Orbán nyomdokán Florida republikánus kormányzója

A feltörekvő politikus minden kultúrharcos ügybe beleáll a konzervatív oldalon – most a hatalmas Disney-vel háborúzik a genderpropagandát tiltó floridai törvénnyel összefüggésben – írja a Mandiner.

olyan módon, ahogy az a diákok kora vagy fejlődése szempontjából nem megfelelő

– idézi fel a Mandiner.

A House Bill 1557 nevű törvényjavaslatról azonnal elkezdődött az itthonról ismerős kultúrharc: a republikánus államvezetés szerint a szülő oktatási jogairól szóló törvényről van szó (Parental Rights in Education Act), a demokrata ellenzékkel kötelékben repülő LMBTQ-szervezetek pedig „ne mondd, hogy meleg” törvényről (Don’t Say Gay Bill) beszélnek.

A negyedik évfolyamnál idősebb diákokra vonatkozó rész szándékosan homályos megfogalmazása különösen szúrja az LMBTQ-­lobbi szemét, ugyanis Amerikában szokás mindenért pereskedni – és pont az ilyen törvényekre alapozva indíthat hosszú pereket az az aggódó szülő, akinek nagyon nem tetszik a gyermeke indoktrinációja.

Ekkor lépett a képbe Florida legnagyobb munkaadója, az óriási Walt Disney World komplexumot üzemeltető The Walt Disney Company. Dolgozói nyomásra Bob Chapek vezérigazgató március 9-én két lábbal szállt bele Ron DeSantisbe. A társaság évtizedek óta demokrata és republikánus politikusok kampányait egyaránt bőkezűen támogatva, harmincnyolc helyi lob­bistáját bevetve szerez meg magának mindent az államtól, amit csak akar, ám a törvény március 28-ai aláírása után leállította a floridai kampányok finanszírozását – helyette pedig belengette, hogy a továbbiakban a törvény eltörléséért fog küzdeni.

A kormányzó nem maradt a Disney adósa: április 22-én aláírta az SB 4–C törvényt, amivel jövő júniusi hatállyal feloszlatta a Reedy Creek fejlesztési kerületet – azt az Orange és Osceola megye határán fekvő, 101 négyzetkilométeres „államot az államban”, amelyben a Disney gyakorlatilag önmagát igazgatja és adóztatja.

E furcsa képződmény 1967-ben jött létre, hogy lehetővé tegye a Disney egyedülálló floridai birodalmának működését. E hatalmas, évente ötvenmillió látogatót és ötmilliárd dolláros adóbevételt generáló komplexum 215 kilométeres úthálózatának fenntartását, tűzvédelmét, rendvédelmét, áramellátását, vízellátását és víztisztítását a Disney maga látja el Reedy Creeken keresztül a saját magától beszedett évi 105 millió dollárnyi adóból.

És bár Reedy Creeknek a Disney magasabb ingatlanadót fizet, mint az Floridában egyébként szabályos lenne, az óriáscég így is dollármilliókat spórol a közszolgáltatások és az építési engedélyek közvetlen menedzsmentjén – ennek végét engedi sejtetni DeSantis törvénye.

– Ha a Disney harcolni akar, rossz fickót nézett ki magának – írta nemrég adománygyűjtő levelében a kormányzó.

Nem fogom engedni, hogy egy Kaliforniában székelő woke cég vezesse az államunkat.

Ebbéli álláspontját már tavaly júniusban is közölte, amikor egy beszédében úgy fogalmazott,

ha egy vagy az ilyen cégek közül, ha woke vezérigazgató vagy, és szeretnél beleszólni a törvényhozásunkba, nézd, ez egy szabad ország. De értsd meg, hogy ha így teszel, vissza fogok ütni.

Cégek az ideológia bűvkörében

A DeSantis–Disney-csörte rámutat az amerikai belpolitika nagyobb ívű tendenciáira: a vállalatok egyre nyíltabban képviselnek politikai ideológiákat, de egyre gyakrabban vallanak kudarcot is e téren – a Donald Trump leváltása után kissé árván maradt konzervatív szavazók pedig olyan vezetők köré gyülekeznek, akik nem félnek a cégeknek betartani.

Ron DeSantis nem fél, annak ellenére sem, hogy ez bizony szakítás a párt évtizedes vállalkozáspárti irányvonalával – állapítja meg a Mandiner.

Ebből a republikánus választók is levonták a maguk következtetéseit: DeSantis Trump után a legesélyesebb republikánus elnökjelölt-aspiráns, a volt alelnök Pence pedig a fasorban sincs.

Két áprilisi felmérés is egyértelműen mutatja: ha Trump nem indul, DeSantis 30-35 százalék körüli támogatottságával egyértelműen nyerésre áll a republikánus elnökjelölti versenyben, messze Pence előtt – de ha Trump indulna, akkor is ő lenne a második 57:15 arányban.

A teljes, eredeti cikk ITT érhető el.

Borítókép: Ron DeSantis (Fotó: Flickr)