A szudáni biztonsági hatóságok minden külföldit távozásra szólítottak fel Kartúmból és a főváros környékéről – jelentette be pénteken a szudáni rendőrség. A rendőrség külföldiekkel foglalkozó csoportjának közleménye szerint a külföldi állampolgároknak két hetük van távozásra, amit az indoklás alapján saját biztonságuk érdekében kell megtenniük – írta az MTI a dpa német sajtóügynökség híre alapján.
Szudánban tavaly áprilisban tört ki fegyveres konfliktus az Abdel Fattáh al-Burhán vezette szudáni hadsereg és a vele szemben álló, Mohamed Hamdan Dagalo által irányított Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF) és arab szövetségesei között.
Médiajelentések arról számoltak be, hogy miután olyan hírek láttak napvilágot, miszerint külföldi zsoldosok szolgálnak az RSF-ben, fokozódott az ellenséges hangulat a külföldiekkel, különösen a más afrikai országból jöttekkel szemben.
Néhány napja több mint 150 külföldit vettek őrizetbe, akiknek nem volt érvényes tartózkodási engedélyük.
Az ENSZ adatai szerint a konfliktus miatt már több mint tízmillió embernek kellett elmenekülnie otthonából, és az országot éhínség fenyegeti. A nemzetközi segélyszervezetek munkatársai és a diplomaták már elhagyták a fővárost, és most Port Szudánból dolgoznak, ahol még viszonylag nyugodt a helyzet.
A külföldiek felszólítása azonban mégis váratlan azután, hogy a Nobel-békedíjas Abij Ahmed Ali, Etiópia miniszterelnöke a napokban Port Szudánban tárgyalt, ezzel is megerősítve elkötelezettségét az iránt, hogy fenntartható megoldásokat találjon Szudán stabilitására. Abij Ahmed Ali Port Szudánba tett látogatása jelentős diplomáciai lépés a jelenleg is zajló konfliktusban. Jelenléte a régióban aláhúzza a háború által sújtott nemzet stabilizálására irányuló nemzetközi erőfeszítések fontosságát.
Életek milliói borultak fel, mivel a szudáni polgárháború súlyos kitelepítési válsághoz vezetett. A harcok 2023. áprilisi kezdete óta hétmillióan költöztek el
– írta a szudáni polgárháborúról a The Guardian.
A lap Hajer Szulejmánt idézi, egy 32 éves kommunikációs szakembert, aki a szudáni fővárosban, Kartúmban élt, amikor a reguláris hadsereg és a félkatonai RSF közötti hatalmi harc tavaly áprilisban kirobbant.
Anyám azt mondta, hogy aznap reggel a piacra akar menni
– mondta Szulejmán.
Hangos robbanásokat hallottunk, de azt gondoltuk, hogy a tüntetők randalíroznak, nem pedig azt, hogy az egész ország belesodródott egy polgárháborúba. Túl ijesztő volt ahhoz, hogy feldolgozzuk.
Nem számított arra, hogy a harcok sokáig tartanak, mert úgy gondolta, hogy az ország tábornokai alkut kötnek. Ám az aknavetők, a vadászrepülőgépek és a lövöldözés hangja nem szűnt meg, és néhány nappal később a család úgy döntött, hogy távoznak.
Szulejmán jelenleg ugyancsak Port Szudánban, a Vörös-tenger partján fekvő kisvárosban él, több millió lakhelyét elhagyni kényszerült szudánival, akiknek az életét egy brutális és megoldhatatlannak tűnő konfliktus borította fel, amely legalább 14 ezer civil életét oltotta ki a háborús megfigyelő szervezet, az ACLED óvatos becslése szerint.
Csak a laptopomat és a telefonomat vittem el, mert azt hittem, néhány hét múlva visszatérünk
– mondta Szulejmán. „Ez az, ami a legjobban fáj”– tette hozzá, hogy nem tud elköszönni, és ennek most már több mint egy éve.
Az ENSZ Menekültügyi Ügynöksége, az UNHCR szerint mintegy tízmillió belső menekült él Szudánban, így ennek az országnak van „a valaha bejelentett legnagyobb belső menekült lakossága”. A háború kezdete óta több mint hétmillióan kényszerültek lakóhelyük elhagyására, közülük körülbelül négymillióan gyermekek voltak az UNICEF, az ENSZ Gyermekalapja szerint.
A gyermekek háború miatti, kényszerű elköltözése számos más válsággal együtt jár
– mondta Mandeep O’Brien, az UNICEF szudáni képviselője.
A gyerekek betegségekkel, alultápláltsággal és éhséggel néznek szembe, és közel 8,9 millióan élnek folyamatos bizonytalanságban.
További kétmillió ember a szomszédos országokba menekült. A legtöbb menekültet Csád és Dél-Szudán fogadta, ezt követi Egyiptom és Etiópia. Szulejmán egy kis lakásban él, amelyen hat másik emberrel osztozik, mert Port Szudán népessége miatt megugrottak a lakbérek.
Régebben az emberek havi 200 vagy 300 dollárt fizettek itt, de egyes helyeken a bérleti díjak akár 1500 dollárra is felmentek
– mondta Szulejmán. Ő szerencsésnek tartja magát, mivel sokan mások, akik a városba érkeztek, iskolákban, sátrakban vagy az utcán maradnak anélkül, hogy élelmet, áramot vagy más kényelmi szolgáltatást kapnának. El Fasher, a hatalmas nyugati darfúri régió utolsó nagy, kormánykézen lévő városa szintén több tízezer menekültnek ad otthont. Az elmúlt hónapokban a városban élők egyre brutálisabb ostromot kénytelenek elviselni, a RSF erői válogatás nélkül mindenre tüzelnek. Június 10-én az Orvosok Határok Nélkül jótékonysági szervezet bejelentette, hogy az RSF-támadások miatt bezárta utolsó kórházát is a városban.
A tömeges kitelepítés tehát még súlyosabbá tette a szudáni humanitárius helyzetet. A segélyszervezetek megkongatták a vészharangot, gyógyszer- és élelmiszerhiányról számoltak be, miközben a menekülttáborokban és ideiglenes telepeken országszerte folyamatosan növekszik az emberek száma.
Az Integrated Food Security Phase Classification – az ENSZ által támogatott eszköz a globális éhezés nyomon követésére – azt mutatja, hogy 14 olyan területet fenyeget az éhínség, ahol magas a lakóhelyüket elhagyni kényszerültek száma. Tom Perriello, az Egyesült Államok szudáni különmegbízottja a múlt hónapban azt mondta, hogy Szudán egyes részeiben éhínség van.
Szulejmán nagynénje cukorbeteg volt, és a válság miatt nem tudott inzulinhoz jutni, ami az életébe került. „Folyamatosan agyalsz a helyzeten, és azt kérdezed magadtól: „Mi lenne, ha eljöhetett volna hozzánk?” Egy ilyen egyszerűen orvosolható dolog az életébe került” – mondta. „Minden nap beszélt velünk; ő volt anyám legjobb barátja.” Unokatestvére is meghalt a konfliktus korai szakaszában, amikor az RSF megtámadta Jebel Auliát, egy Kartúmtól délre fekvő falut, miután az orvosok – akiknek nem volt elegendő készletük – nem tudták elállítani a vérzést a sérült lábán.
A holttestét egy halom holttest között találtuk meg egy kórházban
– mondta Szulejmán.
A 24 éves Atiyat Zaidan a Kartúmi Egyetem hallgatója volt, s a szomszédos városban, Omdurmanban élt, amikor a harcok elkezdődtek. Családjával azóta a keleti Kassala államban található Új-Halfába utazott. Zaidan azt mondta, húga még mindig nem tért magához a háború első napjaiban elszenvedett sokk miatt.
Félő, hogy így marad, tévképzetei vannak, és bambán néz az emberekre, mintha nem ismerné őket. A legrosszabb az, hogy nem tud aludni: néhány percig elalszik, majd ijedten felébred.
„Nagyon hiányzik az otthonom, az egyetemem, az utak, amelyeken korábban jártam, és Kartúm minden helye” – tette hozzá Zaidan.
Néha álmodom róluk, néha pedig felidézem magamban, amikor békében éltünk. Csak most tudom értékelni, hogy mekkora áldás volt ez Istentől.
Borítókép: Szudániak futnak a helyi önkormányzat székhelye közelében, Gedaref városának Barátság negyedében, Kelet-Szudánban 2024. július 11-én, miután meghallották egy robbanás zaját, amely állítólag egy lezuhant dróntól származiik (Fotó: AFP)
