
– Mennyire nyitott egy átlag iraki a permakultúrás technikára?
– Megmondom őszintén, hogy az elején meglehetősen szkeptikusak. Elvégre ők így tanulták az édesapjuktól, aki még az ő apjától tanulta és így tovább.
Miközben ez a régi tudás egyre kopik, a mezőgazdasági szakoktatás lényegében nem létezik. Ezért a projektünk is mindenekelőtt egy elméleti képzéssel kezd, amiben éppen azt magyarázzuk el, hogy bármilyen probléma is merül fel, arra a természet már talált megoldást, nem kell azonnal mesterséges eszközökhöz nyúlni. Például ha elszaporodnak a csigák a salátásban, akkor az lehetőséget is teremthet arra, hogy kacsákat tartson, amelyeknek így biztosított az élelmiszere. Másodszor gyakorlati képzést kapnak, ahol megtanulják, hogyan alakítsák ki a saját farmjaikat. Hogy ismét konkrét példát hozzak: hogy ne óriási locsolórendszerekkel pazarolják a vizet, aminek nagy része a nyári hőségben úgyis elpárolog.

– Etiópiában és Afganisztánban is hasonló programjaik vannak?
– Igen, mert mindkét országot súlyosan érinti a szárazság. Etiópiában több mint húszmillió ember szorul humanitárius támogatásra. Az országban szárazságtűrő vetőmagokkal, kutak és források tisztításával és fúrásával próbálunk segíteni. Afganisztánban több mint húsz éve vagyunk jelen, itt is gátakkal, vízpumpákkal támogatjuk a helyieket. Éppen 2022-ben készült el egy vízpumpa, ami napenergiával működik, és közel nyolcvan hektár öntözésére alkalmas. Bonyolítja a helyzetet, hogy a tálib hatalomátvétel után sok kollégánknak el kellett hagynia az országot. Azt viszont a tálib kormányzat is belátta, hogy szükségük van a nemzetközi segélyszervezetekre, így sokkal nyitottabbak, mint korábban.
Borítókép: Innovatív technológiákkal harcolnak az elsivatagosodás ellen (Fotó: Ökumenikus Segélyszervezet)




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!