– Január végén Moszkvában tárgyalt Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel. Milyen volt a hangulat?
– Külügyminiszterként először jártam Moszkvában, és a látogatás nagyszerűen sikerült. Oroszország és Pakisztán történelmileg jó kapcsolatot ápol, és remélem, ez így is marad. Ezekben a nehéz időkben mi is igyekszünk szélesíteni a gazdasági együttműködéseket; márpedig Oroszországgal van erre tér.
– Februárban viszont már a világ nyugati felén, a müncheni biztonságpolitikai konferencián szólalt fel. Ott mit tapasztalt?
– Pakisztán helyzetének egyik előnye, hogy még ebben a rendkívül megosztott geopolitikai rendszerben is együtt tudunk működni minden féllel. Természetesen a müncheni biztonságpolitikai konferencia legfőbb témája Ukrajna volt. Mivel a II. világháború óta ez a legjelentősebb háború Európában, ráadásul az egyéves évfordulóhoz közeledtünk, érthető módon meglehetősen felkorbácsoltak voltak az érzelmek.
Pakisztán álláspontja is az, hogy a nemzetközi jogot, az ENSZ Biztonsági Tanácsának döntéseit, az országok szuverenitását tiszteletben kell tartani.
Ugyanakkor arra is figyelmeztetünk, hogy egy újabb végtelen háború senkinek nem áll érdekében. Az oroszoknak, az ukránoknak, az európaiaknak, az amerikaiaknak és a fejlődő világnak sem! Pakisztánban is tapasztaljuk, hogy az ukrajnai háború miatt elszállt az infláció. Megérezzük az élelmiszer- és energiahiányt, hiszen Ukrajnából gabonát importáltunk, a közel-keleti energiaforrásokra pedig bejelentkezett a Nyugat, jócskán felhajtva az árakat.

– Ha jól tudom, az ukrán külügyminiszterrel is találkozott Münchenben. A moszkvai út szóba került?
Nem, Szergej Lavrovról nem beszéltünk. De bárkivel is beszélek erről, a téma mindig ugyanaz: Pakisztán a párbeszédet és a konfliktus diplomáciai rendezését támogatja.
– Ez semlegességet jelent?
– Pakisztán álláspontjára Afganisztánnak komoly hatása van. Mi a saját bőrünkön tapasztaltuk a szomszédunkban dúló legutóbbi végtelen háború hatásait, sőt még mindig érezzük következményeit. Mikor a NATO otthagyta Afganisztánt, a keletkező vákuumot ugyanis terrorcsoportok használták ki, és az egyszer már legyőzött terrorizmus visszatért Pakisztánba is. Belefáradtunk, hogy a gazdaságot megtépázó koronavírus-járvány után most az ukrajnai háború hatásaival kell megküzdeni.
Nem akarunk még egy végtelen háborút, ezért is sürgetünk mielőbbi békét.
– Osztja azokat az aggodalmakat, hogy az ukrajnai háborúnak más befagyott konfliktusokra, például a kasmírira is hatása lehet?
– Először is, semmiképpen nem nevezném befagyottnak a kasmíri konfliktust. Főként azóta nem, hogy 2019 augusztusában India visszavonta a vitatott hovatartozású terület különleges státusát. Emellett azon dolgoznak, hogy aláássák a muszlim népesség jogait, hogy kisebbségbe kerüljenek saját földjükön.
Egy igazságosabb világban ezen mindenkinek ugyanúgy fel kellene háborodnia, ahogyan Ukrajna szuverenitásának megsértésén. Sokkal hitelesebbek lennének, ha Kasmír ügyében is ugyanilyen szenvedéllyel követelnék a nemzetközi jog, valamint az ENSZ BT döntéseinek betartását.
Az valóban aggasztó, hogy ebben a megosztott geopolitikai környezetben az effajta konfliktusok inkább kiszélesednek. De ez Pakisztánnak sem érdeke, mi a párbeszédet szorgalmazzuk.