Az Egészségügyi Világszervezet legfrissebb adatai szerint a tuberkulózis (tbc) továbbra is India leghalálosabb fertőző betegsége, amely a világ összes tuberkulózisos esetének 26 százalékát teszi ki. Az évek óta tartó egészségügyi fejlődés ellenére India mostanra több mint kétmillió megbetegedéssel a világon a legmagasabb számot tudhatja magáénak. A járvány ott szinte állandó.

A kormány ambiciózus célt tűzött ki a fertőzések 2025 végére történő felszámolására és a járvány elfojtására, de szakértők szerint ez a cél elérhetetlen. A kritikusok szerint a hatóságok az alacsony kormányzati kiadások és a gyógyszerhiány miatt nem fogták fel a válság megoldásának sürgősségét.
A széles körben elterjedt szegénység, a rossz higiéniai körülmények és a túlzsúfoltság elősegítette a betegség terjedését. Az egyik magánkórházban naponta több tucat fertőzött beteget kezelnek.
Európában is nagyobb a baj, mint az elmúlt tizenöt évben bármikor. Az Egészségügyi Világszervezet európai regionális irodája által közzétett adatok azt mutatják, hogy az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség országaiban drasztikus növekedés tapasztalható a tuberkulózisos betegek számát tekintve.
Európában még nincs járvány
Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ szakértője, Pamela Rendi-Wagner megkongatta a vészharangot.
Most van itt az ideje cselekedni a járvány felszámolása érdekében. Mivel a 2030-ig kitűzött célok elérésére mindössze öt év áll rendelkezésre, döntő fontosságú, hogy Európa ismét a megelőzésre és az időben történő, hatékony kezelésre összpontosítson. A gyógyszerrezisztens tbc terjedése miatt a mai tétlenség árát holnap mindannyian megfizetjük
– fogalmazott. A multidrogrezisztens tuberkulózis (mdr-tbc) továbbra is jelentős kihívást jelent: a közzétett adatok szerint csak nagyjából minden második (56 százalék) MDR-TBC-beteg fejezte be sikeresen a kezelést. Ez világosan mutatja, hogy a gyógyszerrezisztens tuberkulózis hatékony kezelésével kapcsolatos problémák az egész régióban folyamatosan fennállnak. Ennek lehetséges okai lehetnek a kezeléshez való ragaszkodás hiánya, a diagnózis késedelme és a megfelelő terápiákhoz való elégtelen hozzáférés.