– Meddig eszkalálódhat a konfliktus Szerbia és Horvátország között?
– Szerbia és Horvátország viszonya nem nevezhető jószomszédinak, és az egymás iránt táplált bizalmatlanság, gyakran sértő vagy ellenséges megnyilvánulások nem új keletűek, az elmúlt néhány évtized folyamán nem beszélhetünk komolyabb közeledésről, sokkal inkább a kapcsolatok fagyos mivoltáról. Egy ideje már látjuk a diplomáciai adok-kapokot a két ország között, kölcsönösen sértegetik egymást a médiában.
Az elmúlt kevesebb, mint fél év alatt, több súrlódás is volt a két ország között. Tavaly novemberben először Belgrád utasított ki egy horvát diplomatát, arra hivatkozva, hogy az kémkedett, majd válaszlépésként Horvátország is hasonlóan tett Szerbia zágrábi nagykövetségének egyik munkatársával. Alig két hete Horvátországban egy farsangi felvonuláson egy Vucsics-bábot (és egy Putyin-bábot is) égetett el a tömeg, amiért Szerbia tiltakozó jegyzéket küldött nyugati szomszédjának.
Szombaton a horvát külügyminiszter Vucsics, szerb elnököt orosz szatellitnek és Trabantnak nevezte, arra utalva, hogy Szerbia nem fogadott el szankciókat Oroszországgal szemben és, hogy a nyugat-balkáni állam a történelem „rossz” oldalán áll. Ezt követően Szerbia ismét tiltakozó jegyzéket küldött (egy sor magas rangú szerb politikus nyilatkozatával kísérve, akik általában a fasiszta múltját rótták fel a horvát államnak), amelyet Zágráb elutasított mondván, hogy a külügyminiszterük csak tényeket közölt. Ezek és az ilyen jellegű feszültségek valószínűleg az elkövetkező időszakban is jellemzőek lesznek a két ország kapcsolatára, ami akár komolyabb diplomáciai csörtéket is eredményezhet, (amellett, hogy a horvátok például megnehezítik a szerbek európai integrációját, ami egyébként nem új keletű jelenség), de ettől komolyabb eszkaláció nem várható a kétoldalú viszonyokban.
– Csak pár évtized múlt el a balkáni háborúk óta. Nem forrtak be még a sebek?
– Egyértelmű, hogy azok a sebek, amelyeket a háború a horvátok és a szerbek lelkén, illetve a két nemzet, a két ország viszonyán ejtett, még nem gyógyultak be. A háború kevesebb, mint harminc éve ért véget, de a szerb–horvát rivalizálás már azt megelőzően, az egykori jugoszláv államszövetségen belül is érezhető volt.
– Mi kellene ahhoz, hogy a horvátok és a szerbek között megbékélés jöjjön létre, olyan, mint a magyarok és a szerbek között?
– Bár horvát és szerb politikusok is időnként hangsúlyozzák, hogy országaiknak azon kellene dolgozniuk, hogy normalizálják és feljavítsák, szorosabbra fűzzék a kapcsolataikat, gyakorlati lépéseik mindig inkább ezzel ellentétes folyamatokat szülnek.
Nehéz kérdés, egyrészt, mert a háború okozta traumák még történelmi léptékben szemlélve is nagyon közeliek, másrészt pedig azért, mert míg a horvátok egyértelműen a Nyugattal vállalnak közösséget, Szerbia megpróbál egyensúlyozni Nyugat és Kelet, két olyan hatalmi tömörülés között, amelyeknek a szembenállása egyre több nyílt konfliktust szül.
A háború okozta fájdalmakat talán enyhítheti az idő múlása és két ország vezetői egymás felé tett kölcsönös gesztusai is sokat segíthetnének, de az őszinte, jószomszédi viszonyok elérése jelenleg igencsak távolinak tűnik.
– Visszatérve egy korábbi mondatára, fejtsük ki bővebben, miért nevezik a horvátok Vucsicsot orosz szatellitnek.
– Azért, mert Szerbia nem hajlandó elfogadni azokat az Oroszországgal szemben bevezetett szankciókat, amelyeket az Európai Unió tagjaként Horvátország is támogat, illetve, mert Szerbia egyébként is szövetségesként tekint arra az Oroszországra, amely Horvátországból nézve már inkább az (egyik) ellenséget testesíti meg.
– A koszovói vezetés is gyakran titulálja oroszbarátnak Belgrádot. A szerb–koszovói viszony megoldását meddig hátráltathatja az ukrajnai háború?
– Koszovó a függetlenségét az Egyesült Államoknak és vele szövetséges európai országoknak köszönheti, míg abban a harcban, amit Szerbia a megtartásáért (vagy ha úgy tetszik, visszaszerzéséért) folytat, éppen Oroszország az egyik legfőbb támogatója a nemzetközi politikai színtéren. Ebből egyértelműen következik, hogy a felek az orosz–ukrán háború ügyében sem értenek egyet, de ez csak egy a sok nézeteltérés közül. Belgárd és Pristina viszonya az orosz–ukrán háborúval és anélkül is éppen elég bonyolult és ellenséges, hogy ez ne legyen perdöntő a kétoldalú kapcsolatokban.
Borítókép: Alekszandar Vucsics szerb elnök (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)
