Egymásnak feszülő óriások – a kínai vagy az amerikai hadsereg erősebb?

Washington és Peking nagyhatalmi versengése és Tajvan függetlenségének kérdése sokak szerint egy katonai beavatkozást is magával hozó konfliktust válthat ki a jövőben a két óriás között. Az Egyesült Államok hadereje a legerősebb a világon, ugyanakkor nem csak ez, hanem harctéri tapasztalata is előnyt jelent számára, hiszen Kína az elmúlt negyven évben nem folytatott közvetlen háborút. Mégis, Pekingben folyamatosan tanulmányozták az amerikai technológiai- és műveleti képességeket. A kérdés az, hogy a „leckével” mikor készülnek el.

2023. 07. 22. 6:40
Phjongthek, 2022. december 14. Amerikai katonák az Egyesült Államok Koreai Erõinek (USFK) parancsnoksága alatt Dél-koreában létesített új ûrhaderõnemi egység avatási ünnepségén Phjongthek város Oszan légitámaszontján 2022. december 14-én. A Szöultól 65 kilométerre, délre fekvõ támaszponton állomásozó alakulatot Joshua McCullion alezredes fogja vezetni. Az amerikai hadsereg ûrhaderõnemi egysége az új fegyvernemmel a helyi erõk mûveleti képességeit bõvíti, és az amerikai-dél-koreai biztonsági koordinációt erõsíti meg az észak-koreai nukleáris és rakétafenyegetésekkel szemben. MTI/EPA/Kyodo pool/Szong Kjung Szok Fotó: Szong Kjung Szok
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Amíg korábban az Egyesült Államok a hadseregének energiáját és erőforrásait a terrorizmus elleni küzdelemre fordította Irakban és Afganisztánban, addig mára – a nemzetbiztonsági prioritások és globális válságok mellett – a nagyhatalmi versenyre helyezi a hangsúlyt. Ezzel szemben Kína Népi Felszabadító Hadserege (PLA) nagyrészt arra összpontosította katonai modernizációját és új struktúráját, hogy felkészüljön egy olyan regionális konfliktusra, amely valószínűleg amerikai katonai beavatkozással járna – foglalta össze Washington és Peking egyre inkább egymásra fókuszáló hadseregének képét a Rand Corporation, amerikai agytröszt legújabb elemzésében.

 

Eltérő katonai tapasztalatok

Mint arra az agytröszt is emlékeztet, noha Peking az 1979-es kínai-vietnami háború óta nem rendelkezik harctéri tapasztalattal, az 1990-es évek óta tanulmányozza az amerikai hadsereg technológiai és műveleti képességeinek minden aspektusát – ideértve a szervezeti felépítést, a parancsnoki és irányítási rendszert, a logisztikát, vagy éppen a műveleteket és koncepciókat.

Az amerikai minta követés tehát nem új keletű fejlemény, ám az egyre inkább beszivárgott a katonai képzésbe is. A kínai katonai bizottság, „Vélemények a katonai egyetemi képzések reformjának és fejlesztésének a felgyorsításáról” című dokumentuma már tavaly tehetség- és képességfejlesztő ajánlásokat tett a nagyszámú magasan képzett katonai állomány elérése érdekében. 

Ennek keretében Peking az átfogó ismeretekre, az új típusú harci erőkre, a stratégia alkotásra, valamint a magas szintű tudományos és technológiai tudásra helyezi a hangsúlyt a katonai képzésein.

Sőt növelik a valós harctéri tapasztalatokkal rendelkező oktatók számát és a hallgatók körében is az Egyesült Államokat követve a valódi harci tudás felépítésére összepontosítanak.

A Rand Corporation szerint a két hadsereg tapasztalatai által bemutatott kettősség számos kérdést vet fel azzal kapcsolatban, hogy hogyan készülnek fel egy esetleges nagyhatalmi konfliktusra. Mint hozzáteszik az Egyesült Államok ugyan 2001 óta jelentős közvetlen harci tapasztalatot szerzett, de mindezt technológiailag kevésbé fejlett, nem egyenrangú ellenfelek ellen. Ez ugyanakkor még mindig több, mint amivel a kínai hadsereg rendelkezik, Peking csak a koncepciók szintjén dolgozta ki műveleteit.

Az amerikai agytröszt szerint azonban az, hogy a nagyhatalmak hogyan szerzik és dolgozzák fel a tapasztalatokat, és hogyan építik be azokat a kiképzésbe, jelentősen befolyásolja a jövőbeli háborúra való felkészültségüket és a teljesítményüket.

 

Az elrettentés és Tajvan kérdése

A tapasztalaton túl a Rand szerint Kína a régióban előnyben van az amerikai erők elrettentéséhez, feltartóztatásához és legyőzéséhez szükséges stratégiák és képességek terén, ugyanis képes lenne egy ilyen amerikai beavatkozást nagyon költségessé tenni.

Az alkalmazkodó és innovatív képességek – ideértve a kiképzés minőségét –, a megközelítések, az eszközök és az infrastrúktúra terén azonban az amerikai hadseregnek vannak előnyei. Sőt egy nagyhatalmi konfliktusra való felkészülés kapcsán is Washingtonnál az előny, hiszen Pekingnek felül kellene vizsgálnia a parancsnoki struktúráját.

A Rand Corporation szerint azonban összességében Amerikának több információra lenne szüksége, hogy pontosabban megérthesse a kínai katonai erő alkalmazásának tényezőit, hiszen az az elrettentés kialakításában is kulcsfontosságú elem.

Ahogy arra a Rand jelentése is utal, Tajvan függetlenségének a kérdése, és az egyre markánsabb amerikai támogatás egy „amerikai beavatkozással fenyeget”, amely lényegében a kiindulópontja lehet egy a kínai–amerikai katonai konfliktusnak.

A másik oldalról megvizsgálva: amerikai elemzők egyik legfőbb aggodalma, hogy Kína növekvő katonai képességei, magabiztossága, valamint a kétoldalú kapcsolatok romlása idéz elő konfliktust Peking és Washington között. Elemzők hozzáteszik, hogy a két nagyhatalom között a csendes-óceáni térség növekvő feszültsége, a dél-kelet-ázsiai kínai előretörés, de legfőképpen Tajvan elfoglalása szolgálna alapjául a konfliktusnak.

Mint ismert Peking az „Egy Kína elv” értelmében országa részeként tekint az önálló kormánnyal rendelkező Tajvanra, és hosszú távú célja a „két ország egyesítése”. Elemzők ennek időzítésében nem értenek egyet, egyesek a következő évtizedre, míg mások a már Hszi Csin-ping kínai elnök által is kulcsfontosságúnak megjelölt 2049-es dátumot tartják kritikusnak, amikorra Peking helyre kívánja állítani a nagyhatalmi státusztát, elérve a „kínai álmot” – vagyis az „elcsatolt” területek visszaszerzését, és a távol-keleti régió domináns szerepének elérését, megtörve az amerikai hegemóniát, és kialakítva a Peking számára célként megjelölt többpólusú világot.

 

Hogy áll az amerikai dominancia?

Az ausztrál Lowy Intézet, független agytröszt rangsora alapján a katonai erő tekintetében (költségvetés, humán erőforrás, fegyverek, képességek, rendelkezésre álló egységek) az Egyesült Államok vezet Kína előtt. Az agytröszt a katonai képesség mellett a gazdasági erőt, az ellenállóképességet (biztonságot), az erőforrások mértékét, a gazdasági kapcsolatokat, a védelmi hálózat kiterjedését, a diplomáciai befolyás és a kulturális erőt is számításba véve az Egyesült Államokat tette az első helyre. Peking „csak” a gazdasági kapcsolatok és a diplomáciai befolyás tekintetében tudta megelőzni Washingtont.

Megjegyzendő, hogy Pekingnek ennyi is elég lehet. Hiszen amíg az ázsiai ország egy többpólusú világrend kialakítását célozta meg, addig Washington célja hegemóniájának megtartása, és amíg előbbihez kevesebb, addig utóbbihoz több erőforrásra, befolyásra és előnyre lenne szükség.

Borítókép: Amerikai katonák az Egyesült Államok Koreai Erőinek (USFK) parancsnoksága alatt Dél-koreában létesített új űrhaderőnemi egység avatási ünnepségén Phjongthek város Oszan légitámaszontján 2022. december 14-én. (Forrás: MTI/EPA/Kyodo pool/Szong Kjung Szok)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.