– Amióta február 24-én kitört az orosz–ukrán háború, Kárpátalja kapcsán leginkább csak a nyomorúságról esik szó a magyarországi médiában. De milyen állapotban van Kárpátalja, a helyi magyarság valójában?
– Olyanban, amilyen állapotban egy közösség lehet egy fegyveres konfliktus idején. Sokan voltak, akik ijedtükben gyorsan távoztak az országból, de a kárpátaljai magyarság egy 150 ezres közösség, amelynek a nagyobbik része itthon maradt. Többek között azért, mert földhöz, munkahelyhez van kötve és nincsenek olyan lehetőségei, hogy máshol könnyen új életet tudjon kezdeni. A média jellemzően csak a távozókról beszél, és nem esik szó azokról, akik itt maradtak. Ők viszont megpróbálják feltalálni magukat az adott helyzetben, ezt tettük mi is a főiskolán.
– Hogyan alkalmazkodott a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola a megváltozott körülményekhez?
– A diákok nagy része itthon maradt, de a háború miatt újra át kellett térnünk a jelenlétiről az online oktatásra. Arra törekedtünk, hogy azoknak a fiataloknak az élete, akik itthon maradtak, ne törjön teljesen ketté, és be tudják fejezni a tanulmányaikat. A legfontosabb szempont az volt, hogy a nálunk tanuló végzős hallgatók, diákok záróvizsgát tudjanak tenni, ami sikerült is. Július elsején 137-en BSC szintű diplomát, míg 48-an MSC-t vehettek át. Egy héttel később pedig a szakgimnázium végzősei is megkaphatták a szakmát és az oklevelet.
Ez a félév nem volt egyszerű, mert azok a tanárok, akik elhagyták az országot, online tudtak dolgozni, de a technikai személyzetet pótolni kellett.
– Hogyan reagált a főiskola a háború kitörésére?
– Mivel elkezdődött az online oktatás, már másnap, február 25-én hazaküldtük a diákjainkat a kollégiumainkból, amelyeket felajánlottunk a menekülteknek. Jöttek is keletről elég sokan, érkeztek menekültek Kijevből, Harkovból, Odesszából és Nyikolajevből. Volt, aki néhány napot töltött nálunk, majd továbbment, mások hosszú ideig maradtak. Összesen több mint hétszázan fordultak meg a kollégiumainkban. Az első időkben nagyon sok adomány érkezett, majd a menekültek később a Hungary Helps programmal együttműködve kaptak egyszeri meleg ételt, ehhez viszont újra kellett indítani a konyhákat, ami újabb kihívást jelentett. A rászorulók előtt a sportcsarnokot is megnyitottuk.
Fontos megjegyezni, hogy nagy segítséget jelentett és jelent a magyar kormány és az anyaországi jószolgálati szervezetek, illetve más egyesületek támogatása.
Még jelenleg is 49 menekült van a főiskolán, őket próbáljuk a kollégiumon kívül elhelyezni. Közben a diákjainkból és a kollégákból egy több mint nyolcvanfős fordítói csapat alakult, ők Kárpátalján, a határon és Magyarországon is segítettek önkéntesként tolmácsolni.