– Facebook-bejegyzésében rendkívülinek nevezte Orbán Viktor szombati tusnádfürdői beszédét. Miért?
– Tartom a véleményemet a beszéddel kapcsolatban. Nemcsak azért volt rendkívüli, mert bátran érintett olyan érzékeny témákat, amelyek az utóbbi években gyakorlatilag tiltottá váltak a nyugati közvéleményben, hanem azért is, mert olyan doktrinális magabiztossággal és kiegyensúlyozottsággal adta elő, amelyet az utóbbi húsz év egyetlen európai uniós vezetője esetében sem tapasztalhattunk. Gondoljunk csak az identitást veszélyeztető, Európán kívülről érkező migráció témájára. Ha Orbán Viktor Oxford vagy Sorbonne professzora lenne, már azért elveszítette volna a katedráját, mert volt bátorsága érinteni a témát. Ide jutott a Nyugat: ideológiák terrorja alatt áll.
Kiemelném az üzenet tisztaságát és visszafogottságát is. A konzervatív oldalon sokszor késztetés mutatkozik arra, hogy egy radikális, paranoiás összeesküvés-elméleti vagy egy mitologizáló nacionalizmus irányába csússzon a diskurzus. Ezzel nem lehet vádolni Orbán beszédét.
Épp ellenkezőleg: bár voltak kihívások „nacionalista vonalon” mind a magyarok (Tőkés László felkérése a székelyföldi autonómia témájára vonatkozóan), mind a románok (a közönség soraiban történt incidens a nacionalistaként ismert Tarnoveanuval vagy a labdarúgó-mérkőzés kapcsán) részéről, Orbán ellenállt, s egy olyan közös konzervatív tematikáról beszélt, amely magyarokat, románokat, székelyeket, oroszokat, franciákat egyaránt érint.
– Hogyan vélekedik az Orbán Viktor erdélyi útját kísérő hangos romániai sajtóvisszhangról?
– Először is a román fősodratú sajtót már jó ideje nem érdeklik a tartalmi témák. Aztán az „erdélyi magyarok” egy olyan téma, amely két recept szerint működik a román médiában: mellőzött vagy nacionalista vonalat követ a körülményekhez és a politikai időszerűségekhez alkalmazkodva. Éppen ezért a tusnádfürdői szabadegyetem jó néhány évig egyszerűen mellőzött volt.
Idén a helyzet különlegesebb. Magyarország és Orbán Viktor már nemcsak az EU enfant terrible-jei, rettenetes gyerekei, hanem az unió és a NATO egyik olyan országa, amely háborús helyzetben mutat ellenállást a szövetségesek stratégiájával szemben. Éppen ezért az a félelem, hogy a magyar modellt más országok is követhetik, elegendő volt ahhoz, hogy ne mellőzzék a rendezvényt.
A média két stratégiát választott: az első szerint a magyarok el akarják csatolni Erdélyt, amely kapcsán Tőkés László nyilatkozataira és a román nacionalista incidensre, illetve a focimeccs körüli sztorira fókuszált. A második stratégia Orbán beszédének „Nyugat-ellenes” jellegének „leleplezése” volt. Ez történt a beszéd témáinak szelektív kiemelésével. Egy másik fontos szempont, hogy a román sajtó nem ismeri a magyar nyelvet.
– A Nézőpont Intézet legfrissebb közvélemény-kutatása szerint tízből hatan inkább pozitívan vélekednek a magyar kormányfőről, és mindössze harminc százalék ítéli meg személyét inkább negatívan Romániában. Önnek mi a tapasztalata Orbán Viktor megítéléséről a románok részéről?
– Orbán Viktor a román politikai osztály megítélésekor kerül előtérbe. Az utóbbi húsz évben a román politikai elit szereplésének, intellektuális minőségének nyilvánvaló züllése zajlik. E mélyrepülés nyilvánvaló és elkerülhetetlenül frusztrációhoz vezet. A román politikusok a legjobb esetben korrekt adminisztrátorok, de nem vezetők. Nincsenek vízióik. Kevésbé meggyőzőek. A román állam képtelen meggyőzni valamiről, motiválni valamiért a polgárokat. Ez a tendencia jól érzékelhető az alacsony szavazói részvételnél, s még nyilvánvalóbb a járványkor az oltakozási kampány esetében, de a mostani népszámlálás kudarca kapcsán is.
Ezért Orbán Viktor „kívánt gyümölcs” a románok számára, mert azt teszi, amit a román politikusok nem: tiltakozik, tárgyal, van bátorsága hangot adni koherens véleményének.
– Hogyan jellemezhetők és miként javíthatók a Magyarország és Románia közötti politikai kapcsolatok?
– Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi körülmények között Magyarország és Románia külön utakon jár. Feltéve, ha a Románia által követett nyugatbarát ideológiai illúziót útnak tekintjük, s nem zsákutcának. Magyarország tisztában van Európa válságával.
Orbán, de a többi magyar tisztviselő diskurzusa is a nyugati válságra, annak különböző vetületére fókuszál – az ideológiai krízistől kezdve a demográfiai válságon keresztül egészen az ukrajnai válságig, és annak öngyilkos jellegű gazdasági és társadalmi következményeiig. Románia nem fogja fel ezt a válságot.
Akiknek lépniük kellene, struccpolitikát folytatnak, bízva a helyzet javulásában. Ezt bizonyítja, hogy Romániában nem beszélnek az EU válságáról, csak az ukrajnai válságról. Továbbá közel nyolc éve de facto megszűnt a regionális román külpolitika az Egyesült Államok és az Európai Unió viszonylatában, de a Moldovai Köztársasággal fenntartott kapcsolatban is. Moldova kapcsán Románia egy kiemelt történelmi és geopolitikai érdekekkel rendelkező országból az euroatlanti érdekek proxyjává vált Chisinauban. A jelenlegi román kormány alternatívája sem biztató Budapest számára. A Románok Egyesüléséért Szövetség a magyar- és oroszfób román nacionalizmusra építette politikai diskurzusát, a Mentsétek meg Romániát Szövetség pedig ideológiailag a Fidesz ellentéte.
Borítókép: A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök (k), Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke (b) és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke (j) a 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban az erdélyi Tusnádfürdőn 2022. július 23-án (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)
