Miért éppen a „celeb elnökről”, John F. Kennedyről írt könyvet?
Azért, mert az élete és különösen a halála körüli rengeteg megválaszolatlan kérdés a mai napig erősen foglalkoztatja a nyilvánosságot, köztük engem is. Könyvemben annak szerettem volna utánajárni, hogy egy hatvan évvel ezelőtt meggyilkolt elnök az amerikai közvélemény-kutatásokban miért tűnik fel sorozatosan az egyik legjelentőségteljesebb elnökök sorában? Kíváncsi voltam, hogy a beszédei és bejelentései által róla kialakított képet hogyan befolyásolta az ellene elkövetett merénylet, hogy hogyan épült fel a róla máig élő mítosz, és hogyan viszonyulnak hozzá az emberek.
A könyvben a Nyugat önbizalomvesztését, sorozatos rossz döntéseket és érdekszférákat is említ. Mennyiben volt más Kennedy idejében élni, mint manapság?
– Amikor elhelyezem az olvasót a korban, akkor a huszadik század világháborúit és a hidegháborút is említem, tehát olyan eseménysorozatokat, amelyek napjainkra is kihatással vannak. Kennedy már fiatalon azt vallotta, hogy erős, hősies vezetőkre van szükség, hogy az ország átlendüljön a holtpontokon. És ez az irányítás arra az időszakra is vonatkozik, amikor egy országot éppen ki kell vezetni a válságból.
Manapság más, de Kennedy idejében a kubai rakétaválság volt az „igazán forró” pillanat, amikor a harmadik világháború kitörése egy rendkívül reális veszély volt.
Akkoriban az emberek döntő hányada támogatta, hogy építsenek ki óvóhelyeket és bunkereket, ahol egy atomtámadást is túlvészelhetnek. A nukleáris fenyegetéstől való félelem tehát nagyon is benne volt a levegőben.
Mit tart JFK elnökségének legnagyobb sikerének? Azok csak az ő, vagy az egész család sikerei, hiszen bővelkedett a befolyásukban és anyagi támogatásukban?
– Azt, hogy olyan elnök tudott lenni, aki bár politikai döntéseit tekintve kevésbé tekinthető sikeresnek, mégis reményt és hitet adott az amerikaiaknak. Az ötvenes-hatvanas években ugyanis az Egyesült Államokban nem hitték el, hogy megnyerhetik a hidegháborút és legyőzhetik a Szovjetuniót. Azonban JFK megjelenésével, fiatalos lendületével nagyon pozitív benyomást tett, beszédei és szimbolikája pedig reménységet ébresztett az amerikaiakban.
Kennedy kihasználta az adott kor lehetőségeit, rendkívül jól bánt a sajtóval, a tudatos építkezések pedig meg is látszódtak az eredményekben. Ő volt az első amerikai elnök, aki élő televíziós sajtótájékoztatókat tartott, és aki beengedte a sajtót a Fehér Házba.
A család kapcsán érdemes megjegyezni, hogy nem véletlenül beszélnek Kennedy-klánról. Egy szegény ír bevándorló család voltak, akik saját erejükből küzdötték fel magukat a társadalmi ranglétra csúcsára. Mivel már a pénzzel nem kellett foglalkozniuk, a gyerekeket, így JFK-t és testvéreit is a politika, a közszolgálat felé terelték, mondván, amit pénzzel el lehetett érni, azt elérték, innentől pedig a haza szolgálatában kell megfelelniük.
Így JFK sikere közös siker volt, hiszen az egész család kampányolt érte, sőt akarva-akaratlanul olyan kampánymódszerekhez nyúltak, amelyek a korban teljesen unortodoxnak számítottak, például kifejezetten figyeltek a női szavazók megnyerésére.
Bár ezen az is sokat segített, Kennedy korának férfiideálja volt, a hölgyek rögtön szerelembe estek vagy azonnal hozzá is mentek volna feleségül. A család tehát kidomborította az ifjú Kennedy előnyeit, míg igyekezett elfedni a hátrányait, mint az Addison-kórját, amely a mellékveséjét támadta. Minden szálat megmozgattak, hogy elfedjék a betegségét, orvosi papírjai rendben voltak, így egészségügyi problémája a köztudatban sokáig csak legenda volt.
„Politikailag a legmegnyerőbb családként” utal a Kennedykre. Hogyan cseng ma ez a családnév az Egyesült Államokban?
– Noha Amerika nem egy monarchia, mégis mintha sokakban lett volna egy királyi család iránti vágy, amit a Kennedyk megtestesítettek. JFK hatással volt a divatra, a popkultúrára, a beszédírásra, míg fiáról „az Egyesült Államok vonakodó hercegeként” írtak.
A nevük a mai napig jól cseng, ám érdekes módon a demokrata elnökjelöltségért induló ifj. Robert F. Kennedy által felkarolt témák nem tartoznak a Demokrata Párt témái közé, ugyanis ő amerikai szempontból feleslegesnek tartja az orosz–ukrán háborút, és sürgeti a megegyezést Putyin elnökkel, de felszólal az illegális migrációval szemben is.
