Harmincegy napot töltött az amazóniai dzsungelben
Egy egész hónapon keresztül az amazóniai dzsungelben ragadt egy bolíviai férfi, aki vadászat során szakadt el vadásztársaitól.
Jhonattan Acosta a cipőjében összegyűjtött esővizet itta, kukacokat, rovarokat és vadon termő gyümölcsöket evett, miközben jaguárok és disznók elől bujkált.
Rengeteget, pontosan tizenhét kilogrammot fogyott, kificamodott a bokája, ki volt száradva, amikor rátaláltak. A férfi öccse egy bolíviai lapnak elmondta, Jhonattan puskájában csak egy töltény volt, nem tudott járni, és azt hitte, hogy már senki sem fogja keresni. A férfinél sem kés, sem zseblámpa nem volt, amikor eltévedt. Az utolsó töltényt arra használta, hogy elijesszen egy csapat pekarit, disznófélét. Harmincegy nap elteltével meglátott egy keresőcsapatot és kiabálva hívta fel magára a figyelmet. Lelkileg nagyon megviselték őt a történtek, amelyek után úgy döntött, felhagy a vadászattal és a zenének szenteli az életét.
Huszonhét éven át élt remeteként az erdőben
Christopher Knight nevét is érdemes megemlíteni, ha már a túlélésnél tartunk. Húszéves korában a férfi egyszer csak úgy döntött, beveti magát az erdőbe. Az autóját egy elhagyott ösvénynél hagyta Maine államban, és pár holmival a kezében nekivágott az ismeretlennek.
Fogalma sem volt, miért, hogy mit fog csinálni, mi vár rá, meddig lesz ott, egyetlen célja volt csak, hogy távol lehessen az emberektől. Nem szeretett volna egyetlen emberrel sem találkozni.
Senkitől nem köszönt el, egyszerűen csak elhagyva a társadalmat, teljes magányban, remeteként élt a vadonban huszonhét éven keresztül. Eleinte nem volt állandó táborhelye, folyamatosan dél felé haladt. Amilyen erős volt a meggyőződése, hogy hátat fordít a civilizált világnak, annyira nem volt terve arra nézve, mire lesz szüksége ahhoz például, hogy élelmet szerezzen, így folyamatosan éhezett. Tíz nap éhezés után elkezdett rájárni az útmenti telkek zöldségeseire és gyümölcsöseire. A betörések egyre gyakoribbá váltak, a telkek, nyaralók, vidéki házak tulajdonosai az ajtókilincsre tettek neki ételt. Knight viszont egyáltalán nem bízott az emberekben, és nem nyúlt a neki szánt csomagokhoz. Aztán egyszer csak véget ért a bujkálás és a remete lelepleződött. Azt mondták róla, úgy mozgott az erdőben, mint egy macska: ügyesen és csendesen, akár a sötétben is. Az Északi-tó fantomját végül hét hónap börtönbüntetésre ítélték, valamint kétezer dollárt fizetett kárpótlásként az áldozatoknak.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!