„Az évszázad alkuja” – emlékezetes, Donald Trump előző amerikai elnök csak így hivatkozott nagyszabású terveire, hogy kibékítse az izraelieket és a palesztinokat. Az ügy olyan fontos volt számára, hogy a részletek kidolgozásával saját vejét, egyben főtanácsadóját, Jared Kushnert bízta meg. Ha végül kudarcot is vallott, mandátuma alatt számos kulcsfontosságú döntés született az ügyben, a legkiemelkedőbbek, hogy Jeruzsálembe költözött az izraeli amerikai nagykövetség, illetve hogy az Ábrahám-megállapodások értelmében az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Marokkó és Szudán is rendezte diplomáciai kapcsolatait Izraellel.
Magasan volt tehát a léc Joe Biden számára, aki ráadásul nem is kacérkodik azzal, hogy megugorja elődje célkitűzéseit. Sőt tegnap záruló izraeli és ciszjordániai látogatásai inkább arról tanúskodnak, hogy semmiféle étvágya nincs a konfliktus rendezésére. Támogatja az úgynevezett – egy önálló Izraelről és egy önálló Palesztináról szóló – kétállami megoldást az 1967 előtti határok mentén, erősítette meg amerikai elnökként először, miután Betlehemben találkozott Mahmúd Abbász palesztin elnökkel.
Viszont utána sietett leszögezni, hogy jelenleg nem adottak a feltételek az izraeli–palesztin tárgyalások újrakezdéséhez.
Ha pedig a palesztinok abban reménykedtek, hogy visszavonja Donald Trump döntéseit, hát szintén csalódniuk kellett. Joe Biden nem volt hajlandó arra sem, hogy egyoldalúan elismerje a palesztin államot vagy akár Kelet-Jeruzsálemet jövőbeli fővárosaként, mindemellett arról magyarázott, hogy Izrael új keletű jó viszonya szomszédaival segíthet javítani a kapcsolatokon a palesztinokkal is. Sikerként legfeljebb azt könyvelhetik el Ramallahban, hogy 316 millió dollár amerikai támogatást ígért az ENSZ palesztin menekülteket segítő szervezetének, akiktől Donald Trump még megvonta a támogatást, illetve ezenfelül százmillió dollárt adományoznak a palesztin egészségügy fejlesztésére is.
Joe Biden ma este Szaúd-Arábiában folytatta közel-keleti útját, azzal a nem titkolt céllal, hogy közelebb hozza egymáshoz Jeruzsálemet és Rijádot.
A szaúdiak viszont nem véletlenül nem csatlakoztak eddig sem az Ábrahám-megállapodásokhoz; a 86 esztendős Szalmán király világossá tette, hogy amíg a palesztinok helyzetét nem rendezik, a szaúdi–izraeli viszonyt sem fogják.
Az amerikai elnöknek így legfeljebb jelképes győzelmek jutottak: Rijád bejelentette például, hogy ezentúl megnyitják légterüket az Izraelbe tartó és onnan érkező utasszállító repülőgépek előtt. Emellett ugyancsak szimbolikus gesztusként rendeződhet a Tiran- és Szanafir-szigetek sorsa. Az apró, ám stratégiailag fontos, az Akabai-öböl bejáratánál fekvő földdarabokat Egyiptom 2016-ban adta át Szaúd-Arábiának, ám az üzletre elvileg még Izraelnek is rá kellene bólintania.
Bár az amerikai elnöknek valószínűleg inkább amiatt fáj a feje, hogyan vegye rá Szaúd-Arábiát arra, hogy az energiaárak letörése érdekében növeljék az olajkitermelésüket. Mivel ezzel a szaúdiak lényegében a saját zsebükből vennék ki a pénzt, Washingtonnak alighanem komoly politikai engedményeket kellene tennie, például szőnyeg alá söpörni eddigi emberi jogi aggályait. Joe Biden már előre puhította is a közvéleményt: indulása előtt a The Washington Postban megjelent véleménycikkben magyarázkodott közel-keleti útja miatt.
Borítókép: Joe Biden és Mahmúd Abbász. (Fotó: Anadolu Agency/AFP/Palestinian Presidency)
