Az ukrajnai háború megindítása óta pedig Oroszország Kína leggyorsabban növekvő kereskedelmi partnerévé vált. Márciusi moszkvai látogatásán Hszi Csin-ping kijelentette, hogy az Oroszországgal való kapcsolatok elmélyítése stratégiai döntés, amelyet Kína hozott. Még a Wagner-csoport egykori vezetője, Jevgenyij Prigozsin júniusi lázadása sem változtatta meg érdemben Kína általános álláspontját Oroszországgal szemben.
A Foreign Policy elemzése szerint nem világos, hogy Hszi Csin-pingnek mennyire volt előzetes, részletes tudomása Putyin teljes körű háborúra vonatkozó terveiről, de kapcsolatuk kiállta a próbát. Ha valami, akkor az orosz háborúra adott nyugati válasz megerősítette Kína legrosszabb félelmeit, és még inkább arra ösztönözte, hogy Oroszországhoz igazodjon.
Peking jogosnak tekintette a NATO-bővítéssel kapcsolatos orosz biztonsági aggályokat, és elvárta, hogy a Nyugat foglalkozzon velük, miközben a háború megelőzésének vagy leállításának módját kereste. Ehelyett az Egyesült Államok, az Európai Unió és partnereik felfegyverezték Ukrajnát, és példátlan szankciókkal próbálták megbénítani Oroszországot. Ez természetesen felerősítette Pekingben az aggodalmakat, hogy Washington és szövetségesei hasonlóan viselkednének a Tajvannal kapcsolatos kínai tervekkel szemben.
Emellett mindkét ország felismerte, hogy míg a vezető demokráciák viszonylag egységesek, a globális dél számos országa továbbra is vonakodik akár a Nyugathoz, akár Kínához és Oroszországhoz csatlakozni. Hszi Csin-ping és Putyin szerint ezért a globális déli országok támogatásának megnyerése kulcsfontosságú ahhoz, hogy előnybe kerüljenek a nyugati hegemóniával szemben.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!