Alapjogokért Központ: Viharfelhők Németország egén – költségvetési gondok és gazdatüntetés

Németország jobban járt volna, ha hazánk példáját követi.

München, 2024. január 8. A kormány gazdaságpolitikája ellen tiltakozó német gazdák traktorjaikkal bénítják meg a forgalmat Münchenben 2024. január 8-án. MTI/EPA/Szilágyi Anna Fotó: Szilágyi Anna

Miközben a német gazdák azért tüntetnek, mert a baloldali koalíció az ő kontójukra igyekszik betömni a költségvetésen ütött lékeket, Olaf Scholz kancellár kormánya továbbra is teljes mellszélességgel támogatja a korlátlan gabonaimportot Ukrajnából, mindezzel lehetetlen helyzetbe hozva a vidéket. Ráadásul 

teszi ezt anélkül, hogy megfelelő felhatalmazással rendelkezne a társadalom részéről, hiszen – Magyarországgal ellentétben – semmilyen módon nem konzultált a választópolgárokkal

 − írja az Alapjogokért Központ.

Ahogy lapunk is megírta, a gazdatüntetés során a farmerek traktorokkal akadályozzák a közlekedést a nagyvárosokban, és autópálya-felhajtókat zárnak le. Szerdától péntekig pedig a mozdonyvezetők is leállást jelentettek be, így tovább mélyül a válság. A szocialista–liberális–zöld kormány makacsul ragaszkodik saját álláspontjához, ami a költségvetés siralmas állapotának tükrében nem meglepő. Az ország gazdasági nehézségei azonban a megfontolatlan szankciós hadviselésben gyökereznek.

Az Alapjogokért Központ számos alkalommal hívta fel a figyelmet arra, hogy az unió meghatározó tagállamának gazdasága fenntarthatatlan pályára állt. Nyáron a liberális-globalista The Economist azt feszegette a címlapján, hogy 

Németország Európa beteg emberévé vált.

A tavalyi év vége egy súlyos belpolitikai botránytól lett hangos, amikor az alkotmánybíróság megsemmisítette a szövetségi büdzsé egy hatvanmilliárd eurós átcsoportosítását. Ugyanakkor a német gazdaság folyamatosan a recesszió szélén stagnál, és – a Világbank kalkulációja szerint – 2022 végére vásárlóerő-paritáson számolva az orosz nemzeti össztermék megelőzte a németet. Vitathatatlan tehát, hogy a szankciós hadviselés a visszájára sült el, annak legsúlyosabb hatásai pedig épp a német polgárok vállaira nehezednek − áll az elemzésben.

A berlini kormányzat azonban továbbra is kiáll Ukrajna katonai és pénzügyi támogatása mellett. Teszi ezt annak ellenére, hogy a német fegyverek számottevő előnyt nem biztosítottak az ukrán hadseregnek a bukott tavalyi offenzíva során, és tudvalevő, hogy az ukrán politika korrupciós fekete lyukként nyeli el a külföldről érkező forrásokat (is). 

Eközben a szövetségi költségvetésben tátongó lyukakat a baloldali koalíció a német farmereknek járó kedvezmények megkurtításával próbálja befoltozni. 

A gazdák véleményére fittyet hányva Berlin már-már sértő hangnemben kéri ki magának az ukrán mezőgazdasági termékek európai importját korlátozó lengyel, magyar és szlovák lépéseket, melyek egyértelműen ezen országok mezőgazdaságát védik.

Érthető tehát, hogy a növekvő felháborodás utcai megmozdulásokba torkollott, és – az elmúlt évek kormányzati baklövéseit figyelembe véve – bicskanyitogató az, ahogy Robert Habbeck gazdasági miniszter megkísérli a szélsőségesekkel összemosni a demonstráló gazdákat. Ráadásul a német kormány soha semmilyen fórumon nem kérte ki a választók véleményét arról, hogy szállítsanak-e fegyvert Ukrajnának, finanszírozzák-e tovább a Zelenszkij-kormányzat működését a korrupció egyértelmű jelei ellenére és engedjék-e nyakló nélkül az ukrán gabonaimportot. 

Nem először jutunk arra a következtetésre, hogy Németország jobban járt volna, ha hazánk példáját követi.

Magyarország – a polgárok véleményére támaszkodva (hiszen a háború kitörése óta már a második nemzeti konzultáció zajlik) – a saját nemzeti érdekei alapján alakítja Ukrajna-politikáját. Ennek megfelelően a magyar külpolitika az azonnali tűzszünetre és béketárgyalásokra irányul. Ez a valós német érdek is, de a szocialista zöldliberálisok ezt képtelenek belátni. 

Borítókép: A kormány gazdaságpolitikája ellen tiltakozó német gazdák a traktorjaikkal bénítják meg a forgalmat Münchenben 2024. január 8-án (Fotó: MTI/EPA/Szilágyi Anna)