Feladni vagy megmenteni, ami még megmenthető? Ez a választás előtt áll a szociáldemokraták (SPD), a zöldek és a neoliberális szabaddemokraták (FDP) balközép kormánya, amely közel három éve van hivatalban. A három párt mindig is szemben állt egymással, mert alapvető politikai kérdésekben lényegesen különböznek egymástól: az SPD és a Zöldek az erős állam és az adósságfinanszírozott politika hívei. Az FDP ezzel ellentétes álláspontot képvisel. A kezdeti közös pontok gyorsan eltűntek, a koalícióhoz szükséges alkuk megkötése pedig mostanra egyre nehezebbé vált – írja a Deutsche Welle német lap.
A helyzet a közelmúltban a gazdaság- és költségvetési politika körül eszkalálódott. A szövetségi alkotmánybíróság egy évvel ezelőtti döntése feltárta a koalíciós partnerek közötti szakadékot. Akkor Németország legfelsőbb bírósága a kormány azon terve ellen döntött, hogy a koronavírus-járvány következményeinek enyhítésére felvett adósságállományból elkülönített, de el nem költött pénzt átcsoportosítson. A pénzt ehelyett a kormány éghajlatváltozási költségvetésére irányozták elő. A bírósági döntés következtében a költségvetésből 60 milliárd euró hiányzik.
Azóta mindhárom koalíciós partner igyekszik a saját profilját a többiek rovására növelni, olyan javaslatokat hozva nyilvánosságra, amelyekről még csak nem is tárgyaltak partnereikkel. Most Németország gazdasága stagnál, az adóbevételek pedig csökkentek, ami további lyukat fog ütni az államkasszán.
A múlt hónapban Olaf Scholz kancellár ipari csúcstalálkozót tartott vezető vállalkozók és ipari szakszervezeti tagok részvételével, de nem hívta meg alkancellárját, a Zöldek gazdasági miniszterét, Robert Habecket, sem Christian Lindner pénzügyminisztert, aki egyben a vállalkozásorientált FDP elnöke is.
Lindner ezután saját találkozót szervezett más üzleti képviselőkkel, Habeck pedig válaszul egymilliárd eurós, adósságfinanszírozású alapot javasolt a vállalatok beruházásainak előmozdítására.
Az FDP irányváltásra szólít fel
Habeck javaslata nem egyeztethető össze az FDP álláspontjával, amely ragaszkodik az úgynevezett adósságfék betartásához – ez fedi le lényegében Németország szigorú szabályait, amelyek a költségvetési deficit növekedését hivatottak megakadályozni, és amelyek a GDP évi 1 százalékára korlátozzák a friss adósságot, és amelyek az alkotmányban is szerepelnek.
A vétó azonban a jelek szerint nem volt elég Lindnernek. Egy 18 oldalas politikai dokumentumban irányváltásra szólított fel a gazdaságban. Maga a dokumentum úgy is értelmezhető, mint egy politikai választási kampányprogram az FDP számára, amely a közvélemény-kutatásokban és a legutóbbi regionális választásokon drámaian alulteljesített.
Lindner komoly adókedvezményeket sürget a vállalatok és a legjobban keresők számára. El akarja törölni az ambiciózus éghajlatvédelmi célokat és csökkenteni akarja a jólétet. Ezek az álláspontok elfogadhatatlanok az SPD és a Zöldek számára, és ellentmondanak a koalíciós megállapodásnak. Lindner kormánypartnerei ezért provokációról beszélnek, és azon tűnődnek, hogy Lindner szándéka az-e, hogy kirúgják a koalícióból, abban a reményben, hogy ezzel a lépéssel elég muníciót szerezhet a konzervatív szavazók körében ahhoz, hogy az FDP-t a parlamenti képviselethez szükséges ötszázalékos küszöb fölé juttassa.
