Ukrajnában történelmi hagyományai vannak a korrupciónak, különösen annak felső szinteken elkövetett típusának. A Szovjetunió összeomlása után – a privatizációs visszaélések és egyéb hatalmi átrendeződések eredményeként – az ország az oligarchikus struktúra és a káros politikai berögződések fogságába esett, amelynek negatív következményei a mai napig érezhető, mély sebeket ejtettek az állam normális – közkedvelt nyugati szóhasználattal élve – „jogállami” működésén, írja a Tűzfalcsoport.
Sokat mondó tény, hogy a felső szinteken megjelenő korrupció definícióját az Európai Számvevőszék éppen egy korábbi, Ukrajnával foglalkozó jelentésében értelmezte: „A magas szintű hatalommal való olyan visszaélés, amely kevesek javát szolgálja, és széles körben súlyos kárt okoz az egyéneknek és a társadalomnak.” Vagyis a közjavak jogtalan eltulajdonítása a közhatalom birtokosai által, amely nemcsak a közintézményekbe, összességében pedig az ország vezetőibe vetett bizalmat zülleszti le, hanem a szabad versenyt és a gazdasági növekedést is akadályozza. Mindez valamelyest magyarázza azt a meglehetősen atipikus helyzetet, hogy
még az országot egyébként feltétel nélkül támogató nyugati politikai vezetők és pénzemberek is elvárják az ukrán vezetéstől, hogy szabjon gátat a határain belül uralkodó korrupciónak.
Ennek ellenére erősen kérdéses, hogy voltaképpen mennyire veszi komolyan ezt az igényt a nyugati szövetségi rendszerekhez csatlakozni vágyó Ukrajna. Ha ugyanis megnézzük az elmúlt évek korrupcióval összefüggő felméréseit, világosan látszik, hogy a balliberális érdekek megrendeléseit kiszolgáló szervezetek sem tudják úgy alakítani a mutatóikat, hogy azok kedvező eredményekkel záruljanak a kelet-európai országra nézve, amely:
• a háború kitörése előtt a Global Initiative against Transnational Organized Crime (GITOC) bűnözési indexén a világ 193 országa közül a 34., míg Európában a harmadik legrosszabb;
• a Transparency International korrupciós rangsorában 2021-ben a 180-ból az 59., míg 2022-ben a 65. legrosszabb helyet érte el.
A rendkívül lesújtó képet csak tovább súlyosbítja, hogy miközben a háború újabb, korábban ismeretlen utakat nyitott meg az országban a korrupció előtt, egyben hozzájárult ahhoz is, hogy a visszaélések – még Ukrajna viszonylatában is – eddig ismeretlen méreteket ölthessenek.
Mindez pedig soha nem látott morális mélységekkel párosul, hiszen gyakran a hazát kiárusítva vagy épp a háború borzalmait elszenvedő katonák, illetve a civil lakosság gyötrelmeit felhasználva történik.
Erre hívta fel a figyelmet Seymour Hersh többszörös Polk- és Pulitzer-díjas oknyomozó újságíró is, aki az idén áprilisban közzétett írásában – egy amerikai hírszerzési tisztviselőre hivatkozva – nem kevesebbet állított, mint hogy az ukrán központi vezetés által üzemeltetett korrupciós hálózat megközelítőleg négyszázmillió dollárt sikkasztott el az Egyesült Államok által nyújtott üzemanyag-támogatásokból. Hersh szerint az amerikai vezetés kezdettől fogva tudott a visszaélésekről, ám a „magasztosabb cél” érdekében némán tűrt, egészen addig, amíg a korrupció tarthatatlan méreteket nem öltött, lépésre kényszerítve ezáltal Amerikát, amely magát a CIA igazgatóját, William Burnst bízta meg, hogy tegyen rendet az ukrán fejekben. Burns januári kijevi útja során – határozott utasítások mellett – egy 35 névből álló listát adott át Zelenszkijnek, amely azon tisztviselők adatait tartalmazta, akik a legtöbbet markolták fel az amerikai adományokból. Nem sokkal e találkozót követően az ukrán elnök több magas rangú állami tisztviselőt is menesztett hivatalából.
Érdemes megjegyezni, hogy idén nyáron – tehát mindössze pár hónappal a még a színfalak mögött kezelt esetet követően – az amerikai külügyminisztérium felügyelő hivatala már egy nyilvános jelentésében is arra figyelmeztetett, hogy
az ukrajnai kormányzati és magánkorrupció ellehetetleníti az Ukrajnának a háború kitörése óta küldött támogatások nyomon követését, ami hosszabb távon kockázatot jelent az amerikai és külföldi segítségnyújtások hatékonyságára nézve.
Ez a tény ugyanakkor nem különösebben befolyásolja a nyugati döntéshozókat, akik továbbra is öntik a hadi támogatásokat az országba, amely amellett, hogy egyenes út az értelmetlen vérontás elhúzódásához, a civil lakosságot is hosszú időre potenciális veszélynek teszi ki szerte a világon.
Hiszen éppen a donorok (EU, NATO) által kiadott riasztások szólnak arról, hogy az ukrán magánkorrupció és feketekereskedelem következtében már több nyugat-európai országban felbukkantak a támogatásként küldött fegyverek, gyakorlatilag korlátlan muníciót szolgáltatva ezzel a szervezett bűnözésnek.
Ám januárban az amerikai üzemanyag-támogatások elsikkasztásától függetlenül is egymás után buktak bele a korrupcióba az ukrán állami vezetők.
Állami vezetők buktak meg
Vjacseszlav Sapovalov védelmiminiszter-helyettest nem sokkal a lemondását követően tartóztatták le, miután egy oknyomozó lap felfedte, hogy közreműködésével a minisztérium sokszorosan túlárazva, 13 milliárd hrivnya (közel 130 milliárd forint értékben) kötött meg élelmiszer-beszerzési szerződéseket a hadsereg ellátására. A tárca egyébként technikai malőrnek minősítette az esetet.
Távozni kényszerült Kirilo Timosenko, az Elnöki Hivatal helyettes vezetője, egyben Zelenszkij egyik fő bizalmasa is, aki számos más botránya mellett még egy humanitárius célra adományozott autót is személyes használatba vett.
Vaszil Lozinszkij infrastruktúráért felelős miniszterhelyettest pedig azért vették őrizetbe, mert négyszázezer dollár kenőpénzt fogadott el generátorok túlárazott beszerzésének elősegítéséért, mindezt egy olyan helyzetben, amikor hazája folyamatos áramhiánnyal küszködik az energiahálózatát ért támadások következtében.
Nem sokkal azt követően, hogy fény derült a túlárazott élelmiszer-beszerzésekre, újabb visszaélések láttak napvilágot a Védelmi Minisztériummal összefüggésben, amely ezúttal katonai ruhákat vásárolt meg sokszoros áron, ráadásul a beszerzendő téli felszerelések helyett végül a hideg évszakban alkalmatlan, nyári viseletek érkeztek meg. Az esetet már Olekszij Reznyikov védelmi miniszter sem úszta meg, aki az ukrán elnök döntésének megfelelően benyújtotta lemondását.
Reznyikov helyére Zelenszkij a korábban a hatóság által szintén vizsgált, az állami ingatlanok értékesítését irányító hivatal élén álló Rustem Umerovot nevezte ki, aki azonban Hersh CIA-s forrásai szerint még az elődjénél is korruptabb, amit többek között az a mallorcai villa is bizonyít, amelyre az új védelmi miniszter a visszaélései következtében tehetett szert. Ezen az állásponton van az ukrán sajtó is, amely szerint Umerov több korrupciós ügyben játszott kulcsszerepet.
A visszaélések a Mezőgazdasági és Élelmiszerügyi Minisztériumot sem kerülték el. A tárca mintegy 1,7 millió dollárral túlárazva, az alacsonyabb árajánlatokat figyelmen kívül hagyva, egy konkrét cégen keresztül szerezte be az élelmiszert a harcok által leginkább sújtott területek lakosságának. A minisztérium az eset kapcsán azzal érvelt, hogy a háború kezdetén azonnali döntésekre volt szükség, ezért nem volt lehetőség az érdemi mérlegelésre. Ezt a védekezést ugyanakkor erősen árnyalja az a további tény, hogy a minisztériumi kifizetések kedvezményezettjei között több fiktív cég is felbukkan.
A visszaélések helyi szinten is jelen vannak. Odessza polgármesterét, Gennagyij Truhanovot például azért tartóztatták le, mert a város vezetésében kiépített korrupciós hálózata segítségével több millió hrivnyát sikkasztott el, többek között egy csődbe ment gyár épületének tizenhatszoros áron történő megvásárlásával.
A korrupció a közelmúltban az igazságszolgáltatás területét is közvetlenül érintette.
Nemrég hoztak döntést annak a Mikola Csaussznak, volt kijevi bírónak az ügyében (első fokon tízéves börtönbüntetésre ítélték), aki egy előtte zajló eljárásban pénzt követelt ki (150 ezer dollárt) a vádlott hozzátartozójától az enyhébb ítélet meghozataláért cserébe. Csaussz – aki azzal védekezett, hogy a befőttes üvegekben tárolt pénzkötegek, amelyeket saját autójában, illetve a felesége kertjében rejtegetett, csupán egy kölcsön részét képezték – mentelmi jogát kihasználva Moldovába szökött a hatóságok elől, ahonnan később ismeretlen emberrablók szállították vissza Ukrajnába. Az esethez hozzátartozik, hogy Moldova mindvégig az ukrán titkosszolgálatot gyanúsította a cselekménnyel.
Május közepén egyenesen Vszevolod Knyazevet, a Legfelsőbb Bíróság elnökét tartóztatták le korrupció vádjával, amikor a hatóságok tetten érték a volt bírót több millió dollár kenőpénz elfogadása közben, hogy ellentételezéseként egy ukrán oligarcha javára befolyásoljon egy folyamatban lévő ügyet, mi több, jogtalan előnyök megszerzésére irányuló rendszert is működtetett más bírótársaival szándékegységben, akikkel szemben szintén eljárások indultak.
Mindezek ismeretében már egyáltalán nem hat a meglepetés erejével, hogy Knyazev idén április 20-án – tehát kevesebb mint egy hónappal a letartóztatása előtt – írta alá azt a határozatot, amely az azóta szintén korrupciós botrányba keveredett Olekszij Szalnyikovot az Állami Igazságügyi Igazgatóság vezetőjévé nevezte ki.
A korrupció egyik merőben új, háború által gerjesztett ukrajnai típusa pedig a sorozóközpontokat és a sorozásban részt vevő tisztviselőket érinti.
Az már régóta nyílt titoknak számított Ukrajnában, hogy ezen a területen is tombolnak a visszaélések, és az illetékesek nagyságrendileg 10-12 ezer dollár – mintegy négymillió forint – fejében bárki számára kiállítják az alkalmatlanságot igazoló hamis dokumentumokat.
Érdemi fellépésre ennek ellenére csak idén nyáron került sor, melyben menesztették az összes regionális toborzófőnököt, valamint több mint száz büntetőeljárást indítottak meg 33 tisztviselővel szemben.
