A spanyol iskolák többsége feljelentheti azokat a szülőket, akik megtagadják gyermeküktől a szabad nemváltás jogát. Az egyik feminista szövetség hívta fel a figyelmet arra, hogy az ország autonóm régióiban érvényben lévő 13 iskolai transzprotokollból 11 teszi lehetővé azt, hogy az oktatási intézmények a szociális szolgálatnál feljelentsék azokat a szülőket, akik nem tartják tiszteletben gyermekük nemi identitását. A női szervezet szerint ezek az előírások „kockázatot jelentenek a szülői hatalom teljes gyakorlására nézve”.
Hozzátették, hogy ráadásul lehetőséget adnak a kiskorúaknak arra, hogy ha a nemüket nem is, de a nevüket a szülők beleegyezése és anyakönyvi regisztráció nélkül bármikor megváltoztathassák.
A születési nemükkel azonosulni nem tudó spanyol iskolások az idén elfogadott transztörvény értelmében orvosi és pszichológiai igazolás, valamint hivatali ügyintézés nélkül is segítséget kapnak tanáraiktól a transz gyermekeket érintő úgynevezett „társadalmi átmenetben”.
Ez azt jelenti, hogy oktatóik az általuk választott nem szerint kezelik és új nevükön szólítják őket. Emellett segítenek nekik a ruházkodással, viselkedéssel kapcsolatos átmenetben, illetve megengedik nekik azt is, hogy nemi identitásuk szerint válasszanak maguknak öltözőt és mosdót.
A feministák szerint a helyzet aggasztó, mivel „ez a fajta protokoll az első lépés ahhoz, hogy a kiskorúak végül visszafordíthatatlan hormonterápia vagy sebészi beavatkozás alá vessék magukat”. Az El Mundo a feminista szövetség által fújt riadó kapcsán bekérte az autonóm közösségek oktatási intézményekben alkalmazott transzszabályzatát és végül megerősítette a női szervezet állítását.
Katalóniában a protokoll egyértelműen kimondja, hogy ha a kiskorú és a családja között nincs megegyezés a transzneműség kérdésében, akkor az iskola köteles tájékoztatni erről az illetékes hatóságot, hogy az felmérje a helyzetet.
A Spanyolországtól elszakadni kívánó régióban ráadásul olyannyira komolyan veszik a transzneműség kérdését, hogy már vannak olyan barcelonai iskolák, ahol létrehozták a vegyes mosdókat, illetve külön fürdőszobát alakítottak ki „menstruáló emberek” számára, amely a feministák szerint egyenes út a „nőiség eltörléséhez”.
A navarrai eljárásrendben eközben az áll, hogy ha a kiskorú jogi képviselőinek bármelyike ellenzi a nemváltást, az iskolai vezetőség értesíti a szociális szolgálatot.
Kasztília-La Mancha protokollja úgy fogalmaz, hogy „amennyiben a jogilag felelős személyek nem tartják tiszteletben a kiskorú nemi vagy szexuális identitását, arról a szociális és jóléti minisztérium családszolgálata tájékoztatást kap”.
A Kanári-szigetek szintén arról ír, hogy ha a kiskorú saját akaratához nem kap családi támogatást, akkor az illetékes felügyelőség jár el az ügyében.
Az El Mundo szerint a legtöbb protokoll világossá teszi, hogy az iskoláknak első körben közvetíteni kell a családtagok között, vagyis meg kell próbálniuk meggyőzni a szülőket a nemváltás elfogadásáról. Ha azonban ez nem megy, akkor a „kiskorú mindenek felett álló érdeke” érvényesül.
Ez a helyzet az északnyugati Galíciában is, amely a végsőkig is hajlandó elmenni. Amellett, hogy az ottani iskolák megteszik a szükséges intézkedéseket a jogi képviselők tiltakozása esetén, még a gyermekbántalmazásra vonatkozó protokollok aktiválását sem tartják kizártnak, mivel a szülők elutasító magatartása rossz bánásmódot sejtet a kiskorú nemi identitásával szemben.
Hasonlóképp kezeli a problémás nemváltásokat Andalúzia, a Baleár-szigetek, Aragónia, Baszkföld és Valencia is. Utóbbi a saját transzprotokolljában úgy fogalmaz, hogy ha az iskola és a szülők közötti együttműködés kudarcot vall és kimerülnek a kommunikációs csatornák, akkor az iskola a gyermekvédelmi osztályhoz fordul segítségért.
Bár Madrid is hajlandó a végső „fegyverhez” nyúlni, ha a gyerekek emocionális egészségéről van szó, Isabel Díaz Ayuso elnök a közelmúltban jelentette be, hogy felülvizsgáltatja a nemváltásra vonatkozó szabályokat, mert azok visszaélésre adnak lehetőséget. Ezt azután közölte, hogy az anyakönyvi hivatalban zajló nemváltási procedúra az idén érvénybe lépett transztörvény révén annyira leegyszerűsödött, hogy egy asztúriai börtönben több rab is kezdeményezte nemének megváltoztatását csak azért, hogy a női modulokba kerülhessen át.
Az újság által megkérdezett 13 autonóm közösség egyike sem tagadta meg saját transzprotokolljának nyilvánosságra hozatalát annak ellenére, hogy a feministák szerint „tudománytalan elképzeléseket érvényesítenek általuk” és az ilyen típusú szabályokat alkalmazó tanárokkal szemben „fegyelmi intézkedéseket kell hozni”.
