– Facebook-bejegyzésében rendkívülinek nevezte Orbán Viktor szombati tusnádfürdői beszédét. Miért?
– Tartom a véleményemet a beszéddel kapcsolatban. Nemcsak azért volt rendkívüli, mert bátran érintett olyan érzékeny témákat, amelyek az utóbbi években gyakorlatilag tiltottá váltak a nyugati közvéleményben, hanem azért is, mert olyan doktrinális magabiztossággal és kiegyensúlyozottsággal adta elő, amelyet az utóbbi húsz év egyetlen európai uniós vezetője esetében sem tapasztalhattunk. Gondoljunk csak az identitást veszélyeztető, Európán kívülről érkező migráció témájára. Ha Orbán Viktor Oxford vagy Sorbonne professzora lenne, már azért elveszítette volna a katedráját, mert volt bátorsága érinteni a témát. Ide jutott a Nyugat: ideológiák terrorja alatt áll.
Kiemelném az üzenet tisztaságát és visszafogottságát is. A konzervatív oldalon sokszor késztetés mutatkozik arra, hogy egy radikális, paranoiás összeesküvés-elméleti vagy egy mitologizáló nacionalizmus irányába csússzon a diskurzus. Ezzel nem lehet vádolni Orbán beszédét.
Épp ellenkezőleg: bár voltak kihívások „nacionalista vonalon” mind a magyarok (Tőkés László felkérése a székelyföldi autonómia témájára vonatkozóan), mind a románok (a közönség soraiban történt incidens a nacionalistaként ismert Tarnoveanuval vagy a labdarúgó-mérkőzés kapcsán) részéről, Orbán ellenállt, s egy olyan közös konzervatív tematikáról beszélt, amely magyarokat, románokat, székelyeket, oroszokat, franciákat egyaránt érint.
– Hogyan vélekedik az Orbán Viktor erdélyi útját kísérő hangos romániai sajtóvisszhangról?
– Először is a román fősodratú sajtót már jó ideje nem érdeklik a tartalmi témák. Aztán az „erdélyi magyarok” egy olyan téma, amely két recept szerint működik a román médiában: mellőzött vagy nacionalista vonalat követ a körülményekhez és a politikai időszerűségekhez alkalmazkodva. Éppen ezért a tusnádfürdői szabadegyetem jó néhány évig egyszerűen mellőzött volt.
Idén a helyzet különlegesebb. Magyarország és Orbán Viktor már nemcsak az EU enfant terrible-jei, rettenetes gyerekei, hanem az unió és a NATO egyik olyan országa, amely háborús helyzetben mutat ellenállást a szövetségesek stratégiájával szemben. Éppen ezért az a félelem, hogy a magyar modellt más országok is követhetik, elegendő volt ahhoz, hogy ne mellőzzék a rendezvényt.