Friedrich Merz, a CDU vezetője – akit széles körben a kancellári székben Olaf Scholz lehetséges utódjának tartanak – többféle követelést fogalmazott meg a menekültjoggal kapcsolatban. Ezeket kifejezetten Olaf Scholz (SPD) szövetségi kancellárnak címezte – írt erről a Tagesschau.

(Fotó: AFP/Ralf Hirschberger)
Merz javaslatait azonban azok politikai vetülete mellett jogi szempontból is érdemes értékelni, amely rendkívül összetett. A menekültjogot különösen az európai és a nemzetközi jog nagymértékben befolyásolja. Emellett az ítélkezési gyakorlat is nagymértékben függ az egyedi esetektől, ezért aligha lehet általánosítani.
Állandó határellenőrzés, következetes visszaküldéssel
Ez egyszerűen hangzik, de az uniós jog ennek útjában áll a Tagesschau szerint. A schengeni térségbe tartozik a legtöbb uniós ország, valamint Svájc, Liechtenstein és Norvégia, ami azt jelenti, hogy Németország, mint a schengeni térség tagja, nem ellenőrizheti egyszerűen a határait. Jelenleg a Lengyelországgal, Csehországgal, Ausztriával és Svájccal közös határainál a menedékkérők miatt végeznek ellenőrzéseket, de ezt külön indokolni kell a brüsszeli EU-bizottság felé.
A dublini rendelet hatálybalépése
A Dublin III. rendelet célja valójában a szervezett menekültügyi eljárás biztosítása. Az EU tagállamai biztosítani kívánják, hogy ne kerüljön sor többszörös menekültügyi eljárásokra. Elvileg az az ország felelős az eljárásért, ahonnan a menekült először érkezett Európába. Mivel Németországnak nincs külső uniós határa, soha nem lehet felelős ország. Ráadásul a Dublin III. rendelet célja, hogy az egész eljárás a lehető leggyorsabb legyen, ahogyan azt az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata is hangsúlyozza, de a Dublin III. rendelet biztosítja, hogy a menekülteket nem lehet a német határon visszautasítani, hanem Németországból vissza kell szállítani a külső határon lévő országba.
Ezzel azonban több probléma is van: az érintett uniós országok gyakran nem hajlandók befogadni a menekülteket. Egyes országokban, például Görögországban olyan feltételek uralkodnak, amelyek lehetetlenné teszik az átadást – ezek sértik az emberi jogok európai egyezményét –, és még ha minden készen is áll, mint a feltételezett solingeni támadó esetében, az átadásra a gyakorlatban gyakran nem kerülhet sor.