A különleges események különleges intézkedéseket igényelnek. Egy Ukrajna-szolidaritási pótdíj, mint a jövedelemadóban a katonai segélyre kivetett pótdíj, egy lehetséges válasz lenne erre a kihívásra. Ez mondta Monika Schnitzer, a német kormány gazdasági szakértője tavaly év végén.
Lehet, hogy egy ilyen intézkedés nem lesz népszerű, de jobb most cselekedni, mint amikor Oroszország agressziója hirtelen egészen más intézkedéseket követel
– mondta akkor a közgazdászprofesszor.
A Tűzfalcsoport elemzése megjegyzi, hogy a javaslatot azóta sem vezették be, azonban különböző formában a német polgárok mégis megfizetik a háborúpárti kormányzati lépések következményeit.
Németországban ismert a szolidaritási pótdíj vagy felár fogalma, amely egy úgynevezett kiegészítő adó, és amelyet a jövedelemadó és a társasági adó formájában vetnek ki. 1998 óta minden adófizetőnek, akinek a jövedelemadója meghaladja a mentességi küszöböt, szolidaritási pótdíjat kell fizetnie.
Mint írják, az alacsony és közepes jövedelműek terheinek enyhítése érdekében a szövetségi kormány 2024-ben jelentősen megemelte a mentességi határokat: 18 130 EUR (egyéni elbírálás esetén) és 36 260 EUR (közös elbírálás esetén), ugyanakkor az átlag németországi munkavállalónak a bruttó keresetéből levont személyi jövedelemadó, szolidaritási adó és az esetleges egyházi adó a keresetének akár a 35-40 százalékát is kiteheti.
A Tax Foundation szerint a felső szja-határ 47,5 százalék. A szolidaritási pótdíj alapvetően az újraegyesítés finanszírozására szolgált, ugyanakkor folyamatosan támadják az intézményt, sőt újabban a szövetségi alkotmánybíróság is vizsgálhatja a létjogosultságát. A még hivatalban lévő kormány kitart mellette, Andreas Audretsch a még kormányon lévő zöldek képviselője hangsúlyozta, hogy a szövetségi kormány feladatai nem csökkentek. Példaként említette az infrastruktúra bővítése, az ukrajnai háború és a klímaválság miatti többletköltségeket.
A direkt háborús szolidaritási adó tehát, ahogy arra a Focus online elemzése is rámutat, nem találkozik különösen az alacsonyabb jövedelműek akaratával. Ennek ellenére rendszeresen lehet arról hallani, hogy a német munkavállalóktól a munkaadók indirekt módon az ukrajnai háború kapcsán vonnak le a bérükből.
A Tűzfalcsoport utánajárt ennek és végül németországi forrásaik igazították el a kérdésben. Az egyik trükk az, hogy az orosz–ukrán háború kapcsán Ukrajnát a cégek „önkéntesen” támogathatják. Ezért adókedvezményben részesülnek, azonban a munkavállalók csupán gyakorlatilag csak az elvonással szembesülnek.
A szövetségi pénzügyminisztérium szerint a hozzájárulások formái és szempontjai az alábbiak:
- Adomány, azaz önkéntes pénzbeli vagy természetbeni hozzájárulás jótékonysági célokra.
- Az adományok adólevonásának feltételei pedig a következők: adományozás jótékonysági szervezetnek + adományozási bizonylat. Ahhoz, hogy adományok levonhatók legyenek az adóból, jótékonysági szervezetnek kell adományozni, és az adományt adományozási bizonylattal kell igazolnia.
Kijelenthető tehát, hogy nem csupán a tehetősek, de az átlag német munkavállaló is viseli a háborúpártiság terheit.
Mindezek mellett Németország az ukrajnai háború következményeivel küzd: az emelkedő gázárak, a csökkenő ipari termelés és a milliárdos segélyek megterhelik a gazdaságot. A polgárok pedig évente 2600 eurót veszítenek az energiakrízis következtében a német közszolgálati média szerint, írja a Tűzfalcsoport.
Borítókép: Olaf Scholz német kancellár (b) és Volodimir Zelenszkij (j) ukrán elnök kezet fogott egy sajtótájékoztatón a kijevi Szent Szófia-székesegyházban 2024. december 2-án, az ukrajnai orosz invázió közepette (Fotó: AFP)
