Donald Trump elnöki győzelmének másnapján az Olaf Scholz szociáldemokrata kancellár vezette német szövetségi kormány szétesett. Scholz azonnali hatállyal elbocsátotta Christian Lindner szabaddemokrata pénzügyminisztert és január 15-én bizalmi szavazást javasol a kancellár, mely után egyenes az út az előre hozott választásokig.
A német szövetségi kormánykoalícióról már a születése pillanatában tudni lehetett, hogy különösen ami a zöldeket és a liberálisokat érinti két teljesen eltérő kormányzati filozófiáról beszélhetünk különös tekintettel az állam szerepére a gazdaság irányításában.
– mondta el lapunknak Prőhle Gergely az NKE John Lukacs Intézet programigazgatója.
A szociáldemokraták és a zöldek egy határozottabb állami szerepvállalást kötöttek ki, míg a liberálisok inkább az adókedvezményekkel és a piac működésének elősegítésével és a kereslet növelésével próbáltak volna operálni, tette hozzá.
– Ami pedig még egy nagyon jelentős különbség ez a bizonyos adósságféknek az alkotmányos biztosítása, ami még Merkel időszakából maradt meg de a jelenlegi kormánykoalícióban csak a liberálisoknak volt szent és sérthetetlen, hangsúlyozta.
Az elmúlt hetek, hónapok folyamatai megmutatták, hogy amikor a német gazdaság egy valós válsághelyzettel küzd, akkor különféle válságkezelő koncepciók kerülnek ki és amit a menesztett szabaddemokrata liberális pénzügyminiszter Christian Lindner javasolt abból az derült ki, hogy ez összefésülhetetlen nemcsak a zöldek hanem a szociáldemokraták programjával is.
Lindner ugyanis olyan módon szeretett volna több forrást a német gazdaságba irányítani, ami adott esetben a szociális juttatásokat, esetleg a nyugdíjakat is megkurtította volna, mondta a szakértő.
Voltak olyan feltételezések korábban amik arra utaltak, hogy a liberálisok hogy a saját arcukat megőrizhessék ki akarnak ugrani ebből a koalícióból, de azzal, hogy Scholz menesztette Lindnert és ezzel bedöntötte a kormánykoalíciót ezt a lépést előzte meg.
A szakértő arról is beszélt, hogy a német politika már kampányüzemmódban van a kérdés az, hogy ki tud ebből a helyzetből a legkisebb arcvesztéssel kikerülni.
Scholz legelőször január közepén szeretne bizalmi szavazást kérni maga ellen, addig pedig egy kisebbségi kormánnyal szeretne elevickélni. Erre a legnagyobb ellenzéki párt és annak a vezetője Friedrich Merz kijelentette, hogy ez óriási felelőtlenség és időhúzás.
A Bundestag őszi időszakában igyekszik Scholz keresztülvinni az aktuális törvénytervezeteket, majd tiszta lappal 2025. január 15-én bizalmi szavazást kezdeményez maga ellen, melynek elvesztése után – ez már csak formalitásnak számít, hisz maguk a kormánypártok is támogatni fogjak ezt, az ellenzék pedig biztosan – a szövetségi elnök feloszlatja a Bundestagot és előrehozott választásokat ír ki. Ilyen történt már 1972-ben, 1983-ban és 2005-ben is.
A CDU szerint azonban Scholznak már a jövő héten fel kellene tenni a bizalmi kérdést, mert ha nincs többsége az a kormánykoalíció végét jelenti és azonnal ki lehet írni a választásokat.
Ukrajna támogatása mindenek felett?
Prőhle Gergely arra mutatott rá, hogy a német kormánykoalíció bukása Trump elnöki megválasztásával esik egybe és a kancellár érvei között amivel Lindnert kirúgta az is szerepel, hogy Ukrajna támogatása innentől kezdve prioritást élvez.
Annak fényében pedig különösen, hogy Donald Trump ezzel a kérdéssel milyen módon kíván foglalkozni. Scholz gondolkodhat úgy, hogy amennyiben január közepéig kihúzza a kisebbségi kormánya akkor Ukrajna ügyében maga mellé tudja állítani a kereszténydemokrata frakciót is.
– Az a követelése Merznek tehát, hogy azonnali hatállyal szűnjön meg a Scholz-kormány és a Bundestagban mielőbb tegye fel szavazásra a bizalmi kérdést milyen viszonyban áll azzal a korábbi szándékkal, hogy ők is amellett voltak, hogy Kijevnek további támogatásra van szüksége.
Mi lesz a költségvetéssel?
A nagy kérdés az, hogy ennek az adósságféknek mi lesz a sorsa. Ezt ugyanis már korábban többször próbálták kikerülni, ez lehet, hogy most is bekövetkezhet, összegezte Prőhle Gergely.