Hatalmas port vert fel a médiában a közelmúltban a történet, amely szerint negyven nap után élve találták meg a kolumbiai dzsungelben azt a négy gyereket, akik egy később lezuhant repülőgép utasai voltak. A tragédia május elsején történt. A tizenhárom, kilenc-, és négyéves gyerekek, valamint az egyéves csecsemő nyomtalanul eltűntek az őserdőben. A keresésükre indult egységek csak hátrahagyott apróbb jeleiket tudták követni az amazóniai őserdőben. A testvérek egy benszülött közösséghez tartoznak, és valószínűleg azért maradtak életben, mert tudták, mit lehet megenni a dzsungelben, és hogyan kell elrejtőzni a ragadozók elől.
A testvérek a legidősebb nővérnek, Leslynek köszönhetik az életüket, aki az őserdőben gondjukat viselte, és az anyjától tanultak alapján próbálta ellátni őket. Szerencsére éppen ebben az időszakban teremnek az őserdő ehető gyümölcsei is.
A testvéreket végül a repülőgép roncsaitól öt kilométerre, egy kis tisztáson találták meg.
Pedro Sánchez tábornok, a mentés vezetője elmondta, hogy korábban többször jártak a környéken, alig húsz-ötven méterre a gyerekektől, de nem látták őket. Mint hozzátette: a kisgyerekek már annyira legyengültek, hogy csak lélegezni és néhány falat gyümölcsöt a szájukhoz emelni, vagy néhány csepp vizet inni volt erejük.
Három hétig az Amazonasban
Több ilyen történet is a figyelem középpontjába került a múltban, ilyen az 1981-es eset is, melyben egy Yossi Ghinsberg nevű, akkoriban csak alig huszonkét éves izraeli utazó élt át, amikor három hétre eltűnt az Amazonas őserdejében. A Tuichi folyó partján találták meg Bolíviában az utazót 1981 novemberében csontsoványra lefogyva, totálisan kiszáradva és teljes mértékben legyengülve. Három hétig küzdött az életéért a dzsungelben, ahol mindenféle nehézséggel kellett szembenéznie, tekintve az ottani gazdag, ám nem túl bizalomgerjesztő állatállományra. Későbbi elmondásaiból kiderült, hogy
volt dolga leopárddal, küzdött rovarokkal, például hangyákkal, pókokkal, és még kígyókkal is farkasszemet kellett néznie.
Összességében százkilencven kilométert tett meg a dzsungelben, mire olyan környékre érkezett, ahol végre megtalálták. Túlélését elsősorban élni akarásának, kiváló fizikai állapotának és katonai képzettségének köszönhette, ugyanis korábban izraeli tengerészgyalogosként látott el szolgálatot. Történetéből 2016-ban Greg McLean ausztrál horrorfilmes rendező el is készítette Dzsungel című filmjét.
Harmincegy napot töltött az amazóniai dzsungelben
Egy egész hónapon keresztül az amazóniai dzsungelben ragadt egy bolíviai férfi, aki vadászat során szakadt el vadásztársaitól.
Jhonattan Acosta a cipőjében összegyűjtött esővizet itta, kukacokat, rovarokat és vadon termő gyümölcsöket evett, miközben jaguárok és disznók elől bujkált.
Rengeteget, pontosan tizenhét kilogrammot fogyott, kificamodott a bokája, ki volt száradva, amikor rátaláltak. A férfi öccse egy bolíviai lapnak elmondta, Jhonattan puskájában csak egy töltény volt, nem tudott járni, és azt hitte, hogy már senki sem fogja keresni. A férfinél sem kés, sem zseblámpa nem volt, amikor eltévedt. Az utolsó töltényt arra használta, hogy elijesszen egy csapat pekarit, disznófélét. Harmincegy nap elteltével meglátott egy keresőcsapatot és kiabálva hívta fel magára a figyelmet. Lelkileg nagyon megviselték őt a történtek, amelyek után úgy döntött, felhagy a vadászattal és a zenének szenteli az életét.
Huszonhét éven át élt remeteként az erdőben
Christopher Knight nevét is érdemes megemlíteni, ha már a túlélésnél tartunk. Húszéves korában a férfi egyszer csak úgy döntött, beveti magát az erdőbe. Az autóját egy elhagyott ösvénynél hagyta Maine államban, és pár holmival a kezében nekivágott az ismeretlennek.
Fogalma sem volt, miért, hogy mit fog csinálni, mi vár rá, meddig lesz ott, egyetlen célja volt csak, hogy távol lehessen az emberektől. Nem szeretett volna egyetlen emberrel sem találkozni.
Senkitől nem köszönt el, egyszerűen csak elhagyva a társadalmat, teljes magányban, remeteként élt a vadonban huszonhét éven keresztül. Eleinte nem volt állandó táborhelye, folyamatosan dél felé haladt. Amilyen erős volt a meggyőződése, hogy hátat fordít a civilizált világnak, annyira nem volt terve arra nézve, mire lesz szüksége ahhoz például, hogy élelmet szerezzen, így folyamatosan éhezett. Tíz nap éhezés után elkezdett rájárni az útmenti telkek zöldségeseire és gyümölcsöseire. A betörések egyre gyakoribbá váltak, a telkek, nyaralók, vidéki házak tulajdonosai az ajtókilincsre tettek neki ételt. Knight viszont egyáltalán nem bízott az emberekben, és nem nyúlt a neki szánt csomagokhoz. Aztán egyszer csak véget ért a bujkálás és a remete lelepleződött. Azt mondták róla, úgy mozgott az erdőben, mint egy macska: ügyesen és csendesen, akár a sötétben is. Az Északi-tó fantomját végül hét hónap börtönbüntetésre ítélték, valamint kétezer dollárt fizetett kárpótlásként az áldozatoknak.
Negyvenegy évig lakott a dzsungelben, elmenekülve a háború elől
Ötvenkét évesen hunyt el Ho Van Lang rákban 2021-ben. A férfi negyvenegy évet élt a dzsungelben, miután elmenekült a vietnámi háború rettenetes pusztítása elől. Édesapjával együtt éltek az őserdőben teljes elszigeteltségben, menekülve az amerikaiak bombatámadásai elől. A háborúban elvesztette édesanyját és két testévért, és életben maradt testvérével, illetve édesapjával a Tay Tra dzsungel mélyén rejtőztek el, majd maradtak életvitelszerűen. Alvaro Cerezo fotós készített róluk fényképeket, de elmondása alapján mindig menekültek az emberek elől. A természetfotós szerint Ho Van Lang a negyvenegy év alatt teljes mértékben elsajátította azt, amire szüksége lehet a túléléshez, és remekül ment neki.
Egyetlen dologról azonban nem tudott, nevezetesen arról, hogy nők is élnek a Földön.
Amikor a fotós megkérdezte tőle, tudja-e, mi az a nőstény, Lang azt mondta, hogy ma már különbséget tud tenni férfi és nő között, de azt még mindig nem tudja, mi a lényegi különbség közöttük.
Borítókép: Négy gyermek veszett el a kolumbiai dzsungelben (Fotó: AFP/Anadolu Agency/Colombian Military Forces)
