is lehetnek az országban. A legfrissebb pedig a német válság, ahol – Johnsonhoz hasonlóan – egy botrány miatt került bajba a kormányzó szociáldemokrata párt. Német sajtóértesülések szerint legalább kilenc nőt drogoztak be az SPD meghívásos nyári buliján, amelyen Európa egyik legnagyobb szankciópárti vezetője, Olaf Scholz is részt vett. Persze nem a buli a lényeg. Németországban válság van a szankciók miatt, olyan, amiben veszélyben lehet nemcsak a fürdés lehetősége, de bizony az emberélet is. A télre ugyanis már olyan kilátások vannak, amiben energiaszegénység alakulhat ki, sokak fagyhatnak halálra, ha nem változik a kormány politikája. Scholz, aki korábban hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb ötletekkel váltotta volna ki az orosz energiahordozókat, a legfrissebb hírek szerint kénytelen volt hétfőre egyeztetésre hívni a munkaadókat, a szakszervezeteket és a tudósokat az infláció megállítása és a gazdasági válság elhárítása érdekében. Már most látszik azonban, hogy nem lesz megegyezés. Nem is könnyű a saját maga által – szankciós lapáttal – ásott gödörből kijönnie.

Hátraarc a választóknak az USA-ban is

De nemcsak Európában, hanem a tengerentúlon is kínos helyzetbe került a szankciókat és háborút erőltető politikai vezetés. Biden népszerűsége nemcsak azért csökkent, mert nem létező emberekkel próbál kezet fogni, hanem az elszálló árak miatt is. A lakosság az infláció okozta dühében az ő politikáját teszi felelőssé, közeledhetnek tehát a félidős választások az Egyesült Államokban is. Ez az elégedetlenség már hozzánk is elhallatszik. Az viszont kevésbé, hogy a társadalmilag erős befolyású zöldszervezetek is megorroltak Bidenre. Egyre-másra nyerik a pereket az elnököt befolyásoló nagy olaj- és energetikai cégek ellen, amelyek a legnagyobb nyertesei az orosz–ukrán háborúnak. A zöldszervezetek hangosan számonkérik Bident is, aki sorra szegi meg klímaígéreteit. Így például azt, amelyben megválasztása előtt garanciát vállalt arra, hogy nem engedi az állami földterületeken való fúrásokat. Amerikában most óriási a felzúdulás, hogy a magukat eddig is dagadtra kereső olajtársaságok újra kitermelési engedélyt kaptak ezekre a területekre azért, hogy tovább gyarapítsák az extraprofitjukat. A plusz olaj- és LNG-kitermelés jól jön számukra, hiszen az európai országok vezetői szankcionálják az orosz energiahordozókat, amivel az amerikai energiahordozókra szorulnak majd országaik. A nyugati olajtársaságok profitja tehát megint jócskán nő, tulajdonosai – ahogyan arra Boros Imre is felhívja a figyelmet – áttételeken keresztül, de ugyanazok a magánpénzpiaci szereplők, akik a nagy bankokat tulajdonolják és akik a gazdasági válság okozta inflációval most szintén sokat keresnek.

Ezeket az olajmezőket ráadásul nem véletlenül nem nyitották meg eddig – mondja az amerikai fejleményekről Tóth Máté –, kitermelésük ugyanis kis hatékonyságú és komoly környezeti és társadalmi károkat okoz. Az, hogy a Biden-adminisztráció most mégis lehetővé tette a hozzáférést az olajmezőkhöz, azt mutatja, hogy az Egyesült Államok mégsem uralja annyira a világpiaci folyamatokat, mint ahogyan azt eddig kommunikálta. Biden eddig azt mondta, Amerika dönti el, hogy melyik országgal és hogyan állítja helyre az Oroszországgal szembeni szankciók miatt megbillent energetikai kapcsolatokat. Most úgy tűnik, ez nincs így, hiszen egyik külföldi tárgyalása nem sikerült.

Biden ráadásul következetlen, hiszen elnöksége elején elvetette azt a vezetéket, amelyen keresztül Kanadából szállíthattak volna hasonlóan nagy mennyiségű gázt az Egyesült Államokba.

Vissza a németekhez

Németországban is hasonló, szinte Joe Biden-i következetlenség mutatkozik – mondja Boros Imre –, korábban még a koalíciós szerződésben is rögzítették, hogy csak úgy lehet áttérni a megújuló energiára, ha a gázenergiát addig megőrzik. Ezután viszont szankcionálták az orosz gázt, viszont amikor átmenetileg valóban leállt a szállítás Oroszországból az Északi Áramlat 1-en kétségbeesve kértek segítséget az újraindításhoz a kanadai kormánytól, amely – a szintén Németország által támogatott szankciók miatt - visszatartotta a vezeték javításához szükséges turbinát. Teljes tehát a fejetlenség ezen a téren a németeknél – mondja Boros Imre. Németország ráadásul újabb öngólt lőhet a másik vezetékkel. Korábban ugyanis azt is tervbe vette, hogy kisajátítja az Északi Áramlat 2 gázvezeték németországi szakaszát. A leválasztott szakaszban aztán LNG-t tárolnának majd. Boros Imre rámutatott: a német kormány ezzel ismét csak magának árthat, hiszen az oroszok feltöltötték a vezetéket, ha úgy döntenek, közölhetik, hogy ezután csak ezen keresztül küldenek gázt.

A japán miniszterelnök meggyilkolása – a döbbenet

A nyugati szövetségesek kormányválságaihoz csatlakozik a legújabb döbbenetes fordulat, a japán miniszterelnök elleni merénylet, amelyre a második világháború óta nem volt példa – teszi hozzá Boros Imre közgazdász, aki szintén rámutat; hihetetlenül gyors és fordulatokat hozó válsághullám söpör végig az orosz és keleti világ ellen összefogó nagyhatalmakon az utóbbi napokban.

Eközben azonban a pénzügyi vetélkedésben részt vevő másik oldalon is történnek a dolgok – teszi hozzá. Oroszország és szövetségesei készülődnek a G20-ra. A felek egyelőre külügyminiszteri szinten egyeztetnek, így novemberre a találkozó idejére sok minden kialakul majd, ami világosan felrajzolja az erőviszonyokat és az álláspontokat ebben a gazdasági világháborúban, és talán el is dönti végül azt a kérdést, hogy a szuverén államokon nyugvó, választott kormányok által gyakorolt vezetés vagy a globalista pénzügy elit által vezérelt harmadik világrend fogja uralni az életünket.

(A szerző a Hír TV Háború Ukrajnában című műsorának vezető szerkesztője, a cikk egyebek közt az adásban elhangzottak alapján készült.)

A sorozat korábbi cikkeit ITT olvashatja.

Borítókép: Olaf Scholz (Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan)