A lap azt követően jutott ezekre a megállapításokra, hogy az amerikai védelmi minisztérium tiltólistára tette a hobbi- és fotós drónjairól is ismert DJI vállalatot, illetve tizenkét további kínai céget. Joe Biden elnök a listán szereplőkre szankciókat vethet ki. A sencseni székhelyű DJI esetében a listára kerülés indoka hasonló, mint az utóbbi időben több kínai vállalatnál: gyaníthatóan együttműködnek a kínai hadsereggel, ami nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet. Közel sem a DJI az egyetlen jól ismert vállalat, ami ilyen helyzetbe került; az esetek mögött egy komplett stratégia sejlik fel a kínai állam részéről.
A költséghatékonyság végett Kínába kiszervezett gyártás több, egyébként nem kínai székhelyű, vagy nem elsősorban a kínai piacra termelő vállalatra komoly hatást gyakorló cég megalapítását eredményezte az elmúlt évtizedekben. Ezekben sokszor részesedése van a kínai államnak is, azonban ez – többek között diplomáciai okokból – nem volt eddig akadály az üzletkötések és a termelés szempontjából.
Az első látványos ellenpélda nyugat-európai kormányok heves ellenkezése volt a Huawei ötödik generációs mobilhálózat (5G) kifejlesztésére és Európa területén való üzemeltetésére irányuló tervével szemben. 2018 végétől kezdve sorra tiltották meg kormányok a „honos” mobilszolgáltatóknak a Huawei megbízását, vagy az általuk kínált megoldások használatát.
Ekkor a teljes nyugati sajtót és szakértői kört bejárta az az elmélet, hogy a kínai vállalatok végső soron a kínai állam számára (is) dolgoznak, és nem zárható ki a rosszhiszemű, ártó szándékú működésük sem. Hszi Csin-ping kínai elnök hatalmának bebetonozódását – a 2018. márciusi alkotmánymódosítást – követően egyre inkább előtérbe került a jelenség, és mára már neve is van: katonai-civil fúziónak nevezik.
A katonai-civil fúzió olyannyira aggasztja az Egyesült Államokat, hogy az amerikai külügy honlapján ismertetik a fenyegetést.
Itt a katonai-civil fúziót olyan agresszív stratégiának nevezik, „amelynek célja, hogy Kína számára lehetővé váljon a világ legmodernebb haderejének megszervezése, fenntartása”. Az Egyesült Államok szerint ezt 2049-ig szeretné Kína elérni.
A „fúzió” legfontosabb ismérve, hogy lebontja a határokat a polgári kutatási, a kereskedelmi, illetve katonai és védelmi ipari szektorok között, olyan technológiák megszerzése és fejlesztése érdekében, mint a kvantumszámítások, a mesterséges intelligencia, big data, félvezetőgyártás, 5G, repüléstechnológia, illetve a nukleáris kutatások. Ezek eléréséhez a kínai állam – közvetlenül vagy közvetve – magánbefektetéseket eszközöl technológiai vállalatokban, kutatóintézetekben, utánpótláskutató kezdeményezésekben, illetve kihasználja a nemzetközi tudományos világ nyitott jellegét.
Ugyanakkor elmondható, hogy nem új jelenségről van szó. A Központ az Új Amerikai Biztonságért (CNAS) kutatói hívják fel a figyelmet, hogy egyrészt az 1990-es évektől próbálkozik ezzel Kína, másrészt a stratégia pont azért létezik, mert komoly hátrányokkal küzd a beszerzés és a fejlesztés területén.
Ezzel együtt nagyon fontos, hogy a döntéshozók értsék a stratégia történetét, pontos szándékait, illetve hogy a megcélzott intézmények megfelelő óvatossággal járjanak el. Utalnak arra, hogy a problémáról való kommunikáció során el kell kerülni a demagógia látszatát, hiszen az Egyesült Államok is hasonló törekvések szerint működik, például a rengeteg kutatói, vendégoktatói stb. kiírás révén.
Borítókép: Hszi Csin-ping kínai elnök videós kapcsolaton tartja meg a Kína-Közép- és Kelet-Európa-csúcs nyitóbeszédét 2021. február 9-én (Fotó: Xinhua/Xinhua via AFP/Liu Weibing)
