Ez vezetett az orosz–ukrán háborúhoz (2. rész)

2014-től az orosz–ukrán kapcsolatokat a területi ellentétek és azok fegyveres konfliktussá, majd háborúvá alakulása jellemezte. A Krím félsziget annektálása és a kelet-ukrajnai konfliktus mellet a felek külpolitikai lépései vezettek el odáig, hogy 2022-ben kirobbant az azóta is tartó háború. Sorozatunk második részében rávilágítunk, milyen folyamatok vezettek az orosz–ukrán háborúhoz.

2014-ben a Krím félsziget annektálásával és Kelet-Ukrajnában a fegyveres konfliktus kirobbanásával az orosz–ukrán ellentét már nem a diplomáciában, hanem Ukrajna területén fegyverrel zajlott. 

Az események a Krím félszigeten Viktor Janukovics Oroszországba történő menekülését követően megindultak. A Krími Autonóm Köztársaság 1991-től Ukrajna része volt. Az alkotmány kimondta, hogy az autonóm területnek saját alaptörvénye, önálló törvényhozása és kormánya van Szimferopol központtal. Szevasztopolban az orosz fekete-tengeri flotta állomásozott, a város különleges státussal bírt. A terület 1991-ben lett autonóm köztársaság, előtte a Szovjetunió része volt. A területen az orosz lakosság van többségben. 

Oroszország számára nemcsak a területszerzés és a Fekete-tenger ellenőrzése miatt volt fontos, hanem a földgáz jelenléte miatt és azért, mert birtoklásával a gázszállítás nagyobb területen haladhat Ukrajna érintése nélkül.

Kijevben 2014. február 22-én az ukrán parlament megfosztotta az ekkor már Oroszországban tartózkodó, nyíltan oroszbarát Viktor Janukovicsot államfői méltóságától. A következő héten Olekszandr Turcsinov – aki az ekkor börtönbüntetését töltő, korábbi miniszterelnök, Julija Timosenkóhoz kötődött – vette át az államfői feladatokat, akit az orosz diplomácia nem ismert el legitim államfőnek, szemben az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval. 2014. június 7-től Petro Porosenko lett az elnök, őt szintén nem ismerte el Moszkva.

A Krímben katonai műveletek, továbbá a népszavazás és ezzel az elszakadás előkészítése párhuzamosan zajlott.

2014. február 24-én Szevasztopol orosz katonai ellenőrzés alá került, hivatkozva az orosz lakosság védelmére, ami az ukrajnai belpolitikai káosz miatt veszélybe került. Alekszander Csalov személyében pedig oroszbarát polgármester került a város élére. Másnap további orosz katonák is érkeztek, ők február 26-án már Szimferopol, a félsziget közigazgatási központjának irányába haladtak, aznap a félsziget stratégiai pontjain más orosz egységek is megjelentek, továbbá biztosították a fő közlekedési útvonalakat. A katonai előkészítés részeként hadgyakorlatok zajlottak az ukrán határ menti orosz területeken kiépítve közben a logisztikai és egészségügyi pontokat, továbbá a NATO tagjai közé tartozó balti államokkal határos orosz területeken szintén hadgyakorlatok kezdődtek.

Eközben az ukrajnai helyzet elítélését, a hatalomváltást legitimként el nem ismerő nyilatkozatok láttak napvilágot orosz és oroszbarát országok vezetőitől a nemzetközi sajtóban.

Február 27-én Szimferopolban a krími parlament épületén pedig már orosz zászló lengett, ahol a miniszterelnök az oroszbarát Szergej Akszjonov lett. A törvényhozás pedig döntött az autonómiát érintő népszavazás kiírásáról. 

Az elkövetkezendő napokban az orosz katonai jelenlét az ukrán katonai objektumoknál is általánossá vált. 

Másnap Ukrajna az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez fordult és a Biztonsági Tanács összehívását kezdeményezte, az ország területét érintő beavatkozás miatt.

Március 1-jén Akszjonov pedig Putyin katonai segítségét kérte a félsziget feletti ellenőrzés fenntartására.

 

Megjelennek a baljós árnyak

Az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama felvette a kapcsolatot Vlagyimir Putyinnal. Az USA következményekkel fenyegetőzött. A hivatalos orosz álláspont „önvédelmi erők” működésének nevezte a folyamatot, ami a krími lakosság akaratának megnyilvánulása és élve jogukkal a népszavazáson azt érvényre is juttatják.

A félsziget technikai kapcsolatait megszakították Ukrajnával, az ukrán tömegkommunikáció elérhetetlen lett, csak orosz híreket, adásokat láthatott a lakosság.

Március 11-én a törvényhozás döntött a Ukrajnától történő függetlenedésről és az Oroszországi Föderációba történő felvétel indítványozásáról.

Eközben az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának krími népszavazást érintő tervezetét Oroszország megvétózta.

A március 17-én nyilvánosságra hozott adatok szerint a lakosság 96,7 százaléka döntött úgy a népszavazáson, hogy az Oroszországi Föderációhoz csatlakozzon a terület. Megszületett a Krími Köztársaság, ami hivatalosan március 18-tól az Oroszországi Föderáció része lett.

Válaszlépésként Ukrajna mozgósított és a NATO-hoz fordult. 

Oroszország azt javasolta, hogy Ukrajna váljon föderatív állammá, Ukrajna ezt elutasította. Putyin népszerűsége nőtt, ugyanakkor szankciók születtek Oroszország ellen, például 2014-ben nélküle ült össze az ekkor már G7-re változott G8 együttműködési fórum.

 

Tüntetések az ukrán vezetés ellen

A krími eseményekkel párhuzamosan a szintén orosz többségű kelet-ukrajnai területeken tüntetések robbantak ki, ahol a résztvevők nem ismerték el az új ukrán vezetést. Ez fegyveres konfliktussá eszkalálódott Donyeck és Luhanszk területén. A Luhanszki Népköztársaság és a Donyecki Népköztársaság ezután jelezték, hogy el akarnak szakadni Ukrajnától. A hadászati cél az összeköttetés biztosítása volt a Krím félszigettel és hogy ilyen módon Ukrajna területén minél nagyobb orosz ellenőrzés alatt lévő rész alakuljon ki. Kezdetben az ukrán önkéntes zászlóaljak igyekeztek megállítani a szeparatista erőket, majd a hadsereg is részt vállalt a harcokból. 

A minszki megállapodások próbálták biztosítani a fegyverszüneteket és közelebb hozni az álláspontokat, de a felek megsértették azokat és a harcok folyamatosan kiújultak.

2017. szeptember 1-jén hatályba lépett a társulási megállapodással szorosabbra fűzte viszonyát az Európai Unió és Ukrajna.

2019-ben a vallás területén is teljes szakítás történt Moszkva és Kijev között, az új Ukrán Ortodox Egyház levált az oroszról. 

Fotó: Szerhij Dolzsenko

2019. április 21-én megválasztották elnöknek Volodimir Zelenszkijt, a komikus-színészt, aki a regnáló Petro Porosenkóval szemben megszerezte a szavazatok 73 százalékát a második fordulóban. Zelenszkij, aki egy ciklusra tervezte államfői tevékenységét, a kelet-ukrajnai konfliktus megoldását, Ukrajna Oroszországgal való viszonyának rendezését, a korrupció megszüntetését és reformokat ígért. 

2020-ban koronavírus-járvány elleni küzdelemhez Ukrajna hitelt vett fel a Nemzetközi Valutaalaptól, illetve az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal is felvették a kapcsolatot, szorosabbá fűzve viszonyukat a Nyugattal.

A következő évben az új amerikai elnökkel, Joe Bidennel tárgyalt Zelenszkij és sürgette országa fevételét a NATO-ba. 

Putyin ekkor már garanciákat követelt a Nyugattól és egy esetleges ukrán NATO-bővítést fenyegetésként realizált, ami ellen Oroszország fel fog lépni saját védelme érdekében. Továbbá azt állította, hogy Ukrajna nem tartja be a minszki memorandumot. Közben továbbra sem volt békés Kelet-Ukrajna, fegyveres összecsapások zajlottak.

A háború előtti hetekben felgyorsultak az események: januárban kibertámadás érte az ukrán kormányhoz kapcsolódó oldalakat, Ukrajna északi szomszédjában, Fehéroroszországban orosz hadgyakorlatok kezdődtek, az orosz csapatmozgásokra válaszlépésként január 24-én NATO-hadihajók és -vadászgépek érkeztek Ukrajna közeli területekre, a tagállamok mozgósítottak. Februárban amerikai katonákat telepítettek Lettországba és Romániába.

Emmanuel Macron francia elnök Moszkvába látogatott, ahol tárgyalt Putyinnal, majd Kijevben Zelenszkijjel találkozott.

Február 7-én tett nyilatkozatában még optimista volt a diplomácia megoldást illetően. Néhány napra rá Joe Biden amerikai elnök felszólította az Ukrajnában tartózkodó USA-állampolgárokat a távozásra, több ország is hasonló tanácsokkal látta el állampolgárait. Továbbra is orosz csapatmozgásokat észleltek Ukrajna közelében.

2022. február 24-én megindult az orosz invázió Ukrajna demilitarizálására és nácimentesítésére hivatkozva, ezzel kitört a két éve tartó orosz–ukrán háború. 

Borítókép:Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Olekszandr Szirszkij, az ukrán szárazföldi erők akkori parancsnoka 2023. november 30-án a kelet-ukrajnai Kupjanszkban (Fotó: AFP/Ukranian Presidential Press Service/Handout)