Tavaly szeptember közepe óta többször is lehetett hallani arról, hogy tüntetőket börtönöznek be és végeznek ki, miután országszerte megmozdulásokra került sor a 22 éves kurd Mahsza Amini halálát követően. A közösségi oldalakat ellepték a tüntető tömegekről és az utcákon randalírozókról készült videófelvételek.
A tüntetők még az Iszlám Köztársaság alapítójának, Ruholláh Homeini ajatollah szülőházának egy részét is felgyújtották, a tűzről készült felvételekkel tele volt a közösségi média.
Mára viszont egyre ritkábban jelennek meg a tüntetésekkel kapcsolatban hírek, legutóbb február első hétvégéjén jelentette az IRNA állami hírügynökség, hogy az iszlám forradalom 44. évfordulója alkalmából több tízezer fogvatartott részesült amnesztiában vagy börtönbüntetése időtartamának csökkentésében.
N. Rózsa Erzsébet, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) oktatója szerint a megmozdulások többnyire már lecsengtek, az utóbbi időben inkább csak a további áldozatok 40 napos gyászával kapcsolatban lehetett hallani kisebb tüntetésekről.
A megmozdulások azonban nem csak Mahsza Amini halálának szóltak – derült ki a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) kedden megrendezett kerekasztal-beszélgetéséből. A szakértők elmondták, hogy nemcsak a múlt év második fele, de már az azt megelőző időszak is meglehetősen feszült volt Irán számára: a koronavírus-járvány Kína után a perzsa országban terjedt el először, ami gazdasági és társadalmi szinten is jelentős problémákat okozott, ezt követően pedig az ukrajnai háború kirobbanását követő infláció és az élelmiszerárak emelkedése súlyosbította a helyzetet.
Társadalmi átalakulás Iránban
„Iránban három-négy évente vannak tüntetések, ez nem új dolog. 1979 előtt nagyon komoly tüntetéskultúrája volt az országnak, a megmozdulásokról utcákat is neveztek el” – mutatott rá Sárközy Miklós, a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) docense. A szakértők azonban egyetértettek abban, hogy az elmúlt hónapok megmozdulásai egy mélyebb társadalmi átalakulást okoztak a perzsa országban. Ennek egyik jele Sárközy Miklós szerint, hogy míg 1979-ben a körülbelül 35 milliós lakosság 70 százaléka vidéken élt és falusi életmódot folytatott, mára a közel 88 milliós lakosság zöme városban él és a sokgyermekes családmodellről is lemondott. Szintén a változásokat jelzik, hogy nemcsak az egyetemisták körében nő a nők aránya, de a tanári és orvosi hivatást is egyre többen választják közülük.
Szalai Máté, a velencei Ca’Foscari Egyetem és a Marie Sklodowska-Curie Actions európai uniós program ösztöndíjas kutatója azonban rámutatott, hogy bár a tüntetések nem igazán láthatók, a folyamat még nincs lezárva, végleges eredményük a következő három-öt évben fog nyilvánvalóvá válni.
Álláspontja szerint a tavaly kirobbant tüntetéshullám merőben más az eddigieknél, ezt a számok is igazolják: szeptember közepe óta mintegy 600 halálos áldozatot jelentettek, viszont jelentősen megugrott a bebörtönzések száma, ez idáig több mint 19 ezer tüntetőt tartóztattak le. „Ezzel szemben a 2019-es megmozdulások során csak két hét alatt 1500 ember halt meg” – tette hozzá a szakértő, felidézve a Reuters hírügynökség akkori adatait. A kutató azonban arról is beszélt, hogy nem véletlenül övezi ekkora nemzetközi figyelem az iráni eseményeket: Szaúd-Arábia, Izrael és az Egyesült Államok is örülnének egy iráni rendszerváltásnak, ám Teherán korántsem akarja azt mutatni, hogy gyenge lenne.
