„Van nálunk egy csúnya vicc az Európai Unióról: találkozik egy leány és egy férfi. A férfi egy egyéjszakás kalandért cserébe azt ígéri a lánynak, neki adja a telefonját, de amikor végeznek, a férfi csak annyit mond: no, akkor írd fel a telefonszámom. A lány tehát nem kap semmit, csak egy számsort” – magyarázza lapunknak Pedrag J. Markovics történész, a Jugoszláv Történeti Múzeum igazgatótanácsának elnöke Belgrádban, hányadán állnak manapság a szerbek az Európai Unióhoz való csatlakozással. Hozzáteszi:
a szerbek nem akarnak úgy járni, mint Észak-Macedónia, hogy az uniós tagságért kénytelenek voltak megváltoztatni az országuk nevét és a nemzeti lobogójukat, miközben még mindig újabb és újabb elvárásokat támasztanak feléjük.
Nem véletlen tehát, hogy az EU-hoz való csatlakozás lekerülni látszik a prioritást élvező témák közül Szerbiában – ezt már Vladimir Filipovics, a Blic című szerbiai napilap újságírója magyarázza a Magyar Nemzetnek. Filipovics elmondása szerint „az emberek mára sokat veszítettek az Európai Unióba vetett hitükből”, ennek hátterében pedig – szerinte legalábbis – Koszovó helyzetének elhúzódó kérdése áll.
Történelmi harag
A koszovói albánok és szerbek viszonya Jugoszlávia felbomlásával, majd az ezt követő délszláv háborúval mérgesedett el. Miután Koszovó autonómiáját 1989-ben Szlobodan Milosevics szerb nacionalista vezető visszavonta, a helyiek párhuzamos parlamentet alakítottak, s kikiáltották függetlenségüket, amelyet később népszavazással is megerősítettek. Ezt követően passzív ellenállással próbálták kivívni, hogy a szerbek elismerjék az önálló államukat, egészen 1998-ig, amikor is kitört a koszovói háború. A délszláv háború jellegzetességei, mint az etnikai mészárlások, falurombolások itt is jelen voltak, ezek a mai napig mérgezik a két ország közti kapcsolatot. A háború végül a NATO intervenciójának köszönhetően a koszovói albánok győzelmével ért véget 1999-ben, ezt követően Koszovó ENSZ-protektorátussá vált. 2008. február 17-én egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét, amelyet azóta 114 állam − Szerbia nem meglepő módon nincs köztük − ismert el.