Egy új világrend küszöbén címmel rendezett konferenciát a Magyar Atlanti Tanács (MAT). Az első vitaindító előadást Wolfgang Schüssel volt osztrák kancellár tartotta, aki elmondta többek között, hogy hatalomra kerülése után Vlagyimir Putyin orosz elnököt nyitott és dinamikus embernek ismerte meg, aki közelebb akarta hozni az országát Európához. Később azonban, nem tudni miért, ebben teljes fordulat következett be, ma teljesen más a helyzet.
A volt kancellár igazat adott Donald Trumpnak abban, hogy Európa nem szervezheti ki a saját biztonságát, és szerinte az ébresztőt most úgy tűnik, megértették Európában. Szintén egyetértett az amerikai elnökkel abban, hogy az orosz–ukrán háborút minél hamarabb le kell zárni, és pozitívnak tartja, hogy az amerikaiak ismét kommunikálnak Putyinnal.
Az illegális migrációval kapcsolatban helyesnek tartja Magyarország álláspontját, és úgy gondolja, hogy láthatóan lendületet kapott a mostani politika megváltoztatása. Veszélyesnek nevezte azonban a vámháborút, mert a piacnak kiszámíthatóságra lenne szüksége, a kereskedelmi háborúknak pedig ritkán van jó végük.
Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója szerint már nem az új világrend küszöbén állunk, hanem benne élünk, a multipoláris világrend páros lábbal rúgta be az ajtót, az egyre inkább autoriter jegyeket mutató liberális világrendnek pedig végleg befellegzett.
A magyar diplomáciának új testtartást kell felvennie
– hangsúlyozta, hozzátéve, hogy ez annyit jelent, hogy Magyarország az első. Magyarországnak a változásban észnél kell lennie, de az egyben lehetőséget is kínálhat az ország számára, amit ki kell használni.
A most formálódó új paradigmát a korábbi liberális logika mentén nem lehet megérteni, de „ha lemondunk a megértésről, az öngól”. A megértéshez azokat az anomáliákat kell megvizsgálnunk, amelyeket a neoliberális rendszer nem tud megmagyarázni. Ezekből tízet sorolt fel, kezdve azzal, hogy a neoliberális felfogás figyelmen kívül hagyta a gazdasági teljesítmény és a nemzet közti összefüggést.
Szintén anomáliának tekinti, hogy lényegtelennek tartották, hol történik a gyártás, ami annak tömeges leépüléséhez vezetett Nyugaton. Több bajt hozott, mint eredményt, hogy a külpolitikai realizmus helyett egy sajátos szándéketikára építette a politikáját, vagyis elég csak jót akarni. Azt sem mérték fel megfelelően, hogy mekkora is az elégedetlenség a neoliberális világrenddel szemben.
Európa továbbra is a történelem legfejlettebb civilizációjának tartja magát, miközben a számok éppen azt mutatják, hogy lemarad. A liberális világrend olyan világot hozott létre, ahol egyre nagyobb ellentét formálódik a nyugati országok őshonos közösségei és a betelepülő illegális bevándorlók között. Európa a hidegháború után elhitte, hogy nem kell megvédenie magát, és katonailag meggyengült.
Szintén anomáliának tekinti, hogy a nemzetközi intézményekbe vetett bizalom megrendült, ezek az intézmények még mindig a liberális status quót akarják védeni, miközben a változás közepette az átmenet kezelése lenne a feladatuk. A Nyugat fejlődésre és innovációra való képessége is csökkent, elég megnézni a kínai és a nyugati új szabadalmak arányát. Végezetül tizedik anomáliaként azt jelölte meg, hogy a nyugati politika terméketlen, nem képes új megoldásokkal előállni.
Az első panelbeszélgetés során a jelenlegi világrend válságának okait és tüneteit vitatta meg Erhard Bühler vezérezredes, a Clausewitz Society elnöke, Szemerkényi Réka, az Egyensúly Intézet nemzetközi kapcsolatok igazgatója, valamint Koller Boglárka, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanszékvezetője és a HUN REN KRT Világgazdasági Intézet tudományos főmunkatársa.
Erhard Bühler elmondta, hogy az elmúlt időszakban Európa túl kevés figyelmet fordított a katonai képességekre.
Mostantól a kulcsszó a kohézió lesz, ami a transzatlanti kötelék fenntartását jelenti. Ez nem csupán Európának létérdeke, de az Egyesült Államoknak is
– húzta alá.
Abba kell hagyni az álmodozást a közös európai hadseregről, viszont nem szabad nemzeti szinten tervezni az erőket, az ugyanis redundanciákhoz és hiányokhoz is vezethet – figyelmeztetett.
Szemerkényi Réka szerint a mostani amerikai koncepció nem új, és maga Donald Trump sem először fogalmazta meg. A kérdés az, hogy eléri-e a célját az Egyesült Államok a mostani lépéseivel. A szakértő szerint a szövetségesek kritizálása bizalomvesztéshez vezet, az pedig, hogy ha Oroszország a saját érveit hallja vissza Washingtonból, inkább sugall számára gyengeséget, mint erőt. Kína szemszögéből szintén meggyengült az Egyesült Államok geostratégiai pozíciója, és az ázsiai óriás olyan nyugodt, kiszámítható hatalomként igyekezhet pozícionálni magát, amely majd stabilitást nyújt Európának. Az intézményeket vissza lehet hozni, a bizalmat viszont nem – hívta fel a figyelmet a korábbi nagykövet.
Európa két évtizede egyik válságból a másikba kerül, ezeket egyszerre menedzselni pedig nem mindig sikerült – fogalmazott Koller Boglárka. A válságnak ugyanakkor pozitív hatása is lehet, mert megújulást hozhat – tette hozzá. A külső környezet változik, a jövőben a regionális blokkoknak lehet nagyobb szerepe.
A kérdés az, merre menjen az európai integráció, és melyik tagállam hol találja meg a számítását az együttműködésben, amelyet egy hagyma rétegeihez hasonlított. A differenciált integráció elvezethet a megoldáshoz, ugyanakkor lehetnek tartósan különálló, az EU-val párhuzamosan működő kezdeményezések is, amelyre példaként a hajlandók koalícióját hozta fel.
A második beszélgetés témája a kialakuló új világrend volt. Mesterházy Attila, a NATO parlamenti közgyűlés volt elnöke vezetésével Zupkó Gábor, az Európai Bizottság magyarországi képviseletének vezetője és Gyarmati István, a MAT főtitkára.
Van-e alapvetően új világrend?
– tette fel a kérdést Zupkó Gábor. Szerinte ezt egyelőre nem tudjuk, de véleménye szerint vannak változások, de azok nem tektonikusak. A világrend azon múlik, hogy vannak-e olyan közösen elfogadott normák, amelyekhez mindenki igazodik. Mint elmondta, Joseph Nye, a Harvard professzora kétszer írt a világrend változásáról, először 1992-ben, másodszor pedig egy hete. 1992-ben egy időre egypólusú világrend alakulhatott ki, most pedig a professzor arról értekezik, hogy a 2007–2008-tól látható változás, ami jelenti egyrészt Oroszország agresszívebb politikáját, másrészt Kína felemelkedését, milyen irányba vezet. A változások komolyak, hiszen míg Európa súlya mind népességszám, mind gazdasági erő szempontjából csökken, a közelmúltban Kína jött fel, a közeljövőben pedig India lép erre az útra. Viszont Nye professzor úgy gondolja, hogy ha az Egyesült Államok fenntartja a szövetséget Japánnal és az Európai Unióval, akkor nem kell jelentős változással számolni – mutatott rá.
Ebben a környezetben azt is meg kell nézni, milyen szerepet vállal Európa a biztonságáért, vajon a gazdasági erejéhez képest megfelelően járul-e hozzá a biztonságához. Ami az Európai Uniót illeti – közösségi hatáskörben védelmi kérdések nincsenek – hangsúlyozta. A kérdés az, hogy ha Európa biztonságát szeretnénk erősíteni, milyen intézményi megoldást tudunk találni arra, utalt a témában született Fehér Könyv javaslataira, amelyek végrehajtását rendkívül fontosnak tartja. Szerinte Európa egyszer már közel járt ennek a kérdésnek a megoldásához, mégpedig 1952-ben, amikor létrejött az Európai Védelmi Közösség.
Gyarmati István szintén kérdéssel kezdte előadását:
mi az, hogy világrendváltozás?
Mint elmondta, a Szovjetunió bukása nem volt az, hiszen a vesztfáliai rendszer tovább élt. Kína felemelkedése szintén nem jelent világrendváltást. Most viszont felbomlik az a rendszer, amelyet államok alkottak, egyre jelentősebb szerepet kapnak a nemzetközi szervezetek, valamint a nem állami szereplők, amelyek esetenként az államokhoz hasonló erővel rendelkeznek. A nemzetközi jog viszont nem érvényes a nem állami szereplőkre – mutatott rá.
A konferencia utolsó panelbeszélgetésében Magyarország helyét és szerepét járta körül az átalakuló világrendben Fodor Gábor volt miniszter, Sztáray Péter külügyi államtitkár, valamint Siklósi Péter, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy Magyarország helye az Európai Unióban és a NATO-ban van, arról azonban már megoszlottak a vélemények, hogy milyen irányvonalat kellene követnie Magyarországnak a szervezeteken belül. Fodor Gábor szerint ugyan a vitára szükség van, és nem szabad, hogy tabutémák legyenek, a harcnak azonban csak akkor van értelme, ha van hozadéka.
Sztáray Péter ugyanakkor azzal érvelt, hogy az Európai Unióban nem racionális, hanem ideológiai viták folynak, ezért nem születnek valódi válaszok. Az, hogy Magyarország nem volt hajlandó feladni a pozícióit, megnövelte az ország külpolitikai súlyát – hangsúlyozta. Az államtitkár szerint nem elfordultunk a Nyugattól, hanem nyitottunk a Kelet felé, amit az is alátámaszt, hogy a keleti kereskedelmi forgalommal párhuzamosan a nyugati is nőtt, az arányok nem változtak számottevően.
Siklósi Péter szerint az eddigi hegemón felismerte, hogy a felemelkedő vetélytársak el fognak menni mellette, így a játékszabályok megváltoztatására van szükség. Ezt már Donald Trump elődei is felismerték, de a jelenlegi elnök volt az, aki fel merte rúgni az eddigi szabályokat. Hogy ez sikeres lesz-e, azt majd megtudjuk – vélekedett a szakértő.
Ukrajna az Egyesült Államok szempontjából mellékhadszíntér, azonban fontos számára, hogy Oroszország az ő oldalán legyen, vagy legalább kevésbé legyen Kína oldalán – fogalmazott Siklósi Péter. Emellett megpróbálja csökkenteni a terheit, és Trump lehet, hogy nem szimpatikus, de hatékony – emelte ki.
A nemzetközi szervezetekkel kapcsolatban a beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy Magyarország számára fontos lenne a hatékony működésük, ugyanakkor Sztáray Péter szerint a tapasztalatink rosszak.
Jóval kisebb volt az egyetértés Ukrajna európai uniós tagsága kapcsán. Míg Fodor Gábor szerint Magyarországnak érdeke, hogy tíz-tizenöt éven belül Ukrajna az EU tagja legyen, Sztáray Péter szerint viszont az ország csatlakozása komoly veszélyt jelentene az agráriumban, a kohéziós politikában, de az intézményi egyensúlyban is, például jelentősen megváltozna az Európai Parlament összetétele. Siklósi Péter pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy Ukrajnának végig kellene járnia ugyanazt a folyamatot, amit az eddig felvett tagállamok is végigjártak.
Borítókép: Wolfgang Schüssel volt osztrák kancellár a Magyar Atlanti Tanács konferenciáján (A szerző felvétele)
