A katolikus egyházfő pénteken érkezett a világ legfiatalabb országába az első pápai látogatásra. A szombati napot azzal töltötte, hogy először egyházi alkalmazottakkal, majd olyan dél-szudániakkal találkozott, akik a harcok, az áradások és más válságok miatt kénytelenek voltak elhagyni otthonukat. A fővárosban, Jubában található Szent Teréz-székesegyházban igyekezett megvigasztalni Dél-Szudán régóta szenvedő népét. A papokat és apácákat pedig arra biztatta, hogy „osztozzanak nyájaik könnyeiben”. Kérte a dél-szudáni püspököket, papokat, apácákat és szeminaristákat, hogy ne a társadalmi presztízs miatt vegyenek részt a vallási életben, hanem a nyájat kísérve szolgálják azt.
Tegyük fel magunknak a kérdést: mit jelent számunkra, hogy Isten szolgái lehetünk egy olyan országban, amelyet háború, gyűlölet, erőszak és szegénység sebhelyei tarkítanak?
– kérdezte a pápa.
„Az egész egyház nevében köszönöm önöknek az odaadást, a bátorságot, az áldozatot és a türelmet” – mondta az egyházfő. Beszédében különösen a dél-szudáni nők helyzetét emelte ki, akiknek a fele 18 éves kora előtt férjhez megy, akiket szexuális erőszak ér, és akiknek a világon a legmagasabb az anyai halálozási arányuk.
Az olajban és más természeti erőforrásokban bővelkedő, de évek óta tartó polgárháború és konfliktus sújtotta Dél-Szudán a világ egyik legszegényebb országa, és Afrika legsúlyosabb menekültválságáért felelős: több mint kétmillió ember menekült el az országból, és további kétmillióan a határain belül kényszerültek lakóhelyüket elhagyni.
Ferenc pápát útjára elkísérte Nagy-Britannia két protestáns egyházi vezetője, Justin Welby canterburyi érsek, az anglikán egyház prímása és Iain Greenshields, a presbiteriánus skót egyház vezetője. Az újszerű ökumenikus látogatás célja, hogy a dél-szudáni politikai vezetőket a 2018-as békemegállapodás végrehajtására ösztönözze, mely véget vetett a 2011-ben, a muszlim többségű Szudántól való függetlenné válás után kitört polgárháborúnak. A megállapodás és számos kulcsfontosságú rendelkezése, köztük az egységes nemzeti hadsereg felállítása megrekedt a politikai belharcok és az országszerte folytatódó összecsapások közepette, amelyek miatt az első elnökválasztást további két évvel el kellett halasztani.
