Amíg korábban az Egyesült Államok a hadseregének energiáját és erőforrásait a terrorizmus elleni küzdelemre fordította Irakban és Afganisztánban, addig mára – a nemzetbiztonsági prioritások és globális válságok mellett – a nagyhatalmi versenyre helyezi a hangsúlyt. Ezzel szemben Kína Népi Felszabadító Hadserege (PLA) nagyrészt arra összpontosította katonai modernizációját és új struktúráját, hogy felkészüljön egy olyan regionális konfliktusra, amely valószínűleg amerikai katonai beavatkozással járna – foglalta össze Washington és Peking egyre inkább egymásra fókuszáló hadseregének képét a Rand Corporation, amerikai agytröszt legújabb elemzésében.
Eltérő katonai tapasztalatok
Mint arra az agytröszt is emlékeztet, noha Peking az 1979-es kínai-vietnami háború óta nem rendelkezik harctéri tapasztalattal, az 1990-es évek óta tanulmányozza az amerikai hadsereg technológiai és műveleti képességeinek minden aspektusát – ideértve a szervezeti felépítést, a parancsnoki és irányítási rendszert, a logisztikát, vagy éppen a műveleteket és koncepciókat.
Az amerikai minta követés tehát nem új keletű fejlemény, ám az egyre inkább beszivárgott a katonai képzésbe is. A kínai katonai bizottság, „Vélemények a katonai egyetemi képzések reformjának és fejlesztésének a felgyorsításáról” című dokumentuma már tavaly tehetség- és képességfejlesztő ajánlásokat tett a nagyszámú magasan képzett katonai állomány elérése érdekében.
Ennek keretében Peking az átfogó ismeretekre, az új típusú harci erőkre, a stratégia alkotásra, valamint a magas szintű tudományos és technológiai tudásra helyezi a hangsúlyt a katonai képzésein.
Sőt növelik a valós harctéri tapasztalatokkal rendelkező oktatók számát és a hallgatók körében is az Egyesült Államokat követve a valódi harci tudás felépítésére összepontosítanak.
