– Áprilisban vette át a Türk Államok Szervezete (TÁSZ) budapesti irodájának vezetését, ám turkológusként és egykori ankarai nagykövetként korántsem ismeretlen önnek a türk világ és a diplomácia. Eddigi pályafutása során mit tapasztalt, hogyan tekintenek a törökök, valamint a belső-ázsiai népek a magyarokra?
– Pozitívan, aki egyszer járt Törökországban, az tudja, hogy ha meghallják, hogy „madzsar”, a legegyszerűbb ember is azonnal boldog lesz, az ember vállát veregeti és azt hangoztatja, hogy testvérek vagyunk. Kisebb mértékben, de Közép-Ázsiában is szimpátiával tekintenek ránk. Jóleső érzés, mert a világnak nincs sok olyan része, ahol kimondom, hogy magyar vagyok, és egyből a nyakamba borulnak. De hadd mondjak pár szót a tapasztalataim előzményeiről, arról, hogyan csöppentem bele a diplomáciába mint szakember – általában külön pálya a kettő. Tudományos pályára készültem, török nyelvet, irodalmat és történelmet tanultam, Belső- és Közép-Ázsia különösen érdekelt, előbbi történetéről könyvet is írtam; diplomatát pedig a történelem csinált belőlem. A rendszerváltáskor 45 éves voltam, és a Külügyminisztériumot is elérték a változások a 90-es évek elején, akkor kerestek meg, hogy nem mennék-e ki Törökországba. Meglepődtem, nem készültem rá, de végül rövid tanakodás után elvállaltam az isztambuli főkonzuli pozíciót. Az első év vége felé viszont telefonáltak, hogy az ankarai nagykövet missziója lejár, nem venném-e át a tisztséget. Nagy megtiszteltetés volt, igent mondtam. A törökországi diplomáciában öt évet töltöttem el, majd négy évvel később újból visszahívtak az egyetemről a Külügyminisztériumba, 1999–2003 között Teheránban voltam négy évig nagykövet. 2003-ban tértem haza, azóta az Eötvös Loránd Tudományegyetem Török Filológiai Tanszékén folytattam professzorként a tudományos karrieremet, majd nyugdíjba menetelem után professor emeritus lettem.
– Milyen tervekkel vette át az iroda vezetését?
– A megbízás olyan váratlanul jött, mint annak idején a Külügyminisztérium és a két nagyköveti megbízatás. Nyugdíjasként a tudományos munkámat folytattam, nem sokat gondoltam a diplomáciára. Sajnos időközben történt egy tragédia, a nálam tíz évvel fiatalabb Hóvári János kollégám – aki szintén turkológus volt, valamint a Külügyminisztériumban dolgozott helyettes államtitkárként és nagykövetként különböző országokban – tavaly augusztusban tragikus hirtelenséggel elhunyt. Az irodát 2019 óta vezette, ám halála után hosszú ideig betöltetlen maradt a pozíció. Nehéz volt olyan embert találni, aki a török világban és a diplomáciában is jártas, a TÁSZ irodájának élén ugyanis csak diplomataként, tapasztalatok nélkül nem lehet olyan jól ellátni a feladatokat. Végül engem kértek fel az iroda vezetésére.
– Magyarország hat éve megfigyelő tagja a szervezetnek, és a tagországokkal fennálló kapcsolatok évről évre szorosabbá váltak. A kapcsolatok erősödéséhez hogyan járult hozzá a TÁSZ?
– A TÁSZ részeként Magyarország gazdasági, kulturális és diplomáciai kezdeményezésekben vesz részt, emellett bekapcsolódott tudományos és technológiai együttműködési projektekbe, különböző kiállításokba és egyéb rendezvényekbe. A tagállamok között létrejött a Türk Befektetési Alap, melynek igazgatója jelenleg a szervezet előző főtitkára, Bagdad Amrejev. Az alap célja, hogy közös fejlesztési projekteket támogasson, elsősorban gazdasági területeken, Magyarország is jelentős összeggel járult hozzá az alaphoz. Hazánk az oktatási programokban is partner, a türk országoknak nagyon sok diákja tanul nálunk különböző egyetemeken. És végül a szervezetnek van egy diplomáciai és politikai oldala: minden évben tartanak egy informális és egy formális csúcstalálkozót, amelyeken Magyarország is részt vesz. Legutóbb 2024. július 5–6-án ült össze a TÁSZ informális csúcstalálkozója a karabahi Susában, Orbán Viktor miniszterelnök és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter részvételével. Április, azaz munkába állásom óta azt látom, jó irányba halad az együttműködés, de rengeteg teendő volt, többek közt a másfél évvel ezelőtt útjára indított Aszálymegelőző Intézet körül, melynek ügyében eddig nem sok előrelépés történt. Közép-Ázsiában egy közismert problémáról van szó, Magyarországon viszont van egy nagyon erős szakmai háttér, mely olyan intézményekhez köthető, mint a Gödöllői Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE). Erre a legfontosabb projektként tekintünk most, és már csak az utolsó ecsetvonások vannak hátra, ha minden igaz, októberben teljes mértékben elindulhat az intézet működése, erre a magyar állam szintén biztosított külön pénzösszeget.
– Az Aszálymegelőző Intézet Magyarországról fog működni?
– Igen, szervezetileg a TÁSZ budapesti irodájának felügyelete alá tartozik. Az intézetet öttagú igazgatótanács irányítja, amelynek elnöke a Budapesti Képviseleti Iroda mindenkori vezetője.
– Mindez azt is jelzi, Magyarország egyre nagyobb befolyással vesz részt a TÁSZ munkájában.
– Igen, a magyar vezetésnek is az a szándéka, hogy a türk országokkal erősödjenek a kapcsolatok. Számukra pedig fontos az, hogy Európában egy képviseleti irodával megvetették a lábukat, s Magyarország nem mellesleg uniós tagország is.
– Orbán Viktor miniszterelnök a július eleji susai informális csúcstalálkozón a kelet és yyugat közötti együttműködés létfontosságú pillérének nevezte a szervezetet. Mit gondol, az uniós soros magyar elnökség közelebb hozhatja a TÁSZ-t, valamint a türk világot az Európai Unióhoz?
– Ha pár hónappal ezelőtt kérdezi, azonnal igennel válaszoltam volna. Közismert, hogy soros elnökségünk kezdetén a miniszterelnök bejárta a fél világot: Kijevben, Moszkvában, Pekingben és Washingtonban tárgyalt, az általa békemissziónak nevezett utazások keretében. A körútnak óriási visszhangja volt, az Európai Unió bizonyos részeiben negatív, és egyértelműen látszik, hogy a soros elnökség különböző magyar rendezvényeit próbálják minél inkább háttérbe szorítani. Szeptember végén lett volna a külügyminiszteri találkozó Budapesten, melyet Brüsszelbe helyeztek át. Ilyen körülmények között nehéz helyzetben vagyunk, de próbáljuk egyengetni türk barátaink útját. Pár hónappal ezelőtt járt Budapesten Kubanicsbek Omuralijev TÁSZ-főtitkár, akkor Szijjártó Péter külügyminiszterrel egy cselekvési tervet írtak alá arról, milyen téren tudja Magyarország előmozdítani a türk államoknak az EU-val való kapcsolatépítését.
– Uniós szinten milyen a TÁSZ megítélése? Hiszen a két közösség tagállamai az utóbbi időben több kétoldalú megállapodást is kötöttek.
– Személyes tapasztalatom nincs, de beszédes, hogy nehézségekkel kezdődött a soros elnökség. Orbán Viktor miniszterelnök Moszkvából érkezett a susai találkozóra, a következő külföldi állomása pedig már Peking volt. Eddig meg sem szólaltak uniós szinten a TÁSZ-szal kapcsolatban, most viszont előtérbe került, még Josep Borrell leköszönő külügyi és biztonságpolitikai főképviselő is elítélte, hogy a kormányfő részt vett a csúcstalálkozón. Mindez indokolatlan és érthetetlen, hiszen minden uniós tagországnak joga van önálló kapcsolatokat építeni. A türk országokból gazdaságilag rengeteget profitálunk, elég csak az azeri szénhidrogénre gondolni.
– Júliusi adatok szerint a TÁSZ-országok GDP-je összesen megközelíti az 1,4 billió dollárt, ami egy meglehetősen nagy szám. Meghatározó gazdasági tényezővé válhat idővel a szervezet?
– Törökország, Azerbajdzsán és a három közép-ázsiai ország valóban igen jelentős erőt képvisel, és jelentős a GDP-jük. Amit kiemelnék, hogy az országok modern fejlődéséhez nélkülözhetetlen olyan nyersanyagforrásokban gazdagok, mint a kőolaj és a földgáz, nem beszélve a gazdasági potenciáljukról. A TÁSZ természetesen nincs egy fajsúlyban Kínával, Oroszországgal és Indiával, de ha az együttműködés jelen van és fejlődik, érdekérvényesítő szerephez is juthat. Mindehhez a közlekedés is rendkívül fontos, fő gazdasági útvonala a régiónak az Európa felé, a Kazahsztánon, a Kaszpi-tengeren, Azerbajdzsánon és a Törökországon keresztül haladó Középső Folyosó (Middle Corridor). A szárazföldi útvonalhoz is hatalmas beruházások kellenének, ami már a következő évtized feladata lesz.
– Ősszel mérföldkőhöz ér a szervezet, október 3-án lesz tizenöt éve, hogy a mahicseváni megállapodással lefektették az elődszervezet, a Türk Tanács alapjait. Hogyan látja a TÁSZ jövőjét?
– Évről évre intenzívebb lett az együttműködés, és bár számos kihívás merült fel az elmúlt tizenöt évben, világosan látszik, milyen területeken tudunk jól együttműködni. Az egyik ilyen a regionális stabilitás és biztonság, mely közös biztonsági kezdeményezések, a terrorizmus elleni küzdelem és a regionális konfliktusok megelőzése révén valósul meg. A másik a gazdasági integráció és fejlődés – azt hiszem sokan ezt tartják a legfontosabbnak –, hiszen a türk világ egy hatalmas, fontos, nyersanyagban gazdag piacterület. Ami pedig az együttműködést segíti és nem elhanyagolandó tényező, az a kulturális összetartás és identitás, amely sok területen összekapcsol bennünket a TÁSZ országaival.
A szerző a Migrációkutató Intézet vezető elemzője
Borítókép: Vásáry István magyar orientalista, történész, turkológus, egyetemi tanár, diplomata, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja (Fotó: Havran Zoltán)
