A celeb elnök és az ő mítosza

John Fitzgerald Kennedy (JFK), az Amerikai Egyesült Államok 35. elnökének 1963-as dallasi meggyilkolását a mai napig homály fedi. Az egykori demokrata politikus és családjának életét, sikereit, küzdelmeit és mítoszát feszegeti most megjelent könyvében Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Amerika Kutatóintézet tudományos munkatársa, akit lapunk az Amerikai álom (vége) – John F. Kennedy című kötetéről kérdezett.

John F. Kennedy, az Egyesült Államok 35. elnöke, akit 1963-ban Dallasban gyilkoltak meg, elnökválasztási kampányt folytat 1960-ban. (Fotó: Anooshirvan Miandji / Twitter)

Kennedy kihasználta az adott kor lehetőségeit, rendkívül jól bánt a sajtóval, a tudatos építkezések pedig meg is látszódtak az eredményekben. Ő volt az első amerikai elnök, aki élő televíziós sajtótájékoztatókat tartott, és aki beengedte a sajtót a Fehér Házba.

A család kapcsán érdemes megjegyezni, hogy nem véletlenül beszélnek Kennedy-klánról. Egy szegény ír bevándorló család voltak, akik saját erejükből küzdötték fel magukat a társadalmi ranglétra csúcsára. Mivel már a pénzzel nem kellett foglalkozniuk, a gyerekeket, így JFK-t és testvéreit is a politika, a közszolgálat felé terelték, mondván, amit pénzzel el lehetett érni, azt elérték, innentől pedig a haza szolgálatában kell megfelelniük.

 Így JFK sikere közös siker volt, hiszen az egész család kampányolt érte, sőt akarva-akaratlanul olyan kampánymódszerekhez nyúltak, amelyek a korban teljesen unortodoxnak számítottak, például kifejezetten figyeltek a női szavazók megnyerésére. 

Bár ezen az is sokat segített, Kennedy korának férfiideálja volt, a hölgyek rögtön szerelembe estek vagy azonnal hozzá is mentek volna feleségül. A család tehát kidomborította az ifjú Kennedy előnyeit, míg igyekezett elfedni a hátrányait, mint az Addison-kórját, amely a mellékveséjét támadta. Minden szálat megmozgattak, hogy elfedjék a betegségét, orvosi papírjai rendben voltak, így egészségügyi problémája a köztudatban sokáig csak legenda volt.

“The Kennedy Curse”

Interesting facts about the demise of the Kennedy family, thread below. pic.twitter.com/6NEGUtqEbA

— Boss (@_ValTown_) April 28, 2023

„Politikailag a legmegnyerőbb családként” utal a Kennedykre. Hogyan cseng ma ez a családnév az Egyesült Államokban?
– Noha Amerika nem egy monarchia, mégis mintha sokakban lett volna egy királyi család iránti vágy, amit a Kennedyk megtestesítettek. JFK hatással volt a divatra, a popkultúrára, a beszédírásra, míg fiáról „az Egyesült Államok vonakodó hercegeként” írtak. 

A nevük a mai napig jól cseng, ám érdekes módon a demokrata elnökjelöltségért induló ifj. Robert F. Kennedy által felkarolt témák nem tartoznak a Demokrata Párt témái közé, ugyanis ő amerikai szempontból feleslegesnek tartja az orosz–ukrán háborút, és sürgeti a megegyezést Putyin elnökkel, de felszólal az illegális migrációval szemben is.

Ugyan nehéz megítélni, de milyen elnök lenne ma JFK? Alatta is kitört volna az orosz–ukrán háború?
– Történészként a „mi lett volna, ha” kérdésekkel szerencsére nem kell foglalkozzak, de ha megnézzük Kennedy politikáját, amit képviselt, az ma már inkább a republikánusok táborát erősítené.

Mivel JFK is megjárta a háborút, így elítélte a háborús vérontást. A katonai vezetőkkel szemben pedig egyfajta távolságtartást és bizalmatlanságot mutatott, ugyanis korábbi tapasztalataiból azt tanulta, hogy a katonai vezetés beleviheti őt egy háborúba, így a kubai rakétaválság „forró pillanatában” meghozott döntéseket sem akarta rájuk bízni.

Milyen volt Kennedy megítélése Magyarországon? Milyen magyar vonatkozások említhetők vele kapcsolatban?
– Mindszenty József bíboros akkoriban sok levelet írt külföldi vezetőknek, felhíva a figyelmüket a kommunista diktatúra elnyomásaira Magyarországon. Mindszenty Kennedynek is írt levelet, gratulálva megválasztásához, és erre érkezett válasz.

Kennedy volt az első és egyetlen amerikai elnök, aki válaszolt Mindszentynek. Sőt, 1957-ben, a magyar forradalom egyéves évfordulóján elmondott beszédében méltatta a szabadságharcosokat, amiért kiálltak egy diktatúrával szemben.

 Épp a Magyar Nemzet írta róla akkoriban azt, hogy „A hollywoodi filmcsillagokra emlékeztető, széles mosolyú, fiús kinézetű Kennedy”. Halála mégis megrázta a teljes keleti blokkot, ugyanakkor hamar el is kezdődött a narratíva építése.

Meggyilkolását, tragikus halálát olyan szempontból vizsgáltam, hogy az hogyan épült be a köré épített mítoszba. Ezen mítosz építésében egyébként feleségének, Jackie Kennedynek óriási szerepe volt.

JFK meggyilkolása után például nem vette le a véres ruháját, mondván „csak lássák, hogy mit tettek”.

“I want them to see what they have done.” pic.twitter.com/97TeE9TzLT

— Marina Amaral (@marinamaral2) July 28, 2018

Jackie Kennedy hatását mutatja, hogy amikor Párizsba látogattak, a franciák éljenezték, a francia sajtó pedig – miután egy Givenchy-ruhában jelent meg a díszvacsorán –, a másnapi újságok szalagcímei Párizs új királynőjeként hivatkoztak rá. Mindezt JFK remek érzékkel ragadta meg, és a sajtótájékoztatót úgy kezdte: „Én vagyok az a férfi, aki Jacqueline Kennedyvel együtt jött Párizsba, és meg kell mondanom, nagyon élveztem”.

Jackie Kennedy azzal, hogy később nevet adott néhai férje elnökségének, megteremtette a kollektív emlékezet keretét, amely cikkek, tudományos munkák sorának jelentette és jelenti ma is az értelmezési keretét.

Fekete Rajmund, az Amerikai álom (vége) – John F. Kennedy című kötet szerzője, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója (b1),  Magyarics Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Amerika Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa (b2), Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója (b3), 2023.06.07-én. (Fotó: Magyar Nemzet / Teknős Miklós)

Borítókép: John F. Kennedy, az Egyesült Államok 35. elnöke, akit 1963-ban Dallasban gyilkoltak meg, elnökválasztási kampányt folytat 1960-ban (Fotó: Anooshirvan Miandji/Twitter)