A szerző első kézből tájékoztat a miniszterelnöki beszédről, hiszen maga is részt vett a szabadegyetemen. A világosan felépített szónoklat – írja – alighanem azért sokkolta a lengyelországi médiafogyasztókat, mert az ottani közvéleménnyel szögesen ellentétesen láttatja az orosz–ukrán háborút. A magyar miniszterelnök olyan alaptételekből indul ki, amelyeket Lengyelországban általánosan tagadnak. Nem az orosz agresszió erkölcsi tarthatatlanságának értékeléséről van szó: Orbán egyértelműen kijelentette, hogy a konfliktus okainak racionális leírása nem jelenti a háború igazolását.
Orbán – ellentétben azzal, ahogyan a lengyel média a beszédet értelmezi – nem támogatja Oroszország céljait, és nem ért egyet azzal, hogy az erőszak a konfliktusok megoldásának elfogadható módja lehet.
– Az alapvető különbség másutt van: a magyar miniszterelnök számára Oroszország nem – leegyszerűsítve – a gonosz birodalma, amely lábbal tapossa a nemzetközi jogot, tagad minden erkölcsi elvet és szabályt. Alapjában véve nem is egy terrorista vagy latorállam, a „globális Antikrisztus” székhelye, amellyel nem szabad tárgyalni, amelyet meg kell semmisíteni. A háború, bár elítélendő, nem a világosság (Ukrajna és a Nyugat) és a sötétség (Moszkva, Putyin stb.) közötti „manicheisztikus” küzdelem. Oroszországnak korlátozott, világos, racionális céljai vannak – írja Pawel Lisicki.