Az orosz–ukrán háború 2022. februári kezdete óta az Európai Unió és tagállamai már több mint 140 milliárd euró értékben nyújtottak gazdasági, humanitárius és katonai támogatást Ukrajnának. A hírek hetek óta már arról szólnak, hogy a háborúpárti Brüsszel hogyan és milyen formában küldhetne katonákat Ukrajnába, legyen az a NATO-n keresztül vagy tagállami hatáskörben.
Először csak sisakküldésről volt szó. Aztán szankciók, de az energiahordozókra persze nem! Aztán mégis, azokra is. Aztán jött a fegyverküldés. Először lőfegyverek, aztán harckocsik, aztán repülők. Aztán pénzügyi segélyek. (…) Egy lépésre vagyunk attól, hogy a Nyugat katonákat küldjön Ukrajnába. Ez egy háborús örvény, amely a mélybe ránthatja Európát.
– összegezte Orbán Viktor miniszterelnök egy bejegyzésében a folyamat lépéseit
Elsőként jöttek a támogató nyilatkozatok
A háború elnyújtásához vezető szemlélet olyan nyilatkozatokban is megmutatkozik, mint amikor a háborúpárti Ursula von der Leyen arról a „meggyőződéséről” beszél, hogy „Ukrajna győzni fog, és hogy Európa minden lépésükben önök mellett áll majd” vagy arról, hogy „nem hagyhatjuk, hogy Oroszország győzzön”.
A ki nyerjen, ki ne nyerjen gondolkozás pedig már régen nem a béke eléréséről szól.
Emlékeztetőül: Frans Timmermans, az Európai Bizottság 2023 őszéig hivatalban volt ügyvezető alelnöke a háború kitörését követően úgy nyilatkozott, hogy olyan döntéseket kell hozni, amelyek fájdalmat okoznak az orosz félnek, még akkor is, ha azok az Európai Uniónak is ártanak.
A volt német védelmi miniszter 2022 januárjában, amikor már gyülekeztek az orosz csapatok Donyeck és Luhanszk régióknál, kiállt a német kormány döntése mellett, miszerint halálos fegyvereket nem küldenek Ukrajnába.
A német kormány egyértelműen állást foglalt amellett, hogy nem küldünk fegyverszállítmányokat válságövezetekbe, mert nem akarjuk tovább szítani az ott lévő konfliktusokat. Úgy gondolom, ez a helyes út ebben az esetben is.
– fogalmazott akkor még Christine Lambrecht, amiben nagyon rövid ideig uniós szinten is egyetértés volt. A tárcavezető hozzátette, hogy Németország azzal fejezi ki szolidaritását, hogy ötezer katonai sisakot küld Ukrajnába az ukrán nagykövetség kérésére.
Aztán a háború kitörése után két hónappal Roberta Metsola, az EP elnöke kijevi látogatásán három ígéretet tett Ukrajnának: felelősségre vonást ígért az agresszorral szemben, megerősítette, hogy az általa elnökölt intézmény támogatja Ukrajnát uniós tagjelölt státusában, és végül megígérte, hogy a menekültekről gondoskodni fog az unió.
Majd az Európai Bizottság elnöke tette látogatás és kifejezte a nyugat háborúpárti álláspontját. Ukrajna támogatása mellett az ország EU tagságának kérdése is hangsúlyt kapott, majd Ursula von der Leyen azt mondta, a ti harcotok a mi harcunk is. Zelenszkij pedig hamarosan alá is írhatta az ország uniós csatlakozási kérelmét.
Második lépés: a szankciók
Az Oroszországgal szembeni első szankciós csomagot 2022 februárjában fogadták el. Emlékezzünk csak vissza, Frans Timmermans ekkoriban javasolta azt az európai polgároknak, hogy elég az alacsonyabb szobahőmérséklet és a ruhák mosása helyett inkább csak szellőztessék azokat. Majd sorban jöttek a szankciós csomagok, de gazdasági hatások tekintetében nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.
Brüsszel azonban nem szállt le a döglött lóról, 2023 végén a szankciókért felelős uniós különmegbízott, David O’Sullivan arról beszélt, hogy a szankciók alapvetően működnek.
Jöttek a fegyverszállítmányok
2022 júliusában az európai békekeretből – aminek az EU biztonsági és védelmi képességeinek fejlesztését kellene szolgálnia – 490 millió euró értékű részletet különítettek el „védelmi célból halálos erő célba juttatására tervezett katonai felszerelésre”.
Mára az EU több mint 30 milliárd eurónyi katonai támogatást küldött Ukrajnának, aminek következtében a háború erőre kapott, a katonai áldozatok száma pedig folyamatosan nő.
Akkor menjenek a katonák…
Ezzel elérkeztünk Emmanuel Macron ez év februári kijelentéséhez, mikor a francia elnök azt mondta:
Mindent megteszünk annak érdekében, hogy Oroszország ne nyerje meg ezt a háborút. Minden lehetséges, beleértve a nyugati csapatok Ukrajnába küldését is.
A francia elnök javaslata csakhamar követőkre talált, Donald Tusk lengyel miniszterelnök is a háború lehetséges eszkalációja mellé állt.
„Tudom, hogy pusztítóan hangzik, különösen a fiatalabb generáció számára, de lelkileg hozzá kell szoknunk egy új korszak érkezéséhez. Ez a háború előtti korszak” – hangsúlyozta március végén.
Andrzej Duda lengyel elnök áprilisban már arról beszélt, hogy „ha a szövetségeseink úgy döntenek, hogy a NATO keleti szárnyának biztonsága érdekében nukleáris fegyvereket telepítenek területünkre is (…), készen állunk rá”.
Olaf Scholz szerint is Németország eltökélt szándéka, hogy segítsen Ukrajnának megvédeni magát Putyin ambícióitól.
A német külügyminiszter február végén azt mondta:
Azon törjük a fejünket, hogy kitaláljuk, hogyan tudnánk többet szállítani, beleértve a nagy hatótávolságú rakétarendszereket is.
Annalena Baerbock májusban már arra figyelmeztetett, hogy Ukrajnának sürgősen további légvédelmi rendszerekre van szüksége, hogy megvédje magát az orosz támadásoktól.
A háborús készülődést tovább fűtötték az uniós politikusok nyilatkozatai is
Josep Borrell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője azt mondta:
Európának fel kell készülnie az esetleges háborúra, mivel az Ukrajnán túli kontinensen egy teljes körű konfliktus már nem fantázia.
Borrel szerint „Egy nagy intenzitású, hagyományos háború Európában már nem fantázia.”
Kijevnek joga van megtámadni oroszországi célpontokat és joga van nyugati fegyvereket használni ezen célpontok elleni támadáshoz – jelentette ki az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője.
Charles Michel, az Európai Tanács elnöke szerint is „itt az ideje, hogy radikális és konkrét lépéseket tegyünk a védelem érdekében, és az EU gazdaságát háborús alapokra helyezzük.”
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság leköszönő elnöke a háború második évfordulóján Kijevben további támogatásáról biztosította Ukrajnát.
Minden eddiginél jobban kitartunk Ukrajna mellett. Pénzügyileg, gazdaságilag, katonailag, erkölcsileg. Amíg az ország végre szabad lesz.
A háborús készülődés leginkább a balti államokat ragadta el.
Kaja Kallas észt miniszterelnök szerint „A gyengeség provokálja Oroszországot, nem az erő.”
Kaja Kallas szerint az ukrajnai erők kiképzésének segítése saját területén – ellentétben Európa más részeivel – nem lenne eszkaláció.
„Csak a győzelem lehet a célunk, de Ukrajna fogja meghatározni, hogy mi ez a győzelem” – mondta, hozzátéve, hogy Ukrajna szerint a győzelem a területének teljes felszabadítása lenne.
Ingrida Simonyte litván miniszterelnök azt mondta:
A mi problémánk az, hogy nagyon kiszámíthatóak vagyunk Oroszország és Putyin számára, mert folyamatosan azt mondjuk nekik, hogy mit nem fogunk megtenni, és vörös vonalakat húzunk magunknak, de Putyinnál nincsenek vörös vonalak.
Simonyte szerint „ragaszkodnunk kell a védelmi kiadások ambiciózus szintjeihez, és harcra kész katonai személyzetre van szükségünk a NATO–orosz határ mentén.”
Gitanas Nauséda litván elnök amiatt aggódott áprilisban, hogy „Hogy egyszerűen elvész az Ukrajnára fordított figyelem. (…) És tényleg kár, hogy azt látjuk, hogy meghozzuk a döntéseket, de nem hajtjuk végre azokat.”
Gabrielius Landsbergis litván külügyminiszter ugyanakkor kijelentette, Oroszország „félelmet, bizonytalanságot és kételyt próbál terjeszteni szándékaikkal kapcsolatban a Balti-tengeren”. Litvániában emellett nagy aggodalomra ad okot az orosz csapatok eredményessége Ukrajna északkeleti részén.
Landsbergis szerint: „Kezdettől fogva elkövettük azt a hibát, hogy korlátoztuk az ukránokat, mert az eszkalációnak lehetne tekinthető.”
Képesnek kell lenniük, hogy csapást mérjenek orosz területre, az utánpótlási vonalakra és az Ukrajna támadására készülő katonai egységekre. A nyugati katonai kiképzőknek vissza kell térniük Ukrajnába, hogy felgyorsítsák az új erők kiképzését.
Evika Silina lett miniszterelnök idén áprilisban azt mondta, „Lettország azt is tervezi, hogy továbbra is segíti Ukrajnát, és ebben a hónapban készítjük elő a következő védelmi segélycsomagot”. Riga lőszerrel és egyéb felszereléssel látná el Kijevet. Emellett Lettország 10 millió euróval (3,8 milliárd forint) járul hozzá ahhoz a cseh kezdeményezéshez, amelynek keretében 800 ezer tüzérségi lövedéket terveznek beszerezni az Európai Unión kívüli országokból Ukrajna számára.
Már a nukleáris fegyverek bevetése sem tabu
A nyugati világ legnagyobb háborús uszítója, Emmanuel Macron francia elnök arról nyilatkozott, hogy nem utasítja el a nukleáris fegyverek bevetését sem.
Amellett vagyok, hogy megnyissuk a vitát, amelynek ki kell terjednie a rakétavédelemre, a nagy hatótávolságú rakétákra, a nukleáris fegyverekre azoknak, akiknek van ilyenjük, vagy akiknek amerikai nukleáris fegyverek vannak a földjükön
– mondta Macron.
A tűzszünet és a béke helyett a totális eszkaláció irányába mutatnak a háborúpárti kijelentések. Macron francia elnök kijelentése azért is felelőtlen, és azért olaj a tűzre, mert az orosz–ukrán háború kitörése óta Vlagyimir Putyin orosz elnök többször következetesen kijelentette, hogy az Oroszországi Föderáció kész bevetni a rettegett nukleáris arzenálját.
A háborús nyomás fokozására meg is érkezett a válasz az orosz féltől. Komoly figyelmeztetést kapott a háborús lázban égő Párizs Moszkvától. Világháborút hozhat, ha a francia csapatok Ukrajnába vonulnak.
Ha francia csapatokat küldenek Ukrajnába, Oroszország nem csak a politikai síkon fog megtorló intézkedéseket hozni – mondta Artem Sztudennyikov, az orosz külügyminisztérium első európai osztályának igazgatója a RIA Novosztyinak adott interjújában. A nyugati egységek jelenléte világháborút idézhet elő.
Az európai politikusok háborúzni szeretnének, a békét egyedül Magyarország képviseli
Ukrajna érdekei soha nem előzhetik meg Magyarország érdekét, nem fogjuk tönkretenni magunkat senkinek az érdekében
– jelentette ki a miniszterelnök.
A hétvégi EP-választások tétje tehát nyilvánvalóan az, hogy Európa a béke mellett dönt vagy háborúba megy.
Orosz–ukrán háború 
