– Remélem, hogy most az EU-ban egyetlen intézmény sem fog olyan ötlettel előállni, hogy megbüntessen minket, miközben mindenkinél több ukrán menekültet fogadtunk be – jelentette ki Andrzej Duda lengyel elnök, miután Párizsban találkozott Emmanuel Maron francia elnökkel és Olaf Scholz német kancellárral. Duda elmondta, hogy úgy vállalták az ukránok befogadását, hogy nem igazán kaptak támogatást az Európai Uniótól, eközben a bizottság azt várja el, hogy még több, harmadik országból származó bevándorlót fogadjon be Lengyelország. Ráadásul ezen emberek többsége illegális migráns, akik még csak nem is akarnak Lengyelországban élni.
Úgy gondoljuk, hogy európai és egyszerűen emberi, humanitárius kötelességünket teljesítjük. Ezt tesszük, és ezt fogjuk tenni, de a józan ész alapján. Ha valaki megbüntet minket, akkor határozottan ellenkezni fogunk
– fogalmazott a háromoldalú találkozót követően a PAP lengyel hírügynökség beszámolója szerint.
A lengyel elnök arról a migrációs paktumról beszélt, amelyet múlt héten fogadtak el az uniós belügyminiszterek tanácskozásán, és amely a gyakorlatban két lehetőség elé állítja a tagállamokat: vagy befogadnak meghatározott számú bevándorlót, vagy migránsonként mintegy 20 ezer eurót kell befizetni az uniós kasszába.
A migrációs paktumot most az Európai Parlamentben kell megtárgyalni. Az eredmény ismert. A német vezetésű Európai Néppárt mindent keresztül fog nyomni. A kényszerbetelepítési paktum végleges formájáról szóló tárgyalásokon már csak arról kell dönteni, hogy országonként hogyan osszák el az emberkvótákat vagy hogy mennyi legyen a nem befogadott migránsok után fizetendő összeg. Jelenleg ez 20 ezer euró, és talán 17 ezer euróra csökkentik, amit az unió nagyszerű, kidolgozott kompromisszumnak és a demokrácia nagyszerű győzelmének fog nyilvánítani vagy bármi másnak
– írja véleménycikkében Dariusz Matuszak neves lengyel publicista, aki szerint Lengyelországnak még csak nem is kellene úgy tennie, mintha részt venne bármilyen tárgyaláson, hanem teljes mértékben el kellene utasítania – már csak erkölcsi okokból is – ezt a politikai akciót, amely „a legmegvetendőbb az unió történetében”. Matuszak szerint Németország volt az egyik főkolompos ebben a kérdésben. Ahogy fogalmazott:
A kényszerbetelepítési paktum az unió erkölcsi csődjét és szociális modelljének katasztrófáját tárja fel. Azt is megmutatja, hogy Németország az embereket árucikként, munkaerőként kezeli, a paktumot pedig eszközként használja saját munkaerőpiacának szabályozására.
Az EU kényszerbetelepítési rendelkezéseinek azonban van egy másik aspektusa is, amely Európa zászlóshajó projektje, a jóléti állam összeomlását tárja fel. Menjünk vissza 2015-be – magyarázza a szerző –, amikor Angela Merkel német kancellár megnyitotta Európa kapuit illegális bevándorlók milliói előtt. Nem szívbéli indíttatásból tette ezt, valamiféle humanitárius cselekedetként, hogy újonnan érkezők tömegeit – többnyire fiatal férfiakat, akik elhagyták családjukat – megmentse a háborús tűzvész elől. A német üzleti élet parancsára tette, amely olcsó munkaerőt követelt. A Német Gazdaságkutató Intézet szerint a vállalkozásoknak évente 400 ezer új munkaerőre van szükségük. Így aztán jött az a badarság, amelyet Lengyelországban is ismételgetnek a jelenlegi ellenzék politikusai, hogy biológusokat, orvosokat, mérnököket, asztrofizikusokat és informatikusokat vonzanak Európába. Ez azonban nyilvánvalóan kudarcot vallott, mert nem ilyen emberek érkeztek.
A németországi Herzlich Willkommen hadművelet teljes katasztrófa volt. Nemcsak a bűnözés óriási növekedése, a kialakuló no-go zónák, a megoldhatatlan szociális problémák miatt, hanem a német gazdaság számára is. A Szövetségi Munkaügyi Hivatal tanulmánya szerint a bevándorlók 75 százalékának nincs szakképzettsége. A Szövetségi Migrációs és Menekültügyi Hivatal (BAMF) viszont arról számol be, hogy négy évvel a Németországba érkezés után a bevándorlók 65 százaléka nem vállalt munkát. Azok közül, akik csinálnak valamit, 20 százalékuknak van valamilyen kisebb munkája, például hetente egyszer lemossa valakinek a kirakatát vagy alkalmilag segít mondjuk egy költözködésben
– vélekedett Matuszak. Hozzátette, hogy a Németországot gazdagító bevándorlók túlnyomó többsége az adófizetők pénzén gazdagodik, és nincs, aki bármit is csináljon. Összefoglalva: Európa nyugati és déli része teljesen képtelen megbirkózni a bevándorlási problémával, amelyet maguknak teremtettek. „Egyik kezével bevándorlókat importál, a másikkal pedig újrahasznosítani akarja azokat, akikre nincs szükség, és a felesleget az EU tartományaiba küldi” – írja Matuszak.
Borítókép: Magukat kísérő nélküli kiskorúaknak mondó illegális bevándorlók tábora egy Szajna-híd alatt, a Párizs környéki Ivry-sur-Seine-ben 2022. november 17-én (Fotó: MTI/EPA/Christophe Petit Tesson)
