Magyar diákok az Iszlám Állam népirtásának nyomában

Egy évtizede, hogy az Iszlám Állam hódító útjára indult Irakban és Szíriában. Véres uralmuk alatt megölték vagy elűzték a vallási kisebbségeket, köztük a keresztényeket és jazidieket. Négy éve annak is, hogy Ferenc pápa történelmi látogatást tett Irakban, és reményt vitt a sokat szenvedett, üldözött keresztényeknek. A „terrorkalifátust” legyőzték, de a sebek még nem gyógyultak be. A Károli Gáspár Református Egyetem diákjai nemrégiben a helyszínen, Irakban jártak a népirtás nyomában.

A Károli Gáspár Reformtus Egyetem diákjai keresztény vezetőkkel találkoznak Irakban. Forrás: Wagner Péter

Hogy egyáltalán mennyit tud egy mai egyetemista a Közel-Kelet vallási helyzetéről? – Korábbi olvasmányaimból, illetve az előadások tanulmányaiból azzal tisztában voltam, hogy a Közel-Keleten is éltek, élnek keresztények. Az Iszlám Állam felemelkedése idején viszont még csak tíz éves voltam, abból az időből nem sok emlékem van – magyarázta Kemenes Golda, a tanulmányút egyik résztvevője. 

– Az én tapasztalataim szerint a diákok nagy része azért ennyire nem tájékozott. Többségük erre rácsodálkozik 

– fűzte hozzá Wagner Péter. Irakban mindenesetre kiterjedt képet kaphattak: találkoztak mások mellett az amerikai bázison szolgáló magyar katonákkal, keresztény vallási vezetőkkel, segély- és civil szervezetek képviselőivel, menekültekkel, de még az ugyancsak népirtás áldozatává váló jazidik szent helyeit is felkeresték.

Menekülttábor iraki Kurdisztánban Fotó: Wagner Péter

Jól cseng a „magyar”

– Talán arra számítottam, hogy ellenségesebben fognak hozzánk viszonyulni. Nagyon gyorsan kiderült, hogy ebben tévedtem, mindenki vendégszerető volt. Egészen otthonosan éreztem magam – válaszolta Kemenes Golda az azt firtató kérdésre, mekkora kultúrsokk volt Irakba csöppenni. – A keresztények mindenütt kifejezetten örültek nekünk. Úgy éreztem, hálásak voltak, hogy érdekel minket a sorsuk – folytatta. Wagner Péter is megerősítette, hogy az iraki keresztények szemében a magyar vendég sokkal több, mint egy sokadik turista. 

– Nagyra értékelik, hogy Magyarország kormányzati szinten is segíti őket. Nagyon jól cseng odakint a „magyar” 

– tette hozzá.

A diáklány úgy érezte, minden viszontagság ellenére a keresztényekben megvan a remény és az akarat a maradásra. – Ferenc pápa látogatása óta a nemzetközi figyelem ismét csökken. Viszont az elvándorlás stabilizálódott, már nem távoznak tömegek – magyarázta Wagner Péter is. Rámutatott, hogy a migráció nem egy egyirányú, lezárt folyamat. – Sokan azért mennek el, hogy legyen egy stabil hátországuk, de ettől még nem szakítják meg minden kapcsolatukat szülőföldjükkel, nem felejtik el gyökereiket. Inkább átalakul a jelenlét – fejtette ki.

A tananyag: rakétatűz 

A háború sebei csak lassan gyógyulnak be. A résztvevők elmondása szerint a lerombolt települések újjáépítése javában zajlik, de a lakosok csak lassan térnek vissza – ha egyáltalán. Különös kihívást jelent a menekülttáborokban élők, különösen a jazidi kisebbség hazatérése.

Ráadásul ha a „terrorkalifátust” le is győzték, ettől még nagyon távoli a béke. A magyar diákcsoport látogatásakor is éppen iráni rakéták vették célba az erbíli katonai bázist, ahol a magyar honvédek is szolgálnak. – Lehet velem van a baj, de bennem nem volt félelem. A rakétázás során éppen Dahúkban voltunk, nem Erbílben. Úgy tűnt, az embereket teljesen hidegen hagyják a történtek – ismerte el nevetve Kemenes Golda.

– Valóban óriási a különbség az olvasmányok és a saját tapasztalatok között. Rengeteget segített az út, hogy jobban megértsem a térséget – értékelte az átélt élményeket.