Az „orosz imperializmus” ellen védekezik Észtország?

Az Ukrajna elleni orosz támadás alaposan felbolygatta Észtország életét is. Egyre jobban éleződik a feszültség az észtek és az orosz kisebbség között amiatt, hogy Tallinn megszabadul szovjet jelképeitől, és kitiltaná Oroszország állampolgárait az „orosz imperializmus” elleni védekezés jegyében.

Narva, 2022. augusztus 16. 2022. június 16-i felvétel az észtországi Narvát az oroszországi Ivangoroddal összekötõ közúti hídról a Narva folyó felett. Az észt kormány augusztus 11-i döntése értelmében augusztus 18. után orosz állampolgárok nem léphetnek be az országba. Az orosz-ukrán fegyveres konfliktusban Ukrajnát támogató Európai Unió a közelmúltban kitiltotta a légterébõl az orosz repülõket, így az oroszok csak három országon keresztül léphetnek be Európába: Finnországon, Észtországon és Lettországon át. MTI/AP Fotó: -

Észtország egyike azoknak az államoknak, amelyek kezdeményezték, hogy Oroszország állampolgárai ne kaphassanak beutazó – úgynevezett schengeni – vízumot az Európai Unióba. Az észt hatóságok hangsúlyozzák, hogy ez számukra nemzetbiztonsági kérdés. Az észt–orosz határon fekvő, orosz többségű Narva városának példája igazolni látszik az észt aggodalmakat – írja a wPolityce.pl hírportálon megjelent cikkében Grzegorz Górny lengyel publicista. 

A szerző egy júliusi közvélemény-kutatásra hivatkozik, amelyből kitűnik, hogy Észtország lakosságának 25 százaléka támogatja az Ukrajna elleni orosz hadműveletet. Nem a véletlenek egybeesése, hogy Észtország lakóinak 25 százaléka orosz nemzetiségű, mintegy 345 ezren vannak az 1,3 milliós balti országban. 

Jól szemlélteti ezt a helyzetet az 57 ezres Narva határváros, Észtország harmadik legnagyobb városa, ahol a lakosság 95 százaléka orosz anyanyelvű, és pontosan ilyen arányban támogatja Vlagyimir Putyin elnök Ukrajna elleni háborúját. 

Narva az azonos nevű folyó mellett fekszik, amely természetes határt képez Észtország és Oroszország között, és a város közelében ömlik a Balti-tengerbe. A második világháború előtt Narva lakossága észt nemzetiségű volt. Miután 1940-ben Észtországot a Szovjetunió bekebelezte, Sztálin parancsára kitelepítették az észt lakosságot, és helyükre oroszokat vittek be, gyökeresen megváltoztatva az etnikai összetételt.

Az észtországi oroszok többsége támogatja a kommunista múlt jelképeinek fennmaradását a közterületeken. Legutóbb akkor mutatkozott ez meg, amikor az észt parlament törvényt fogadott el a szovjet múltból maradt összes emlékmű elbontásáról. Ennek nyomán Narvából is eltávolították a talapzaton álló T-34-es tankot, ami a helyi orosz lakosság ellenkezésébe ütközött. Arról panaszkodtak, hogy senki nem kérte ki a véleményüket, és hogy számukra a szovjet tank a német megszállás alóli felszabadulást jelképezte. Az észt kormány véleménye szerint viszont az orosz megszállás és katonai agresszió szimbóluma volt.

Kersti Kaljulaid, Észtország korábbi elnöke Narvában nemrég elmondta, hogy bár a tank a szovjet megszállást is jelképezte, eredetileg úgy gondolták, hogy történelmi reliktumként a helyén maradhat. Az Ukrajna elleni orosz támadás azonban mindent megváltoztatott.

Kaljulaid szerint az emlékmű további fennmaradása egyenértékű lenne az orosz agresszió igazolásával, ezért lebontásának felelőssége nem az észt kormányt, hanem Putyint terheli.

Narva orosz többségű önkormányzata nem osztja ezt az álláspontot. Ékes példája ennek az a vita, amely a város két utcájának elnevezése körül zajlik. Ezek Albert-August Tiimann és Ants Dauman nevét viselik, akik észt bolsevikok voltak, és az első világháború után – amikor Észtország függetlenné vált –, kommunista rendszert próbáltak meghonosítani Narvában. Mindkettőjük kezéhez vér tapad, bűncselekményekben, sok észt hazafi kivégzésében vettek részt (Dauman a Vörös Hadsereg tisztjeként a Breszt melletti harcokban esett el az 1920. évi lengyel-bolsevik háború idején). A tallinni központi kormány nyomást gyakorol a narvai önkormányzatra, hogy vegyék le a két kommunista bűnös nevét az utcatáblákról, de ez a követelés a helyi oroszok ellenállásába ütközik.

Narva lakosainak magatartása miatt sok észt felteszi magának a kérdést, vajon számíthatnak-e az orosz anyanyelvű kisebbség Észtország iránti lojalitására? Vajon a helyi oroszok Észtországgal vagy inkább Oroszországgal azonosulnak? Nem fognak-e úgy viselkedni, mint a donyecki vagy luhanszki szakadárok, nem kiáltják-e ki saját „népköztársaságukat”, és nem kérik-e Moszkva segítségét, amely majd védelmébe veszi őket az észt „nácikkal” szemben? Nem jelennek-e meg azután Narvában is „zöld emberkék”, mint ahogyan a Krímben történt 2014-ben? – írja a lengyel szerző.

Az orosz anyanyelvű lakosság iránti bizalmatlanság abban az interjúban is hangot kapott, amelyet Kaljulaid adott nemrég a delfi.ee észt portálnak. – Nem értem, hogy két utca miért viselheti továbbra is Tiimann és Dauman nevét. Talán ez az egyik oka annak, amiért Észtország többi része úgy érzi, nem bízhat Narvában. Nemcsak Tallinnak kell kimondania, hogy Narva Észtország része, hanem Narvának is meg kell mutatnia, hogy lehet bízni benne. Változtassák meg az utcák nevét. Beszéljenek az önkormányzati üléseken észtül. Ez kétoldalú folyamat. Az az illúzió, hogy itt „kis Oroszországot” lehet létrehozni, szertefoszlott. Narva továbbra is Észtország része – jelentette ki a volt észt elnök.

Másként látják a helyzetet az észtországi oroszok képviselői, köztük egyik legismertebb politikusuk, Yana Toom, aki 2014 óta európai parlamenti képviselő. 

Nagyon sokan vannak nálunk, úgy gondolom, akik támogatják az úgynevezett különleges hadműveletet, és drukkolnak Putyinnak. És talán nem azért, mert rosszat akarnak Ukrajnának, hanem valószínűleg úgy gondolják, hogy ha Oroszország veszít, itt nagy felfordulás következik

 – fogalmazott Yana Toom. Hozzátette: nem a Kreml propagandája, hanem az orosz kisebbséget kirekesztő tallinni hatóságok felelősek azért, hogy az észtországi oroszok Putyint támogatják. Az EP-képviselőnek öt gyermeke van, valamennyien Oroszországba költöztek, és ő – mint maga mondta – nem tartóztatta őket.

Sok észt nem bízik Yani Toomban, aki éveken át elfogadta a Kreml fő propagandistájának tekintett Vlagyimir Szolovjov felkérését, hogy szerepeljen műsoraiban. Emlékeznek arra az interjúra is, amelyet 2013-ban a Russzkij Reportyor című orosz folyóiratnak adott. Ebben arra a kérdésre, hogy az észt nyelv győzhet-e Észtországban az orosszal szemben, így válaszolt: „Kilencszázezren beszélik ezt a nyelvet. Ez egy kihaló nyelv, kihaló nép. Amikor a jövőjéről kérdeznek, mindig az ószövetségi Mózesre emlékeztetek, aki nem véletlenül vezette a zsidókat negyven évig a pusztában, amíg meg nem halt az utolsó rabszolga. De nekünk nincs ennyi időnk.” 

Az orosz EP-képviselő szerint az észtek a történelmük során hétszáz évig rabságban éltek. Azért maradhattak meg, mert mindig készen álltak az önvédelemre, összefogtak a közös ellenség ellen. Ma nincs ellenségük, de az ellenállás szelleme tovább él. Ki ellen? „Természetesen” az orosz kisebbség ellen. Ma az utóbbiak vannak olyan helyzetben, amilyenben az észtek voltak hétszáz évig.

Az észtek ugyanakkor úgy vélik, nem ők az okai a jelenlegi konfliktusnak, hanem az orosz kisebbség, amelynek a lojalitása Észtország iránt megkérdőjelezhető. 

Az önvédelem ösztöne pedig, amely az észteket összefogásra készteti a külső veszély ellen, nem a szolgai mentalitás anakronisztikus megnyilvánulása, hanem a „nép bölcsességének” bizonysága, amely továbbra is fenyegetve érzi magát az „orosz imperializmustól”. És végül szerintük nem helyénvaló egyenlőségjelet tenni a kevesebb mint egymilliós észt és a több mint százmilliós orosz nép közé, még ha az utóbbi Észtországban kisebbségben van is. Ezért érzik az észtek megalapozottnak azt a követelésüket, hogy az orosz állampolgárok ne kaphassanak beutazó vízumot – állapítja meg cikkének végén a lengyel szerző.

Borítókép: 2022. június 16-i felvétel az észtországi Narvát az oroszországi Ivangoroddal összekötő közúti hídról a Narva folyó felett (Fotó: MTI/AP)